Ki tudja hányadszor, a kormány júliustól ismét megváltoztatta a gyógyszerár-támogatási rendet. A gyógyszergyártók üdvözölték a változásokat, mivel újabb termékcsoportokat vontak be a fixesített tb-támogatás körébe. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) a támogatás mértékét elsősorban az olcsóbb, generikus készítmények árához igazítja, és az ellenőrzések szigorításával kívánja elérni a genericumok forgalombővülését.
Az a követelmény, hogy az orvos mindenáron minden betegnél a legolcsóbb készítményt rendelje, nem csak a gyógyítás szabadságát, de a beteg érdekeit is sérti. A gyógyszerek hatása, toleranciája és mellékhatása nemcsak a hatóanyagtól, hanem a készítmény vivő- és adalékanyagaitól is függ, amely meghatározza a készítmény felszívódási, illetve lebontási-kiválasztási viszonyait. Ezért lehetséges az, hogy az azonos hatóanyagú gyógyszerek közül az egyik jó hatású, a másikat pedig a beteg nem tolerálja. A gyógyszerrendelés egyik legfontosabb alapja tehát az orvosi tapasztalat, amely az egyes készítményekre vonatkozik, és nem a hatóanyagra általában. Például a magas vérnyomás kezelése esetében gyakran hosszabb időt vesz igénybe a leghatékonyabb és a legkevesebb mellékhatással rendelkező készítmény kiválasztása.
Éppen ezért a krónikus betegségekben szenvedő betegeknél nem indokolt, de nem is veszélytelen az évek óta használt, jól bevált készítmények megváltoztatása, és újabb készítményekkel történő kísérletezés. De befolyásolják a gyógyszerrendelést a kísérő betegségek és az együtt szedett gyógyszerek kölcsönhatásai is. Éppen ezért szakmai abszurdum az az elképzelés, hogy az orvos ne a gyógyszert, hanem a hatóanyagot írja fel, és majd a beteg vagy a patikus választ. A beteg nyilván a legolcsóbbat venné meg, a gyógyszerész a legdrágábbat szeretné eladni. A gyógyszerrendelés kizárólag szakmai megfontolásokon alapulhat, nem pedig a gyógyszer árán. Ezt a tényt az sem változtatja meg, ha az OEP az orvosokat írásbeli figyelmeztetéssel, pénzbüntetéssel és szerződésbontással fenyegeti.
A támogatási rendszer kaotikus, a hatóanyag-alapú és a terápiás csoportokra (egyes kórképek kezelésére egyaránt alkalmas termékek meghatározott, fix összegű támogatása) vonatkozó támogatás mellett számos drága gyógyszer esetében nem történt meg a fixesítés, viszont több, olcsó gyógyszernél csökkentették a dotációt. Felmerül tehát a kérdés: ha a gyógyszerek fix támogatásban részesülnek, ha az OEP valóban ugyanannyit fizet, bármelyik gyógyszert írja is fel az orvos, miért kell az orvosokat rászorítani a genericumok felírására? Miközben folyik a porhintés a gyógyszerellátás javulásáról, a betegek terhei folyamatosan növekednek.
További veszély az, hogy a megfelelő haszon elmaradása esetén a gyártó számára bizonyos – akár fontos – gyógyszerek gyártása gazdaságtalanná válik, ezért egész egyszerűen beszünteti a forgalmazását.
Október óta szigorodott a gyógyszerfelírás rendje is: magánorvosok nem írhatnak fel 90 és 100 százalékos támogatású gyógyszereket, közgyógyellátásra sem gyógyszereket, sem gyógyászati segédeszközöket. Különös, de az úgynevezett nappali kórházakban dolgozó orvosok (mivel a fürdőkórházak általában részvénytársaságok), magánorvosoknak minősülnek, így a diszkrimináció őket is hátrányosan érinti.
