Politikai és közéleti abszurditások

Az MSZP–SZDSZ-kormány faliújságjának szerepét betöltő Népszava egyik munkatársa szerint „hamis képlet” az, mely szerint a mai szocialisták az egykori kommunisták utódai. Az MSZP-t és a Hit Gyülekezetét szolgáló ATV-ben másodállásban műsorvezetőként tevékenykedő szerző felhívja a figyelmet arra is, hogy a kommunizmus áldozatainak „egy jelentős része maga is” kommunista volt. Szomorú, hogy a kommunista világbirodalom szétesése után 15 évvel a magyarországi posztkommunista baloldal képviselői direkt és indirekt eszközökkel még mindig megpróbálják mentegetni a rendszer egykori működtetőit, történelmi bűneiket pedig igyekeznek relativizálni. Nyugati történészek becslései szerint a kommunizmusnak világszerte százmillió áldozata volt. Ez volt az emberiség történelmének legnagyobb tömeggyilkossága, amelyet egy meglehetősen primitív – humanistának hazudott, valójában irracionális és emberellenes – ideológia nevében követtek el. Aki ezt vitatja, vagy bármilyen célból megpróbálja mentegetni a történteket, az bizony tömeggyilkosokkal vállal közösséget, következésképpen az ő szellemi utódainak tekintendő. Nem tudom, hogyan lehet elvitatni azt a nyilvánvaló szociológiai tényt, hogy a mai szocialisták az egykori kommunisták utódai, amikor például a parlamenti frakció tagjainak döntő többsége az egykori élcsapat hivatásos kommunistáiból került ki. Tegyük fel a kérdést a Dési János-féléknek: mit csinált 1989 előtt Horn Gyula, Kovács László Szekeres Imre, Kósáné Kovács Magda, Lendvai Ildikó, Kiss Péter, Gyurcsány Ferenc, Hárs Frigyes, Katona Béla vagy éppen Vastagh Pál? Újhelyi István – saját bevallása szerint – még ma is a nagy Leninnel polemizál.
Míg élt, hány napot töltött vizsgálati fogságban a rendszerváltozás után az ártatlan Tihanyi Árpádot felakasztató Veszprém megyei párttitkár, Pap János, Czinege Lajos vagy az a Marosán György, aki 1956. december 8-án reggel bejelentette: mától fogva lövünk. És lőttek is. Miért nem indult eljárás például Biszku Béla vagy Ladvánszky Károly ellen? Ezek az igazi kérdések.
Tisztázta-e bárki az egykori ÁVO-s és ÁVH-s tisztek szerepét? Követett-e el bűnöket Pető László vagy Bauer Miklós, Eörsi Mátyás volt üzlettársa? Ezzel összefüggésben felmerül a kérdés: miért nem szavazta meg a parlamentben Pető Iván és Bauer Tamás a kommunizmus áldozatainak emlékét megörökítő törvényjavaslatot? Az érintettség okán? Mikor és hol határolódott el felmenői tevékenységétől a két említett SZDSZ-es politikus? Ilyenkor ez az erkölcsi és demokratikus minimum.
Ki tüntette ki a karrierjét még az ÁVH-nál kezdő, majd a szegedi III/III-as ügyosztálynál elhíresült Magyar Józsefet? Ki adott aranygyűrűt a Kádár-rendszer egyik belügyminiszter-helyettesének, a már említett Ladvánszky Károlynak, az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik fanatikus ellenségének? Ki a felelős ezért a gyalázatért? A kitüntetéseket átadó Lamperth Mónika belügyminiszter miért nem mond le? Az a Lamperth Mónika, akinek férje egy fényképen boldogan koccint Kulcsár Attilával, és együtt szerepel Schöntal Henrikkel, a brókerbotrány két főszereplőjével.
Nem az sérti a kommunizmus áldozatainak emlékét, aki szembenéz a történtekkel. Nevetséges és szánalmas az a fajta érvelés, amely szerint a kommunizmus áldozatainak egy jelentős része maga is kommunista volt. Először is, az áldozatok egészéhez képest ez a szám elenyésző, másrészt a kivégzett kommunisták az esetek nagy részében ugyanolyan bűnösök voltak, mint az őket kivégző elvtársaik. Ez alól – a Dési által említett – Rajk László sem volt kivétel.
Nyilvánvaló, hogy amíg a közvetlenül érintettek és családtagjaik élnek, addig rendszeresen születnek a történelmi eseményeket meghazudtoló – csúsztatásokon, féligazságokon és valótlanságokon alapuló – glosszák, cikkek és tanulmányok. A valódi áldozatok emlékének azonban tartozunk a hazugságok kíméletlen leleplezésével.

