Wass Albert gondolatait folytatva az egyszerű polgár úgy érezheti, hogy ma a közéletben aki tisztát, igazságosságot, nemzetit vagy egyszerűen jót akar, az kisebbségben van.
A közelmúltban az MSZP egyes köreiben felmerült ismét, hogy meg kellene adni a kettős állampolgárságot a határon túli magyaroknak. Nem tisztem megátkozni a miniszterelnököt és pártját, de gondoljuk végig: miként fog a történelem akár egy pár évtized múlva rájuk tekinteni? Ugyanis a nemzet jelenlegi helyzetében a szétesés határán áll. Sajnos a népszámlálási adatokat tekintve a tizenötmilliós szám illúziónak tűnik. Jó, ha összességében tizenhárommillió magát magyarnak valló ember él a földön. Ebben a helyzetben egy következő nemzedék miként fog rátekinteni a jelenlegi miniszterelnökre és a kettős állampolgárságot, egyúttal magyar testvéreit megtagadó pártjára? Ma még meg lehet téveszteni gazdasági rémmesékkel a hazai közvéleményt, de történelmi távlatból, amikor valószínűleg a magyarság sokkal nehezebb helyzetben lesz, mint ma, ki fogják mondani az ítéletet Gyurcsányról és társairól. Be kell terjeszteni a parlament elé a kettős állampolgárság megadását lehetővé tevő törvénytervezetet, és pártállástól függetlenül támogatni kell azt. A nemzet megmaradása érdekében. A szomszédos országok többsége megtette már, mi vagyunk a kivételek.
Nézzük például a magyarság legelesettebb csoportjait, a szórványokat. Ezek a közösségek kétségbeesett helyzetben vannak, általában egy-egy helyi értelmiségin múlik (pap, tanító, orvos stb.) az adott szórványmagyarság jövője. Szerencsére több ilyen „sorsfordító” van. A helyi áldozatos, magyarmentő emberek mellett hatalmas szükség lenne intézményesített szórványpolitikára is. A sikeres oktatásban többféle modell létezik, és több működő minta van a magyarság identitástudatának ápolására is. A megoldást az jelentené, hogy (nem is olyan sok) pénzt kellene szánni a létező modellek terjesztésére és támogatására. A reménytelen helyzetűnek tűnő területeken a tömbmagyarságba történő önkéntes áttelepítésen is el lehetne gondolkozni.
Az utóbbi tizenöt évben sokan eljöttek a vegyes lakosságú területekről. A kis létszámú magyar közösségek úgy omlanak össze, mint a Temes és a Béga menti (részben magyar) otthonok a mostani árvíz idején. Még például a határ menti bihari és szatmári területeken, az egykor színmagyar részeken is a szórványosodás jelei mutatkoznak. A nemzet ilyenféle állapotában még mindig nem történt semmi a kettős állampolgárság ügyében, és sajnos ezen a téren ettől a kormánytól nem is lehet előrelépést várni. Manapság azonban ott állunk, hogy a kormány a Magyar Állandó Értekezletet sem hajlandó összehívni. A száz lépés programja nem tartalmaz egyetlen nemzeti sorskérdéssel kapcsolatos intézkedést sem. Pedig lenne miről beszélni.
Értsék meg a kormányzati tényezők, hogy a magyarság sorsproblémái nem párthűség vagy pártpreferencia kérdése, itt a nemzet jövőjéről van szó. Nőjenek fel végre a nemzet irányításának feladatához. Nem mennek el (és most már nem is mernek ellátogatni) a határon túli nemzetrészekhez. Ha protokollszerűen kiruccannak is egy-egy délelőttre, akkor is szervezett találkozókról lehet csupán szó. Jogosan félnek az ottaniak népharagjától, hiszen a kisebbségben élők a saját bőrükön érzik a nemzeti problémát. Máskülönben Franciaországban vagy akár Izraelben azonnal elzavarnának egy ilyen nemzeti(etlen) felfogású kormányt.
December ötödikével kapcsolatosan rémtörténeteket lehetne mesélni. Hogy Erdélyben a homoródi székely lemosta lovát, kocsiját, mert úgy gondolta, hogy aznap este magyar állampolgár lesz. Vagy azon az estén Kárpátalja és a Felvidék magyarlakta területein az állampolgárság köszöntésére égő gyertyákat tettek ki. A példákat lehetne folytatni. A kormány nemzetellenes propagandájával félrevezetett emberek december 5-én nem elegendő számban mentek el szavazni, így a többség az uszító kampány hatására a gyomrára hallgatva megtagadta a nemzet egységét. A minap hallottam valakitől, hogy megyek Komarnóba (ez a színmagyar Révkomáromot jelenti) sörért, az milyen jó és olcsó. A kormányzati üzenet célba érkezett: kevesebbet fogyaszthatsz, így kevesebb sört ihatsz a határon túliak fölös igényei miatt.
A kérdés persze mindkét kormánypártnál az, hogy mikor jutnak szóhoz már végre azok a berkeken belül levő, talán némi nemzettudattal is rendelkező tisztességes politikusok, akik ki merik mondani, hogy elég volt. Talán a múlt hét végén Kecskeméten tanácskozó baloldali csoport ilyen, bár a népszavazáskor is meglehetősen halk volt a kormánypártokon belüli ellenzék szava.
A szomszédos országban élő magyarok a népszavazást úgy élték meg, hogy még egy Trianon szakadt rájuk, ezúttal Budapestről irányítva. A többségi nemzet meg röhög a markába, azt gondolva, hogy miért foglalkozzon a magyarsággal, ha még az anyaország is megtagadja saját nemzetrészeit. Így széthullhat a nemzet. Ha 2006 után egy új kormány által a nemzeti kérdésben nem történik jelentős lépés, akkor a nemzet reménytelen helyzetbe kerülhet.
A szerző orvos, nagycsaládos
origo.hu
48 perc: Magyarország európai uniós képviselete lesz a csütörtök esti műsor témája