A fenyegetés hamarabb bevált, mint bárki gondolta volna: az OEP minden további nélkül szerződést bontott. Nemcsak a receptírás módosítására vonatkozó döntés, hanem az ezzel kapcsolatos eljárás is megütközést és felháborodást keltett az orvosok körében, ugyanis OEP-szerződésüket minden előzetes értesítés, egyeztetés nélkül bontották fel. Az OEP megyei igazgatói levélben közlik az orvostársadalom vényírásra szerződést kötött tagjaival, hogy a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz tb-támogatással történő felírásának feltételei megváltoztak, és a „jogszabályváltozás erejénél fogva” az orvosok szerződését 2005. október 31. napjával felbontják. A címzettek az október 25-én kelt levelet azonban csak november elején kapták kézhez, tehát utólag értesültek, hogy szerződésüket egyoldalúan felbontotta az OEP. A levelet eddig – a levélben is jelzett 18 ezer orvos közül – csak néhányan kapták meg, a többség tehát, tudtán kívül, már felbontott szerződés mellett írja a receptjeit! Közben ki vannak téve annak, hogy szankcionált szabálysértésen érik őket.
Az indokolás rendkívül ingatag lábakon áll. Az OEP főigazgató-helyettese szerint ugyanis a diploma az orvosokat csak arra jogosítja fel, hogy receptet írjanak, arra már nem, hogy az általuk rendelt készítményeket az OEP kiemelten támogassa. Arra nem gondol a főigazgató-helyettes, hogy a támogatásban nem az orvos, hanem a tb-járulékot fizető beteg részesül? Hogy az orvos nem „közpénzt utalványoz”, hanem gyógyít, és a gyógyítás elemi feltétele a receptírás? Az orvos végül is felírhatja a szükséges gyógyszert, a büntetést a betegnek kell megfizetnie. A kassza üres, a döntés elsősorban a magánorvosokhoz forduló beteget sújtja, de egyúttal ellehetetleníti a magánrendelőket is.
Hogy az orvosok a magánrendelésen ne a szakrendelők és a kórházak receptjeit használhassák, az OEP informatikai rendszere fogja egybevetni a gyógyszerrendeléseket a kórházak és szakrendelők betegforgalmi adataival.
Mindezt annak a kormánynak az égisze alatt, amely a magánosítást(!) tűzte a zászlajára, és a magyar egészségügy privatizációja érdekében – népszavazás ide, népszavazás oda – mindent elkövet. Hogyan lehet összeegyeztetni a szektorsemlegességet a magánorvosok alkotmányos jogainak a megnyirbálásával? A kormány szerint 18 ezer orvos jogaiba egyszerűen bele lehet gázolni? Az volna a cél, hogy a magánorvosok – akik tetemes adót fizetnek, és többletmunkájukkal kissé enyhítik az egyre súlyosbodó orvoshiányt – becsukják rendelőiket, és ne fizessenek adót? Vagy pereljék be az OEP-et?
A betegek érdekeit nemcsak a gyógyszerek támogatási rendjének módosításai, hanem a gyógyszerrendelés szabályainak megváltoztatása is sérti. Minden szándék ellenére a szigorítások bumerángként fognak visszaütni, és az OEP kiadásainak növekedését fogják előidézni. A Magyar Orvosi Kamara aggodalmának adott hangot a gyógyszerrendelésre vonatkozó szabályok sorozatos megváltoztatása miatt, és aláírásgyűjtésbe fogott. Az aláírók támogatják a MOK álláspontját, miszerint a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök támogatással rendelhetősége kizárólag a beteg biztosítotti jogviszonyán, a korrekt vizsgálatokkal alátámasztott kórismén és a szakmai szabályok szerint megfelelő gyógyszerkiválasztáson kell alapulnia.
A Magyar Orvosi Kamarát elismerés és köszönet illeti meg, hogy tagjai érdekében felemelte a szavát. Csak remélhetjük, hogy az íveket mindenki alá fogja írni, mert a közöny az OEP malmára hajtja a vizet.
A szerző orvos
origo.hu
Schmidt Mária: Ne szeretkezz, háborúzz!
