Támogatások helyett a fogyasztóért

Meglehet, hogy ez a tény elkerülte az emberek figyelmét, de Európa közös agrárpolitikája (KAP) épp most ment keresztül egy radikális reformon. Ez év elejétől kezdve a mezőgazdasági termelők támogatásának módja a 25 tagú Európai Unióban drámaian megváltozott. Sajnos a KAP-hoz való kedvezőbb hozzáállás láthatólag nem fejlődött ugyanilyen iramban. A népszerű karikatúra a KAP-ot továbbra is egy olyan idejétmúlt politikaként mutatja be, amely megjutalmazza a mezőgazdasági termelőket a senkinek sem kellő termények termeléséért, és amely nem törődik a környezetvédelmi problémákkal.
Semmi sem állhatna távolabb a valóságtól. Néhány EU-tagállamban a politikusok és a média a megcsömörlésig ismételgetik a megújulás szükségességének régi mantráját, alig hat hónappal azután, hogy a KAP eddigi történetében legkiterjedtebbnek számító reform életbe lépett.
A legszélsőségesebb esetekben ez egészen a „sutba a KAP-pal!” véleményekig is elmegy. Én azt hiszem, hogy egy ilyen lépés minden körülmények között súlyos hiba lenne.
De különösen komoly hiba lenne, ha a tények teljes figyelmen kívül hagyásán alapulna. A múlt hónapban az EU vezetőinek azon erőfeszítései, hogy új költségvetést fogadjanak el a 2007–2013-as időszakra, kudarccal végződtek.
Nagy-Britannia – jogosan – azzal érvelt, hogy a KAP még mindig több mint negyven százalékát teszi ki az EU költségvetésének. Amit azonban elmulasztott megtenni, az az volt, hogy megmagyarázza az ezek mögött a leegyszerűsítő és félrevezető érvek mögött meghúzódó igazságot. Természetesen a KAP jelentős részét képezi az EU költségvetésének. Ez azért van így, mert ez az egyetlen olyan politika, amelyet teljes egészében az EU-költségvetésből finanszíroznak. A nemzeti kiadásokat uniós kiadások helyettesítik.
A legtöbb politika finanszírozása túlnyomó részben az államkincstárakból történik. A valóság az, hogy az EU GDP-jének csupán 0,43 százalékát költjük a mezőgazdaságra. Ez az arány 2013-ra körülbelül 0,33 százalékra fog csökkenni. Ez csekély ár egy olyan politikáért, amely folyamatos ellátást biztosít kiváló minőségű és biztonságos élelmiszerekből, uniószerte fenntartja a gazdasági tevékenységet a vidéki térségekben, gátolja a már így is túlzsúfolt városainkba történő fokozatos beáramlást, biztosítja a környezet védelmét és az állatjólétet, valamint megőrzi az európaiak által kedvelt tájakat.
2003 júniusában, több hónapig tartó kemény tárgyalásokat követően megállapodás született a KAP forradalmasításáról. Az akkor elfogadott határozatok ez év január 1-jén léptek életbe tíz országban, amelyeket más országok is hamarosan követnek. A reform a 2002. októberi brüszszeli csúcstalálkozón létrejött finanszírozási megállapodáson alapult. A költségvetésnek a piactámogatás és a mezőgazdasági termelőknek nyújtott közvetlen támogatás tekintetében 2013-ig tartó befagyasztásáról hozott döntés egyhangú volt. Bármely ország megvétózhatta volna a megállapodást. Egy sem tette. Így hát, amikor az emberek azonnali „KAP-reformot” és a mezőgazdasági kiadások csökkentését sürgetik, nem egy több évtizedes megállapodás újratárgyalásáról van szó. Egy olyan szöveg felszabdalásáról van szó, amelyet mindenki elfogadott, és amelyen még alig száradt meg a tinta. Számomra ez teljességgel elfogadhatatlan. Ez azt jelentené, hogy fejszével esünk neki a reformjainknak, mielőtt azoknak idejük lett volna meggyökerezni. 2013-ra a jelenleg érvényben lévő KAP már mintegy tízszázalékos támogatáscsökkentést eredményez a legkisebbek kivételével valamennyi mezőgazdasági termelőnél a „régi” 15 EU-tagállamban.
