Génhadjárat, vámtilalom, élelmiszer-biztonság

A Monsanto világcég 1996 és 2003 közt a növénytermesztés termőterületét géntechnológiával módosított (GM) szervezet más élő szervezetbe ültetésével 1,7 millió hektárról 66,7 millió hektárra növelte a világpiacon. E transznacionális mamutcég, a WTO és a tőkeerő diktátumának engedő Európai Bizottság segítségével terjeszkedését Európában folytatja, hogy a GM-termesztéssel megfertőzze a termőföldet, ami vissza nem fordítható folyamatot gerjeszt. A tőkehasznosítás célja a génkultúra monopóliumának a kiépítése, majd a mezőgazdaság, az agrárnépesség és a fogyasztói társadalom feletti uralom megszerzése.
A génhadjárat urai a közvéleménnyel elhitetik, hogy itt csak a fejlődés és a maradiság szokásos ütközéséről van szó: a tudomány az emberiségért van, így senki nem állhat a haladás útjába. Pénzért vett tudósok naponta szajkózzák: a GM-élelmiszerek fogyasztása kockázatmentes, tehát alaptalan a velük szembeni ellenállás. Ki tud viszont arról, hogy más, bizonyított, életromboló hatásoktól akár eltekintve, egy génparcella létesítése maga az ökológiai atomrobbantás? A termőföld temetőjét, a biológiai sivatagot jelenti, mert végzetesen kipusztítja az élővilágból. Épp hazai talajtani és sejtbiológiai kutatások bizonyítják, hogy a GM-növény talajba ültetése megsemmisítően hat a talajt alkotó élőlényekre, a talajbaktérium-flórára, a szűkebb-tágabb környezetre. A hatások egyszerre vezetnek az élővilág alapjainak és a biológiai sokféleségnek a pusztításához, a mezőgazdaság felszámolásához, a társadalom bomlasztásához. A közérdek a GM-növénytermesztést még kísérleti jelleggel sem tűrhetné meg, mert a géntechnika itt nemcsak gazdasági károkozással, a bio- és organikus termékek génfertőzés miatti piacvesztésével, az ágazat ellehetetlenítésével jár, hanem a ma és a jövő nemzedékeit elemi létalapjától fosztja meg: a termőföldtől.
A 132/2004. (IV. 29.) kormányrendelet – a közösségi jog kötelező átvétele címén – szabad utat adott a GM-termékek mezőgazdasági és élelmiszer-ipari nyomulásának. A génkockázat utólagos bizonyítását és a környezeti kockázatértékelés felülvizsgálatát kivéve „a termékként vagy termékben megjelenő GM-szervezetek forgalomba hozatala nem korlátozható az EU területén, ha a jogszabályi előírásoknak megfelel”. Egy másik előírás a GM-terméket minden szempontból azonosnak minősíti az organikussal, „ha az engedélyezett GM-szervezet nyomokban 0,9 százaléknál nem nagyobb mértékben fordul elő, feltéve, hogy ez technológiailag elkerülhetetlen szennyeződésből ered”. Emiatt e határérték alatti GM-tartalomnál a fogyasztó – az információhoz való jogának kizárása miatt – azt sem tudhatja, hogy GM-táplálék fogyasztására kényszerítik, noha ez esetben sem bizonyított az egészségügyi kockázat kizártsága.
Alkotmányunk a közösségi joggal egyeztetve is útját állhatja a GM-élelmiszer-termelés diktátumának. Az egészséges és biztonságos környezethez való jog az állam területén tartózkodó bármely személyt megilleti. Ez az elővigyázatosság és a megelőzés uniós környezetvédelmi alapelvek minimális garanciájaként megköveteli, hogy bármely fogyasztó hiteles információt kapjon a neki szolgáltatott élelmiszer GM-mentességéről vagy tartalmáról, függetlenül annak arányától. Másrészt e jognál az Alkotmánybíróság határozatai szerint fennáll az állam objektív intézményvédelmi felelőssége. Magyarán az alkotmány nem engedi, hogy az állam leszállítsa azt a védelmi mértéket, amit korábban jól kiépített. Lásd az élelmiszer-biztonság hatósági ellenőrzését, ami a kockázatok megelőzésére szolgált. Az idézett kormányrendelet, amely még uniós tagságunk előtt, a magyar joghatóság alapján született, annak rögzítésével kerülhet összhangba az alkotmánnyal, hogy a GM-szervezetek forgalmát és a környezetbe kibocsátását hazánkban korlátozhatja az egészség- és/vagy környezetvédelem, különösen az élelmiszer-biztonság érvényesítése. Ennek kimondása egyszerre teremthet Magyarországnak jogalapot a teljes vagy részleges területi génmentesség elnyeréséhez és az Élelmiszer-biztonsági Hivatal alkotmányos működtetéséhez.
A génügy mellett ne feledjük, hogy uniós tagságunk óta a vámvédelem és az importkorlátok eltörlése címén a silány vagy épp egészségkárosító külföldi agrártermékek piaci dömpingje nemcsak a magyar gazdákat sújtja, hanem a hazai fogyasztót is kiszolgáltatottá teszi. Ez főleg amiatt állt elő, mert az állam, alkotmányt sértve, megtagadja az élelmiszer-biztonság szavatolása terén őt terhelő, objektív intézményvédelmi felelősségét: a kormányzati döntésekkel visszaléptünk az élelmiszer-biztonságunkra az uniós tagságunk előtt már kiépített, hatékony védelmi szintről. Újabban a korszerű, nagy költségekkel létesített vizsgálólabor-hálózat elprédálása folyik. Az új intézmény, a termelő és a gyártó termékfelelőssége, amint ezt számos mérgezési botrány bizonyítja, nem teremthet élelmiszer-biztonságot, mert az állam kivonult a megelőzésre hivatott ellenőrzésből, csak az előállt kár következményeinek alkalmazásában vállal hatósági szerepet. Ezt a közérdek alkotmányos oltalma nem tűrheti. Az Élelmiszer-biztonsági Hivatal csak úgy működhet alkotmányosan, ha bármely élelmiszer-forgalmazásnál legalább azt az ellenőrző és nyomon követő rendszert alkalmazza, amely uniós tagságunk előtt hatékony védelmünket biztosította. A már megvalósult védelmi szintről való visszalépést nemcsak alkotmányunk tiltja, hanem a közös agrárpiac sem engedheti meg. Az áruk szabad mozgásának vívmánya megszüntette az importkorlátozás régi eszközeit, így csak az egészségügyi és a környezeti kockázatok együttes megelőzése, a szigorú és fokozott tagállami ellenőrzés adhat védelmet. A pénzhiány pedig nem lehet alkotmányos indok arra, hogy az állam lemondjon polgárai életminőségéről, az élelmiszer-forgalom biztonsági ellenőrzéséről, és a termékfelelősség, a gyártó, a forgalmazó utólagos helytállása alapján az egészségre ártalmas vagy éppen mérgező termékeket engedjen be az országba.

A szerző az MTA doktora, egyetemi docens