A humor ellenzékisége és a baloldali kormányzás

Négy évre van szükségünk ahhoz, hogy bebizonyítsuk: a humor egy örök ellenzéki műfaj. Ugyanis az akkori hatalmasokat fogjuk kritizálni, függetlenül attól, hogy liberálisok, szocialisták, népnemzetiek vagy konzervatívak. Paródiákat készíteni az ellenzékről nem lehet. <br/>(Farkasházy Tivadar, <br/>Juventus Rádió, 1993. december 2.)

Vincze László
2006. 01. 16. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Aki véletlenül nem tudná, hogy a humor mennyire ellenzéki műfaj, annak elég, ha felüti a Farkasházy Tivadar felesége által szerkesztett Hócipő valamelyik számát. Arról a lapról van szó, amely a kulturális tárca miniszteri keretéből 2004-ben hét-, 2005-ben pedig ötmillió forint támogatásban részesült, s amely, mivel a humor ellenzéki műfaj, feltűnő rendszerességgel foglalkozik Orbán Viktorral.
Az elmúlt hetekben például Fészekrakás Orbán módra címmel, ötrészes sorozatot közöltek a Fidesz elnökének koholt ingatlanügyeiről, a tavaly november 23-i számban pedig Hajrá, Felcsút! címmel, Farkasházy aláírásával jelent meg egy terjedelmes írás. De talán mindennél többet elmond, hogy – bár másfél éve miniszterelnök – a Gyurcsány szó beírására a Hócipő keresője egyetlen találatot sem ad.
A humor „ellenzékisége” azonban nem csak a Hócipőt olvasva kérdőjelezhető meg. Hanem például a sokak által még mindig a magyar humor legnagyobb fórumaként számon tartott rádiókabarét hallgatva is. Amelynek egyik szerkesztő-rendezője maga Farkasházy Tivadar. A mindig nagy érdeklődéssel kísért szilveszteri műsor egyik csúcspontja idén a Markos–Nádas duó produkciója volt. Bolgár György rádiós beszélgetőműsorát parodizálták, amelynek során összesen öt alkalommal jelentkezett be egy telefonáló, aki mindvégig a „szőlőügyhöz” szeretett volna hozzászólni, ám mivel a téma már nem volt aktuális, a „Viktor” szó kimondása után minden alkalommal elvették tőle a szót. Csak az utolsó próbálkozásakor mondhatta végig mondandóját, amit – döbbenetesen szellemes ötletről van szó – úgy folytatott, hogy „a Viktor Hugo utcában lakom…”.
Hasonlóan ellenzéki hangvételű volt Éles István műsorszáma is. Őt a nézők kérdezhették, s Éles ismert politikusok nevében válaszolt. Hogy az adás felvételekor a kérdezők pontosan kiket és hányszor szólítottak meg, nem tudni, az viszont tény, hogy a kabaré szerkesztett változatában Gyurcsány Ferenc két kérdésével szemben Orbán Viktor összesen öt kérdést kapott. Egyik válaszában, amikor a Fidesz elnökét az energiaszektor képviselőivel tervezett találkozójának meghiúsulásáról kérdezték, Éles – természetesen teljesen spontán módon – a következőképpen reagált: „Néhány héttel ezelőtt azt mondtam, hogy ezt a kis időt fél lábon is kibírjuk. Be kell valljam, nem bírtam ki, és az történt, hogy én mint leendő miniszterelnök akartam velük beszélni. Ez is arra int, hogy komolyan vegyük azt a gondolatot, miszerint – és itt Éles hangja Orbánéról érezhetően Kádáréra váltott – vannak hibák, amiket nem szeretnénk újra elkövetni.”
Trunkó Barnabás jelenetében Tony Blair Gyurcsányéknál tett látogatása került színpadra. A jelenet végén, a brit miniszterelnök (Gálvölgyi János) kérésére, miután megállapodtak, hogy nem a britek nyernek a reptér privatizációs versenyében, Blair megkérdezi Gyurcsányt: „Akarod, hogy készítsünk erről egy jegyzőkönyvet?” Válasz: „Ugyan már, hova gondolsz, ez nem taggyűlés volt, hanem egy baráti vacsora!” Varga Ferenc József egy teljes Orbán Viktor-paródiát mutatott be, de még a szilveszteri műsor zárószámát előadó Bödőcs Tibor produkciójában is jutott egy kis hely a Fidesz elnökének: „Kicsit hadarok. De Viktor is így kezdte. Mekkora szőleje van!”
Összességében véve azonban nem is a számbeli aránytalanságokkal van a legnagyobb baj. Hogy Orbán Viktor neve folyton, mindenhol, mindenféle vonatkozásban előkerül, miközben a kormánypárti politikusokra – például a miniszterelnökre, akiről azért lehetne poénokat mondani – alig jut némi figyelem. Hanem azzal is, hogy a poénok súlya, élessége közt eltérés figyelhető meg, attól függően, hogy kit érintenek. Ami feltehetőleg szintén a Farkasházy-féle „ellenzéki” szellemiségben gyökerezik.
A Hócipőt olvasva és a rádiókabarét hallgatva könnyen támadhat olyan érzésünk, mintha Farkasházy Tivadarnak némi nehézséget okozna tartania magát 1993-as ígéretéhez. És ekkor a Heti hetesről még egyetlen szót sem ejtettünk.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.