Ha a bulgáriai és romániai mezőgazdasági termelők támogatásának költségeit is bele kell foglalnunk a jelenlegi költségvetésbe, további csaknem tízszázalékos csökkentésre kerül sor.
Gyakran olvasok olyan kritikát is, hogy a gazdag földbirtokosok óriási kifizetésekben részesülnek a KAP-ból. 2002-ben az Európai Bizottság kiinduló reformjavaslatai magukban foglaltak egy egyéni gazdálkodónként juttatható 300 ezer eurós felső határt. Ezt az elképzelést megtorpedózták a legnagyobb gazdaságokkal rendelkező országokból érkező miniszterek – beleértve ugyanazt az egyesült királysági kormányt is, amely a közelmúltban elszánt kampányt indított az „eltúlzott KAP-kiadások” csökkentéséért.
Miért gondolom hát, hogy az új KAP olyan jó, védelemre méltó dolog?
Az 1970-es és 80-as évek a jelentős ártámogatás és a túltermelés évtizedei voltak. Ezzel szemben a XXI. század első évtizede a mezőgazdasági termelőknek juttatott közvetlen kifizetések korszaka, teljesen függetlenül attól, hogy mit termelnek.
Az új KAP a vidékfejlesztési politika jelentőségét is növeli, amely kiterjeszti a támogatást a vidéki gazdaság egészére, valamint innovációra és változatosságra ösztönöz mind a mezőgazdaságban, mind azon kívül.
A szubvenciókért való termelés helyett a mezőgazdasági termelők most tájékozódhatnak a legjobb piaci lehetőségek felől, és azt termelhetik, amit a fogyasztók ténylegesen igényelnek. Ahhoz, hogy hozzájuthassanak a kifizetésekhez, szigorú környezetvédelmi, állatjóléti és talajgazdálkodási előírásoknak kell eleget tenniük.
Azokon az előnyökön túl, amelyeket az EU-n belül eredményez, az új KAP segíteni fog abban is, hogy az Európai Unió teljesíteni tudja szilárd ígéretét az exporttámogatások fokozatos megszüntetésére vonatkozóan, amely oly hosszú időn át gerjesztette haragra a fejlődő országokat és a nem kormányzati szervezeteket egyaránt. Ez egyúttal fokozza a KAP kereskedelembarát jellegét, mivel az új mezőgazdasági kifizetéseink nem torzítják el a kereskedelmet.
Nagyon fontos, hogy a KAP-reform már magában foglal egy középtávú értékelést. Valamikor 2008 vagy 2009 folyamán tanulmányoznom kell a reform hatásait, és javaslatot kell tennem az általam szükségesnek ítélt kiigazításokra vonatkozóan. 2013 után pedig minden választási lehetőség nyitva áll. Ezért esik nehezemre megérteni az e tárgy kapcsán mostanában hangoztatott retorikák némelyikét. Sajnálatos módon még mindig vannak olyanok, akik nagy előszeretettel folyamodnak a KAP-ot mint valamiféle gazdasági dinoszauruszt bemutató, elkoptatott, régi közhelyekhez.
De a KAP fejlődött, és továbbra is fejlődni fog. Nagyon várom azt az időt, amikorra a vele kapcsolatos közfelfogás is fejlődésen megy keresztül, és megadja számunkra azt az elismerést, amit megérdemlünk. Az efféle elavult megközelítések makacs továbbélését látva felmerül bennem a kérdés: valóban a KAP a dinoszaurusz?

A szerző a mezőgazdaságért és a vidékfejlesztésért felelős EU-biztos