*****
Nincs abban semmi érdekes, ha Rácz Károly magyar állampolgár egy tradicionális zsidó fejfedőt (kipát) viselve jelenik meg egy televíziós stúdióban. Az már kicsit furcsa volt, hogy rögtön magyarázkodni kezdett: „Eddig is hordtam, csak hosszú volt a hajam, és nem látszott, most viszont rövid, és ezért mindenkinek feltűnt. Nekem az anyám zsidó, az apám pedig cigány.” Nincs okunk kétségbe vonni az elhangzottak igazságtartalmát, de egy ország tanúsíthatja – mert többször láthatta –, hogy az illető úrhölgy korábban sosem hordott kipát. Hogy miért éppen most jutott eszébe a hitéről és a származásáról vallani, arról csak ő tudna érdemben nyilatkozni. Rácz Károly a Szabad Szabadságpárt elnökeként a Nap-kelte egyik adásában bejelentette, hogy amennyiben Semjén Zsolt – állítólagos melegellenes kijelentései miatt – nem mond le az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának alelnöki tisztségéről, akkor ő nyilvánosságra hoz egy listát, rajta homoszexuális, biszexuális és pedofil parlamenti képviselők neveivel. A fenyegetés szerint a listán 32 képviselő neve szerepel: az egyik közülük európai parlamenti képviselő. Az egész ügy megértéséhez tudni kell, hogy Rácz Károly azonos Terry Black transzvesztita előadóművésszel, aki korábban pornófilmekben tűnt fel. Hogy nevezett művészete miből áll – az rejtély. De az sem világos, hogy a balliberális médiavilág eme kedvenc figurája miért nem tette közzé listáját, holott Semjén Zsolt a mai napig nem mondott le. De a pedofil képviselők neveit – amennyiben azok valóban léteznek – a továbbiakban nem tarthatja titokban, mert az bizony bűnpártolás. Kíváncsian várjuk a fejleményeket, annak ellenére, hogy bizonyos modern pszichológiai és művészeti iskolák nagymesterei szerint a „másság az élet igazi arca”.

*****
Iszonyatos gyorsasággal fejlődnek a magyar posztkommunista-szocialisták. A Magyar Szocialista Párt programnyilatkozatában 1989-ben még ez állt: „Szervezetünk baloldali szocialista párt, amely a maradandó szocialista és kommunista alapértékek szintézisét, a fejlődőképes környezet- és emberbaráti társadalom céljait követi. (…) Meg akarjuk őrizni sokrétű kapcsolatainkat a nemzetközi kommunista mozgalom pártjaival. A szociáldemokrata tapasztalatok iránti megkülönböztetett érdeklődést a közös hagyományok és a mozgalom jelentős teljesítményei táplálják.”
Ugyanez a politikai csoportosulás 2004-ben már új utakon jár. „Az új szociáldemokrácia célja a család demokratizálódása. A család évtizedek óta tartó válságát a konzervatív, avítt felfogás okozza, amely szerint a nő helye a konyhában van, s a férfi az úr a háznál.” Kissé tudománytalan, de érdekes felvetés. Csak nem akarják a nőket az egyenjogúsítás keretében ismét traktorra ültetni, gyermekeiket pedig a falusi párttitkár feleségének a felügyelete alá helyezni? Annyit már az új szociáldemokraták is tudhatnának, hogy a modern világban a család válságát nem az úgynevezett konzervatív, avítt felfogás okozza. Ellenkezőleg. A család válságának oka a nők fokozottabb társadalmi-gazdasági szerepvállalása, egyéni karrierjük előtérbe kerülése, az emancipáció teljessé válása. Nem a péniszirigységben szenvedő, férfiként öltözködő, az önérdek-érvényesítésért és karrierért bármire képes, arrogáns hisztérikákról van szó. Ők maguk alakították sorsukat. Tetszés szerint lehet csodálni vagy sajnálni őket.
Mindannyiunk érdekében arra kell megnyugtató megoldást találni, hogy a női szerepüktől nem irtózó, családközpontú, gyermekszerető nők számára hogyan lehet biztosítani a hátrányok nélküli szakmai karriert.
Egyetlen dologban biztosak lehetünk: ezt a kérdést sem bízhatjuk az új szociáldemokratákra.

