Magyarország jogállam, és mindannyiunk érdeke, hogy az maradjon. Jogállamban a közhatalom gyakorlása és az emberi jogok rendeltetése összhangban áll. Magyarországon komoly problémák vannak az emberi jogok tiszteletben tartása terén. A Medgyessy–Gyurcsány-kormány alatti, immár hatodik jelentésünkben az elmúlt fél év tapasztalatait adjuk közre.
Közalkalmazotti jogviszony kötelező megszüntetésének terve 65 év felett. A kormányzati ciklus alatt három hullámban sorjáztak a közigazgatást és a közszférát szétziláló intézkedések. Ezek elrettentő példákat szolgáltatnak arra, hogy a kormányzat és a kormányoldal rövidlátó módon, költségvetési megfontolásból emberek ezreit súlyosan érintő, improvizált döntéseket hoz. Ennek kiugró példája, amikor a 2005. évi költségvetési törvényben módosítva a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt, kimondták, hogy 2005. július elsejétől a köztisztviselői, közalkalmazotti munkaviszony a 65. életév elérésével megszűnik, s aki már korábban betöltötte a 65. évet, annak is ez a határnap. Az intézkedés nem szerepelt az előzetes egyeztetések során. Diszkriminatív, mert az Állami Számvevőszék alkalmazottaira és egyes tudományos területek munkavállalóira nem vonatkozik. Továbbá hátrányos helyzetbe hozta az érintetteket, mert ha valaki a 65. születésnapjáig dolgozik, úgy szűnik meg a közalkalmazotti státusa, hogy egy fillért sem kap, míg ha előtte felmondanak neki, akkor juttatásokat kaphat.
Az előzetes hatástanulmányok és egyeztetések nélkül módosított törvény számottevő megtakarítást sem a költségvetésnek, sem az érintett szervezeteknek nem hozott volna. Szükségtelen is, hiszen 62 éves kortól, a törvényes nyugdíjkorhatár betöltésétől a munkáltatónak eddig is joga volt elküldeni alkalmazottját. A jogviszonyból való kilépés kötelezővé tételét célzó hirtelen intézkedés azonban az oktatási, a kulturális és az egészségügyi intézmények egész sorában teremtett súlyos veszélyhelyzetet és bizonytalanságot. A 65 éves küszöb miatt egy éven belül a pedagógusok közül 4500-an, az orvosok közül pedig 8500-an kerültek volna ki a közszolgálatból, ami az oktatási és az egészségügyi szféra katasztrofális helyzetéhez vezethetne.
Több köztestület, illetve társadalmi szervezet is az Alkotmánybírósághoz fordult, és február 21-én a miniszterelnök is elismerte a hibát. Ugyanakkor a törvény korrekciójára csak május végén került sor, addig teljes volt a bizonytalanság. Az eltelt idő alatt nagyon sokakat súlyosan érintő, méltatlan, megalázó helyzetek sorozata alakult ki a közintézményekben. Számos tisztességes szakmai életút zárult le méltatlan módon, súlyos feszültségeket, sérüléseket, egzisztenciális bizonytalanságot okozva, immár jóvátehetetlenül.
Közérdekű interpelláció visszautasítása. Az interpelláció a parlamentáris demokrácia egyik olyan alapintézménye, amely által az Országgyűlés tagjai kérdéseket tehetnek fel és magyarázatot kérhetnek a kormánytól és a miniszterektől. Így rendelkezik az alkotmány és az Országgyűlés házszabálya is, amely rögzíti, hogy a kormány bármely tagjához feladatkörükbe tartozó minden ügyben interpelláció intézhető.
