Légtértesztelés vagy politikai célú zsarolás történt?

Akik kitervelték és végrehajtották Vári Gyula volt vadászpilótával a „tesztrepülésnek” nevezett attrakciót, szakmailag és politikailag is kifogásolható munkát végeztek. Egy védelmi rendszert sokféleképpen lehet vizsgáztatni. A legmegbízhatóbb módszer az úgynevezett gyakorlati modellezés. Ennek az a lényege, hogy a rendszer humán szférájának tudta nélkül támadást indítunk olyan célpont(ok) ellen, melyek védelme a rendszer feladata.
A lényeg, hogy a támadásban jelenjen meg a támadó szándéka, gondolkodásmódja és lehetőségei. Ha például a kormány arra a kérdésre akar választ kapni, hogy lehetséges e egy déli irányból légteret sértő repülőgéppel terrorakciót végrehajtani budapesti célpontok ellen, akkor erre kiválóan alkalmas az említett módszer. Egy ilyen akció nagy körültekintést és óvatosságot igényel, elkerülendő a provokáció vagy a védekező kiszámíthatatlan lépése. Vári Gyula produkcióját jelentőségénél fogva tudományos igénnyel kellett volna megtervezni, eleget téve alapvető követelményeknek és elveknek. Nem ez történt.
A „tesztrepülés” eleve felesleges időtöltés volt. A vezérkar főnökének enélkül is tudnia kellene, hogy mire képes légvédelmi rendszerünk, hol vannak hiányosságok. Ha nem ismeri azokat, tájékozódjon Veszprémben és Nápolyban.
A kormányszóvivő tájékoztatása szerint az akcióval összefüggő dokumentumokat nem minősítette senki. Arra gondolni sem merek, hogy nem készült írásos terv, amelyet valakinek jóvá is kellett hagyni. Arra meg végképp nem, hogy a vezérkar főnöke saját szórakoztatására kérte fel a szocialista képviselőt. Az 1995-ben megalkotott állam- és szolgálati titokról szóló törvény mellékletének értelmében, tekintettel a tevékenység tartalmára, legalább titkosan kellett volna kezelni a repüléssel kapcsolatos valamennyi információt. Bizonyos körülmények között feloldani később lehet, de ez nem azt jelenti, hogy világgá kell kürtölni, ami még utólag is hibás lépés. Hatása itthon demoralizáló, az ellenünk dolgozó szervezetek számára pedig alkalmas korábbi ismereteik pontosítására, hírforrásaik megbízhatóságának ellenőrzésére. Erre a katonai elhárítás illetékesének kellett volna felhívni a figyelmet, ha egyáltalán beavatták.
Vári Gyula kiválasztása a lehető legrosszabb döntés volt. A kiváló vadászrepülő jobban eligazodik hegyeink, dombjaink között a magyar légtérben akár ötven méter alatt is, mint a vezérkar főnöke a Honvédelmi Minisztériumban. Jobbak a képességei bármelyik potenciális terroristánál, nem imitálhat objektíven egy bűnös szándékú pilótát. Ha akarna, feltűnés nélkül berepülne a kormányfő dolgozószobájába. A teszt eredménye eleve hamis, túlértékelt.
A NATO-radarállomás Zengőre telepítése ellen tiltakozókat joggal háborítja fel, hogy a kormány lényegében zsarol, terrorveszéllyel fenyeget (más esetekben ennek éppen ellenkezőjét bizonygatja), nem átall a paksi atomerőműre hivatkozni. Nem kellene riogatni a térséget, enélkül is akadt probléma nem is olyan régen.
Ismét tanúi lehetünk mesteri csúsztatásoknak, időzítéseknek, álszent aggódásnak, a közvélemény manipulálásának. Kár, hogy ebben a történetben egy kiváló katonát használtak fel a napi politikai csatározásokhoz.
Jut eszembe, Mathias Rust emlékezetes Vörös téri landolását követően a szovjet hadsereg vezérkarában és a légierőnél tucatnyi tábornok mutatott be egy egészen másfajta repülést.

Mózes Miklós nyá. ezredes, biztonság- és védelempolitikai szakértő