Hallgató egyház

Bolberitz Pál
2005. 03. 25. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Jézus pere ama első nagypénteken két kérdés körül összpontosult: Kaifás főpap megkérdezte tőle, hogy ő-e az Isten fia. „Én vagyok” – válaszolta Jézus. Pilátus római helytartó pedig azt kérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” „Én vagyok” – válaszolta Jézus. „A főpapok és a vének vádaskodására azonban semmit sem felelt.” „Ez igen meglepte a helytartót” (vö. Mt. 11–14.). A hallgatás nem jelent mindig beleegyezést. Rendelt ideje van a hallgatásnak, és ideje van a megszólalásnak. Ám azt nem mások rendelik el, hanem Jézus. Jézus megszólal vádlói előtt, amikor a lényeget mondja ki: valóban Ő a Messiás, az élő Isten fia. De hallgat akkor, amikor igaztalanul vádolják és gúnyolják. Hiszen tudja, bármit mond, az lepereg vádlóiról. Ők ugyanis már régen eldöntötték, hogy nekik és csak nekik lehet igazuk. Jézus, aki önmagát „útnak, igazságnak és életnek” mondta, nem válaszol Pilátusnak, amikor az megkérdezi tőle: „Mi az igazság?” Hallgat. Hiszen akinek semmiféle fogékonysága sincs az isteni igazság befogadására, aki csak a maga igazát tekinti igazságnak, annak fölösleges igazságról szólni. Jézus hallgatása azonban beszédes hallgatás. Ha beléfojtják a szót, „akkor majd a kövek fognak megszólalni”. Meg is szólaltak. Amikor meghalt a kereszten, sötétség borította el a földet, és Jeruzsálemet földrengés rázta meg. A kövek megszólaltak. A jelenlévőket nagy félelem töltötte el, és a kivégzőosztag parancsnoka, a római százados pogány létére megvallotta: „Ez valóban az Isten fia volt.”
Az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk, hogy Pétert és Jánost a nagytanács elé állították, mert Jézus feltámadását hirdették. Ők azonban bátran vallották: „Mi nem hallgathatunk arról, amit szemünkkel láttunk, és fülünkkel hallottunk.”
Graf von Galen kölni érsek levélben tiltakozott Hitlernél fajgyűlölő politikája ellen. Izaiás próféta szavait idézte: „Sion miatt nem hallgathatok.” A egyház is tud hallgatni és megszólalni. Hallgat akkor, amikor igaztalanul vádolják, gúnyolják, vagy olyan előítéletekkel szembesül, amelyek a teljes értetlenség és befogadókészség hiányának jelei. Ám megszólal akkor, amikor Jézust, az Isten fiát meg kell vallania.
Amikor az erkölcs isteni rendjét kell védelmeznie, amikor a teremtés és élet értékeit támadják, amikor az igazság, az igazságosság és a szeretet parancsai ellen vétenek. Népszerűtlen feladat ez, de hosszú távon megéri. Csak ne mások akarják megmondani, hogy az egyház mikor hallgasson és mikor szólaljon meg!

A szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.