2005 márciusának elején e világos rendelkezések és a tizenöt éve működő alkotmányos gyakorlat súlyos sérelmét kellett megélnie a politikai közéletnek és a sajtó képviselőinek. Két országgyűlési képviselő ugyanis a szokásos rendben interpellációt nyújtott be az Országgyűlés kormánypárti elnök asszonyánál, amelyben azt kérdezték volna a miniszterelnöktől, hogy ő maga avagy a hozzátartozói a letűnt kommunista rendszer idején együttműködtek-e az állambiztonsági szervekkel. A kérdés aktualitását az adta, hogy éppen kormánypárti képviselők nyújtottak be törvényjavaslatokat, amelyeket a népnyelv „ügynöktörvényként” ismer, és ezeket Gyurcsány Ferenc miniszterelnök támogatásáról biztosította, mondván, hogy az állambiztonsági múlt hozzátartozik a mindenki által megismerhető, közérdekű adatokhoz. Ezzel szemben a sajtóban egy ismert újságíró olyan nyílt levelet tett közzé, amely pontosan azt írja le, hogy a miniszterelnök közvetlen családja titkosszolgálati múlttal terhelt.
A kínos interpellációt nem kellett a miniszterelnöknek megválaszolnia. Az Országgyűlés elnök asszonya megmentette őt: egyszerűen visszautasította az interpellációt, s így a közérdeklődésre számot tartó kérdés és a miniszterelnöki válasz el sem hangozhatott.
A gyülekezési jog anomáliái. Magyarországon a rendszerváltozást követő tizenötödik évben még mindig bizonytalanság érzékelhető az egyik politikai alapjog, a gyülekezési jog körében. A Lelkiismeret ’88 csoport 2003. december 1-jére bejelentett kormányellenes demonstrációját a rendőrség annak ellenére oszlatta fel, hogy szabályszerű rendőrségi bejelentésekre került volna sor, és tiltó határozatok nem születtek, és így minden jogi alapot nélkülözött a tüntetés feloszlatása, illetve az ennek keretében alkalmazott kényszerintézkedések, amelynek során 51 embert állítottak elő. A szervezet pert indított a tüntetés feloszlatása jogellenességének megállapítására, amelyet első fokon megnyert. Ám a másodfokú bíróság meglepő módon a tizenöt éve töretlen bírói gyakorlatot megváltoztatva kimondta, hogy az ilyen perekben a megyei bíróságoknak kell eljárni a közigazgatási per szabályai szerint, nem pedig a helyi bíróságoknak az általános szabályok alapján. Az eljárás tehát csaknem két évvel a kereset benyújtása után újraindult.
A szervezet 2004. május 23-ra tervezett tüntetését a rendőrség egy olyan tartalmilag hibás – sajnálatos módon bíróság által is jóváhagyott – határozattal tiltotta be, amelyben a tiltás jogalapjaként egy már hetekkel korábban hatályon kívül helyezett jogszabályra hivatkozott. Az itt megjelentek közül előállított és őrizetbe vett öt személy közül utóbb néggyel szemben szabálysértés hiányában megszüntették az eljárásokat, egy személyt viszont csak azért ítélt a bíróság jogerősen elzárásra, mert egy történelmi magyar zászlóval a kezében állt a helyszínen. A rendezvény jogalap nélküli megtiltása miatt a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordult a négy felmentett, az elítélt pedig perújítást és alkotmányjogi panaszt nyújtott be, mivel rendelkezésére állnak az ártatlanságát bizonyító videofelvételek. Ugyanezen ügyből kifolyólag a Fővárosi Bíróság előtt folyamatban van a négy rendzavarás szabálysértése alól jogerősen felmentett személy jogellenes fogva tartás miatti, a BRFK elleni kártérítési pere.