*****
Egyre kevésbé tudjuk, kicsoda valójában Soros György. Nyilvános énképe szerint egy jótékonykodó milliárdos, akinek meglehetősen határozott elképzelései vannak gazdaságról és társadalomról. A világ egy jelentős részén kártékony tőzsdespekulánsnak tartják, aki pénzének egy részét a helyi kisebb-nagyobb közösségek szétverésére fordítja, miután ő az úgynevezett nyitott társadalom híve, amelyik végeredményben atomizálódott egyedekből áll. Hírnevének sokat ártott, amikor kiderült érdekeltsége a taposóaknák gyártásában. Ezt követően kilépett a világ egyik legundorítóbb és legjövedelmezőbb vállalkozásából. Az angol fontsterling elleni spekulációja ugyancsak nagy vihart kavart. Legutóbb 2,2 millió eurós büntetést szabott ki rá egy francia fellebbviteli bíróság, miután bizonyítottnak látták, hogy Soros belső tőzsdei információkat használva tett szert jelentős haszonra. Még ennél is érdekesebb hír, hogy Horvátország nem engedte be Soros pénzét, alapítványát, de még magát Sorost sem. De a legelképesztőbb mégiscsak az a hír, hogy – sokak szerint – Horvátország a Sorossal kapcsolatos magatartásnak köszönheti, hogy jelentősen megromlottak az esélyei az EU-csatlakozást illetően.
Ezek után egyre többekben fogalmazódott meg a már ismert kérdés: kicsoda valójában Soros György? És kik állnak mögötte?

*****
Talán sokan emlékeznek még a gatyájukat letoló SZDSZ-es kampányembereket ábrázoló óriásplakátokra, vagy arra a remekműre, amelyiken azt olvashattuk, hogy Több pénzt az embereknek… Ezenkívül ígértek kevesebb adót, jobb egészségügyi ellátást, kisebb államot, átlátható viszonyokat stb. Egyszóval mindent, ami egy elszürkülő, populista pártra jellemző. Legalábbis ezt hittük egészen addig, amíg az állítólagos humoráról el nem híresült Kuncze Gábortól meg nem tudtuk, hogy bizony demagóg, populista politikát ő nem tud képviselni. (Népszabadság, 2005. március 12.) Az interjú további érdekessége, hogy bár Kuncze százszázalékosan liberálisnak tartja magát, az SZDSZ által létrehozott liberális teszten még ő sem érte el a száz százalékot. Nem tudta a jó választ. Egy dologban viszont rendíthetetlen: „A mérce az SZDSZ számára Göncz Árpád.” Ezek szerint az SZDSZ ismét olyan államfőt szeretne, aki nem bírja a belpolitikai feszültségek súlyát, és aki nyilvánvalóan baloldali elkötelezettségű.

*****
Szegvári Katalin, az ismert televíziós személyiség megvilágosodott. Bár továbbra is baloldalinak és tanúnak vallja magát, a Népszabadság 2005. március 3-i számában feltette az álnaiv kérdést: „Hol vannak azok, akik beszervezés nélkül súgtak be, tettek tönkre családokat?” Szegvári Katalinnak nem kell messzire mennie, mert ezek az emberek ott élnek körülötte. Ott vannak ők az MSZP és az SZDSZ holdudvarában, jól fizető, befolyásos állásokban. Jól ismerik egymást, hiszen annak idején együtt kezdték építeni közös jövőjüket, elfogadva a kádári társadalom normáit, pontosabban annak erkölcstelenségét. Sajnos, jut belőlük a jobboldalra is, de a többségük baloldali maradt. Szerintük ugyanis ez így tisztességes, és valljuk be: ráadásul így kifizetődő. Szegvári Katalin azóta tekinti személyes ellenségének Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, miután az egyik ügynöklistán megjelentették a nevét. Kár, hogy korábban nem tűnt fel neki Gyurcsány Ferenc családi háttere. Pedig az Apró család és Gyurcsány úr kapcsolata nem tegnap kezdődött. Az Altus Rt. sem most alakult. A többiről nem is beszélve. E furcsa történetben az az igazán kétségbeejtő, hogy Szegvári Katalin képtelen szembenézni azzal a ténnyel, hogy ez a rendszer az ő aktív segítségével került hatalomra. Az MSZP– SZDSZ-kormányokat ő és a hozzá hasonlók legitimálták. Például az ilyen – az MSZP kongresszusán Szegvári Katalin által elmondott – mondatokkal: „Ha önök győznek, akkor önök győznek, ám ha önök veszítenek, mi veszítünk.”

*****
Kicsit ellentmondásos helyzet volt. Nemrégiben két napig hazánkban tartózkodott Szilvan Salom izraeli külügyminiszter, aki különböző programokon vett részt. A nyilvánosságot igyekeztek kizárni, ezért a sajtót sem tájékoztatták. Később kiderült, hogy izraeli üzletemberek jártak itt nagy számban, és a külügyminiszter csak közéjük keveredett. A titokzatos látogatás másnapján az MTI közölte az aznapi hivatalos programot, de abból is kifelejtették, hogy Gyurcsány Ferenc is fogadta Szilvan Salomot, aki később elárulta jövetelük célját is. Mint mondta: izraeli üzletemberek rengeteg pénzt fognak befektetni Magyarországon. De miért kell ezt titokban tartani?

A szerző politológus, publicista