Van kiút a csődhelyzetből

Komár Lajos vitacikkét még a horvát tengerparton olvastam (Mi ez, ha nem államcsőd?, Magyar Nemzet, július 28.). Reagálni szeretnék rá, lehetőleg ugyanott, ahol az előzmény megjelent. Magam is bankár voltam, elnök-vezérigazgatóként nyugdíjaztak 1990-ben az Agrobankban.
Íme észrevételeim:
Gratulálok Komár Lajosnak. Fején találta a szöget és Fekete János volt mesterét, aki elindította az országot az adósságcsúszdán. Amit írt, pontos, igaz. (Még arról szólhatott volna, hogy kié a GDP jelentős része, aminek oly nagyon kellene örülnie a magyar polgárnak.) De megállt egy ponton. Megcsinálta az anamnézist, kárszemlét – és bevallotta, hogy el van tőle keseredve. És a diagnózis meg a terápia?
Komár Lajost, aki évtizedekig volt a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vezető munkatársa, alelnöke, s egy ideig a CIB Bank vezetője is, ismerem vagy hatvan éve, tudom, hogy jó diagnoszta, és a terápiával is tisztában van. Mégis kiábrándult a jövőt illetően. Ez magyarázatra szorul. Mi vezetett a beteg végzetesnek látszó állapotához? Már Fekete János idejében, aki az MNB devizaigazgatósága teljhatalmú vezetője volt, megtántorodott az ország, mindketten emlékszünk a nyolcvanas évek krízishelyzetére – de azt hittük (legalábbis kettőnk közül én), hogy az úgynevezett szocializmus leváltásával új erőre kap a beteg (az ország).
Fekete János és csapata meggyőzte az ország immár demokratikus vezetőit, hogy az adósságtömeget (amit ő gyűjtött) vállalni és fizetni kell. Mindent el kell adni, amennyiért viszik. El is adtuk az ország javait, lehetőségeit, az önálló nemzeti léthez való jogait is – bagóért. Antall és Horn kezdte, Gyurcsány most befejezi. Az ítélet-végrehajtó mindvégig az SZDSZ volt. A legyengített beteg Orbán kormányzása alatt alig tudott feltápászkodni. Majd amikor kezdett magához térni, kiütötték. Kik? A nemzetközi tőke képviselői. Értésül adták: Orbán, ha Csurkával közösen nyer választást, és folytatja a „nemzetieskedést”, szalonképtelenné teszik az országot a tőke kegyéből élők köreiből.
Lett volna rá módjuk? Tudjuk, hogy igen. Orbán is tudta. Kétharmados győzelem nélkül nem lett volna vállalható a pénzügyek rendbetétele. 2002 tavasza után jött a halotti tor a még élő áldozatok felett. Az ország azóta eladta majdnem mindenét (a föld még a miénk), most árusítják a lelkét és a jövőjét. De hát ezzel vége? Lajos! Azt írtad, hogy államcsőd előtt állunk, és ezen Orbán Viktor sem tud (vagy nem akar) változtatni. Te nem szoktál véletlenül és könnyelműen kijelenteni semmit. Racionális ember vagy, és akkor beszélsz, ha mondani akarsz valamit. Mit akartál mondani? Kétségbe ejteni bennünket? Felkelteni a Magyar Nemzet olvasóiban a gyanút, hogy Orbán Viktor sem tud segíteni az államcsődön? Te, aki tudod, hogy a csőd nem felszámolás, és a csődgondnok nem temetkezési vállalkozó.
Hát ha Orbán sem tud segíteni, akkor ki tudhat? Szerinted talán a nemzetközi tőke mentheti meg az országot a csődtől, mint a gazda a beteg tehenét, amelyet még fejni akar? Itt a csőd, itt a vég, legyünk csalódottak és keserűek. Ez aktív eutanázia. Tiltakozom ez ellen a „szakvéleményed” ellen, Lajos. Te tudod, hogy a gazdasági helyzetünkön igenis lehet változtatni. Azon pedig felháborodom, hogy azt feltételezed Orbánról, hogy nem is akar változtatni. Úgy tűnik, mintha ez lenne a konklúziód. Ebből következik a sugallott terápia: ha sem az MDF, sem az MSZP, sem a Fidesz nem tudja (sőt nem is akarja) megmenteni az országot, akkor – azt mindenki kikövetkeztetheti – csak az SZDSZ lehet a megmentő, és amit képvisel, a nemzetközi tőke. Lehetünk mi még vidám barakk – a tőkés kényszermunkatáborban. Ezt akartad sugallni? Csak reménykedem, hogy nem. Ismétlem, hogy nem kételkedem: te is tudod a módját, hogyan lehet kihúzni az országot a csődből. Orbán is tudja, de még nem terítheti ki a kártyáit.
De te elmondhatod. És megtehetik mások is. Győzzük meg a nemzetet, hogy ha összefog, és teljes bizalmát a kezelőorvosába helyezi, leküzdhető a halálos kór. Ne legyünk keserűek és kiábrándultak!

A szerző az Agrobank volt elnök-vezérigazgatója