Egyetlen barázda sem eladó

Országszerte nagy felháborodás kíséri a miniszterelnöki bejelentést az új földosztásról. Ez nem támogatás a magyar gazdálkodók számára, hanem országkiárusítás tőkés idegenek kapzsi vagyonszerzésére. Szorongva figyelték a gazdák, hogy hozzá mer-e nyúlni az ország legalapvetőbb értékéhez a mindent dobra verő kormány, és nem volt hiábavaló a félelem. Minden ország minden földdarabkája az ország teste, amelyet nem szabad idegenek számára átengedni. Volt a magyar parasztság hosszú idők alatt gazdasági cselédje a nagybirtoknak. Senki nem óhajtja, hogy most saját földjén idegenek szolgálója legyen. Akié a föld, azé az ország. Ezt keservesen tanultuk meg, amikor szétszaggatták az országot, és a földek tulajdonosait elűzték birtokaikról.
Visszaidézik a gazdatársak az álföldosztó időket, amikor azé a föld, aki megműveli jelszóval lehetetlenül elaprózták a földterületeket, de még szinte be sem vethették apró parcelláikat az új tulajdonosok, megkezdődött az erőszakos szövetkezetesítés. Akkor csak a forma (téeszek, állami gazdaságok) volt idegen a magyar földművelőtől, hiszen mindent szovjet mintára másoltattak a hozzá nem értők, most magát a termő életet kívánják kiárusítani alólunk az új harácsolók. Az utóbbi években mindent elkövetett a mezőgazdasági vezetés, hogy teljesen elbizonytalanítsák a gazdákat, mert az volt a cél, hogy ne legyen a magyar gazdatársadalom kezében pénz, így megteremtik a lehetőségét az idegeneknek a vásárlásra, hiszen a határainkon kívül a prédára lesők tömött pénztárcákkal várják a lehetőséget a honfoglalásra.
Keserves lecke volt valamennyiünk számára, amikor a Nyugathoz közel eső országrészeken, burkolt és hamis szerződésekkel, idegen kezekre kerültek értékes termőföldek, mert akkor még a gazdák sem érezték, hogy a földtulajdon védelme nemzeti érdek. Megtanultuk azt is, hogy ha valamit elrontunk, azt nehéz helyrehozni. Az is világossá vált, hogy a gazdakörök megerősödése, a családi gazdaságok hathatós támogatása vértezi fel mezőgazdaságunkat, hogy a nehéz, olykor igaztalan uniós körülmények között (a nagyok előnye a gyöngékkel szemben) képessé tegyen bennünket helytállni a kíméletlen versenyben, amelyben eleve hátránnyal indultunk.
Minden józan gondolkodással megáldott ember tudja, hogy a magyar földek értéke messze meghaladja az agyonvegyszerezett nyugati országokbeli földekét, így érdemes volna értéken alul birtokokat vásárolni hazánkban. A kormánynak ez az új ötlete, amely mint minden eddigi is, mezőgazdaság-ellenes, ki kell váltsa a polgári engedetlenség ellenállását, mert ez egyértelműen nemzetellenes döntés. Uniós csatlakozásunk idején a Medgyessy-kormány gyöngesége miatt megszenvedtük a mezőgazdasági támogatásunk viszszaszorítását (bölcs hozzáértésük eredményét), de ebben az esetben egyedül mi magunk vagyunk felelősek, ha a sötét spekulációnak bedőlünk. Aki a földet akarja kiárusítani (talán saját zsebre), az az országot árulja el.
Minden nemzet törvénnyel védelmezi a nemzeti tulajdont, nálunk új törvényt óhajtanak létrehozni az új hazardírozáshoz. A rendszerváltozás korát a mezőgazdaság szenvedte meg szinte viszszafordíthatatlanul. A mezőgazdaság feldolgozó- ipara nagyobbrészt idegenek kezére került, azóta úgy bánnak el a termelőkkel, ahogyan akarnak. Gondoljunk bele, mi lesz, ha a földtulajdon fölött is idegenek uralkodnak! Voltunk mi régi és új gyarmat eleget. Ezért kell egyértelműen megfogalmaznunk és kimondanunk: magyar földjeinkből egyetlen rög sem lehet eladó.