A Lelkiismeret ’88 csoport 2004 decemberében sem kapott lehetőséget a bejelentett ötből két kormányellenes tüntetés megtartására – bár a korábbi tiltással kapcsolatban a bíróság már kimondta a rendőri intézkedés jogszerűtlenségét, és azt is, hogy a rendőrség demokratikus alapjogokat sértett. A rendőrség ez alkalommal is jogsértő módon lépett fel: hét személyt előállított, és velük szemben gyülekezési joggal visszaélés és rendzavarás miatt szabálysértési eljárásokat kezdeményezett, amelyeket azonban utóbb mind megszüntettek, vagyis az érintettek ártatlannak bizonyultak. A másodfokú bíróság kifejezetten megállapította azt is, hogy a szervezet vezetőjének előállítására és őrizetbe vételére valótlan adatot tartalmazó, koholt bizonyítékok alapján került sor, így a vele szembeni kényszerintézkedés, az előállítás, továbbá a fogva tartás törvénysértő és indokolatlan volt. A tiltást ezúttal a rendőrség arra alapozta, hogy a kormányfő háza közelében azért nem szabad tüntetni, mert az a forgalom bizonyos korlátozásával járna. Dacára annak, hogy ez rendelkezés 2004. május 1. óta nem hatályos, mivel azóta a közlekedésre hivatkozással megtiltani csak akkor lehet egy tüntetést, ha a közlekedés más útvonalon nem oldható meg – erre pedig mód lett volna.
A március 15-i rendezvényeken gyakran előfordul, hogy a résztvevők csoportjai kormánypárti politikusokat kifütyülnek, bekiabálnak a beszédekbe. 2005 márciusában az is kiderült, hogy a rendőrség azonosította azon személyek „kemény magját”, akik több alkalommal részt vettek ilyen rendezvényeken, és fütyülni szoktak. A rendőrségi törvény kimondja, hogy a rendőrség a rendőri intézkedéssel összefüggésben az intézkedéssel érintett személyről, a környezetről, illetőleg az intézkedés szempontjából lényeges körülményről, tárgyról kép- és hangfelvételt készíthet, azonban ezek, illetőleg az azokban szereplő személyes adatok csak az esemény helyszínén elkövetett bűncselekmény vagy szabálysértés miatt kezdeményezett eljárás során, valamint körözött személy azonosítása céljából használhatók fel. További korlát, hogy ha az esemény helyszínén kép- és hangfelvételen rögzített cselekmény miatt büntető- vagy szabálysértési eljárás nem indult, illetve ha az abban levő adatok nem képeznek maradandó értéket, a kép- és hangfelvételt legkésőbb az esemény időpontjától számított hat hónap elteltével meg kell semmisíteni. Ha tehát a rendőrség a tüntetésekről készült felvételeket a törvényben meghatározott feltételek hiányában évekre viszszamenőleg archiválja, akkor súlyos jogszabálysértést követ el.
Kábítószer-fogyasztás elleni küzdelem. A 2003 elején módosított Btk. a kábítószer-terjesztés és -fogyasztás legfontosabb büntetőtörvényi tényállásait megváltoztatta, és új fogalmakat vezetett be. Az új szabályok megengedték, hogy 18 és 21 év közötti személy kétévente egy alkalommal csekély mennyiségű kábítószert kínálhasson kiskorú személynek, és mégis alanyi jogon választhassa a felelősségre vonás elkerülését. Újraszabályozták a büntetőjogi felelősségre vonás alóli mentesség szabályait, és ennek keretén belül lehetővé tették, hogy nagykorú személy csekély mennyiségű kábítószer termesztéséhez, megszerzéséhez szabadon felhasználhasson kiskorú személyt, és alanyi jogon választhassa a felelősségre vonás elkerülését. Végül ebben a körben kifejezett rendelkezéssel megengedték azt is, hogy 21. életévét be nem töltött személy kétévente egy ízben csekély mennyiségű kábítószert iskola területén is kínálhasson és átadjon, és ő is alanyi jogon választhassa a felelősségre vonás elkerülését. Az új szabályok hatályba lépését követően számos magánszemély azonnal indítványt nyújtott be a hivatkozott rendelkezések alkotmányellenessége megállapítására, valamint annak kimondására is, hogy a rendelkezések Magyarország által aláírt és ratifikált nemzetközi szerződéseket sértenek.
