Személyesen is részt vehettem Orbán Viktor évértékelő beszédén, ahol felfigyeltem egy különös jelenségre. A közönség tapsa és egyéb megnyilvánulásai sokféle érzelmi visszajelzést tükröznek, amelyekből a politika is levonhat következtetéseket. Feltűnt nekem, hogy milyen erőteljesen tapsol és egyetértőn helyesel a közönség, amikor a magyarországi cigányság helyzetének megoldásáról esett szó. Egyértelműen érződött, hogy a sokszor aljasul megrágalmazott nemzeti oldal valósággal tárt karokkal várja az iskolázott és dolgozó cigányok beépülését a polgárságba, a hasznos középosztály sorába.
Az SZDSZ hazug sugallataival ellentétben ideát senkit nem érdekel, hogy milyennek teremtette az embert a Jóisten: csak egy dolog számít, igyekezzen boldogulni és tegye meg azt, amit a többség: tanuljon, dolgozzon. Akkor egyenlő velünk, és ez nem megjelenés vagy fizikai jelleg kérdése. Ezért tapsoltak a nemzeti oldalon lelkesen, mert azt szeretnék, ha eltűnnének a nyomortelepek, a gettók, a bűn és a rendetlenség, és mindenki emberhez méltón élhetne. Mert a konzervatív oldalnak van kollektív felelősségérzete, és nemcsak a saját boldogulása érdekli, hanem az egész nemzeté.
A legteljesebb egyetértés fogadta az iskolába járáshoz kötött családi pótlék ötletét. Saját tapasztalatból tudom, hogy például Belgiumban mi, magyarok, de a török, a marokkói vagy az indiai bevándorlók is csak úgy kaptak családi pótlékot, ha iskolába járatták a gyermekeiket. Európában is így szokás, ez bizonyára nem véletlen.
Érthetetlen számomra, hogy azok a cigányok vagy magyarok, akik valóban szeretnének kikapaszkodni a kilátástalanságból, miért nem veszik észre, hogy az MSZP csak konzerválja a helyzetüket, a segélyen tengődés megaláztatását. Miért sorakoznak fel a sorsukat bebetonozó politika mögött, miért nem látják, hogy ha így folytatják, a gyermekeikre sem vár jobb jövő?
Olvasom, Szabolcsban felsorakoztak a romák az MSZP mögött. Hihetetlen, de úgy néz ki, hogy a legszegényebbek jól érzik magukat így, elégedettek a sorsukkal, és folytatni kívánják az eddigi életüket. Pedig most kellene megkérdezni a szocialistákat, hogy sorolják fel, mit tettek értük, ha megint a szavazataikra ácsingóznak? Ne csak újabb, soha el nem jövő ígéretekkel hozakodjanak elő. De miért nem vonják kérdőre a cigányság vezetői a kormánypolitikusokat?
Vajon ők is olyanok, mint a magyar szakszervezetek zsíros állásaiban ücsörgő vezetők? Összefognak azzal a hatalommal, amellyel szemben a kisemberek, a munkások vagy a cigányság érdekeit kellene képviselniük? Milyen munkát végeznek ezek: miért nem szerveztek egyetlen tiltakozó akciót, egyetlen megmozdulást sem? Mert lepaktáltak az érdekellenfeleikkel. Mert azoktól kapják a hatalmas fizetéseiket, akik ellen fel kellene lépniük.
A megemelt családi pótlék csupán kenyérhéj a korgó gyomornak. A választási hajrában ez a körülbelül tizenkétezer forint lett az új „fejkvóta”. Menynyire kis pénz ez, gondoljunk bele, milyen nagy lehet a baj, milyen nagy szegénységben él ez a nemzet, ha ilyen alacsony áron meg lehet venni a világnézetét.
origo.hu
Magyar Péter volt barátnője: Fenyegetve éreztem magam és féltem