Az Alkotmánybíróság 2004. december 13-án kelt határozatában helyt adott az indítványban foglaltaknak, megállapította az alkotmányellenességet számos rendelkezés vonatkozásában, hatályon kívül helyezte azokat, és felhívta a törvényalkotókat és a kormányt, hogy 2005. május 3-ig az alkotmánynak megfelelő szabályokat készítsenek elő és fogadjanak el. Megszületett tehát államunk életében az első, kábítószerre vonatkozó, értékelvűségen és a közösség érdekeinek figyelembevételével megalkotott olyan irányelv, amely kijelöli a kábítószerekkel kapcsolatos hosszú távú jogalkotási feladatokat. A kormány azonban a határidőt elmulasztva újra a mulasztásos alkotmánysértés állapotába került.
Jogos állami tulajdon visszaszerzése. A rendszerváltozást megelőző időszakban, még az egypártrendszer viszonyai közepette az állampárt és a hozzájuk közel álló, már a bukás szelét megérző szervezetek lázas tevékenységet fejtettek ki: az úgynevezett spontán privatizáció során a kezelésükbe adott állami vagyont utódszervezeteikbe, avagy általuk létrehozott gazdasági társaságokba bevitték, és ezzel a többpártrendszer viszonyai közepette hatalmas induló tőkéket szereztek. Így került sor a KISZ és a Magyar Úttörők Szövetsége között 1989. június 27-én ajándékozásnak álcázott adásvételi szerződések megkötésére, melyekben összesen mintegy 53 hektár parkot és erdőterületet idegenítettek el ingyenesen, olyan szerződések alapján, amelyek tartalmi, alaki szempontból egészen hibásak, jogellenesek és egyben roppant pongyolák voltak.
2000 nyarán a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, valamint az Ifjúsági és Sportminisztérium indított pert a Magyar Úttörők Szövetsége és egyes szocialista kapcsolatokkal rendelkező gazdálkodó társaságok ellen, és ebben kérték a bíróságot az érvénytelenség megállapítására, s hogy törölje a különböző bejegyzéseket az ingatlan-nyilvántartásból, valamint állítsa helyre a magyar állam tulajdonát. Az ítéletben a Fővárosi Bíróság kimondta, hogy a szerződések érvénytelenek, és felhívta a Fővárosi Kerületek Földhivatalát, hogy a Magyar Úttörők Szövetsége tulajdonjogát törölve jegyezze vissza a magyar állam tulajdonát. Ezt az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta, s ezzel nagy fontosságú, elvi ügyben mondta ki azt, hogy a jog eszközeivel is ki lehet javítani a mintegy tizenöt évvel ezelőtt, a polgári jog súlyos megsértésével létrehozott vagyonkimentések következményeit, és a jog segítséget nyújt arra, hogy az állam jogos tulajdonát visszaszerezze.
Kollektív, megalapozatlan rasszizmusvád. Egy budapesti autóbuszon, hétköznapi szóváltást követően egy fiatalkorút megkéseltek. Mivel az áldozat cigány volt, az antirasszizmus bajnokai azonnal igazolva látták a faji indítékot, majd ezt követően tüntetést szerveztek a helyszínre, ahol a magyar népet általában, a politikai jobboldalt pedig célzatosan is fajgyűlölettel, rasszizmussal vádolták. Harmadnap az Országházba is bevonult az ügy azáltal, hogy a miniszterelnök a tüntetők szóhasználatát kölcsönvéve nekirontott az ellenzéknek, és az éppen hogy megindított rendőri vizsgálat végeredményét megelőlegezve a szokásos sztereotip vádaskodásokat hangoztatta.
Rövidesen kiderült, hogy az egyes vélemények szerint „hivatásos antirasszisták” árnyékra vetődtek, mert az elkövető magát ugyancsak cigánynak vallotta. A tanúvallomások alapján feltételezhető, hogy a hétköznapi összeszólalkozást a sértett megjegyzései kezdeményezték, illetve ő volt az, aki leszúrással fenyegette meg ellenlábasát. A hirtelen és rosszízű sajtóháborúban csupán egyetlen érintett személy akadt, aki megkövette a közvéleményt, és képes volt kimondani, hogy sértően, elhamarkodottan ítélkezett.
origo.hu
48 perc: Magyarország európai uniós képviselete lesz a csütörtök esti műsor témája
