Az eset mássága

Lassan, ám visszavonhatatlanul szállóigévé nemesedik (esetleg közhellyé kopik) Gyurcsány Ferenc szép intelme övéihez: „Arra kérlek benneteket, hogy alávalót, és durvát, igaztalant és hamist, személyesen bántót és tisztességben sértőt sem szóban, sem írásban, sem újságban, sem könyvben ne kövessetek el.” Megható szavak, szinte értelmük van, ami Gyurcsány esetében mégiscsak erőn felüli teljesítmény. Ily veretes széplelkűségeket hallva, olvasva már-már gerjedelem támad az emberben, hogy legközelebb egy Nyakóra, Újhelyire, Török Zsoltra vagy valami effélére adja a voksát, mert a vezér szózata ennyire megható bír lenni.
Kellett valami különös lelki nagyság ahhoz, hogy Gyurcsány elrebegje ezt a szívbe markoló kérelmét. Gondoljunk bele: az MSZP megalakulása óta folyton és következetesen sértegeti és rágalmazza ellenfeleit, ócska hazugságokkal hülyíti a népet, gátlástalanul legázolna mindenkit, aki az útjában áll. Nyugodtan mondhatjuk, ez a minden törvényre fittyet hányó, minden hagyományos értéket felrúgó agresszív nyomulás a párt védjegyévé vált. Erre jön Gyurcsány, és egyetlen sóhajára a párt felhagy eddigi méltatlan módszereivel és magatartásával, s teszi ezt a választások előtt alig több mint két hónappal, a kampány sűrűjében. Lássuk be, ez igazán felemelő aktus, egy Gyurcsány kellett hozzá, Hornnak, Kovácsnak, Medgyessynek halvány reménye sem lehetett volna hasonló nagy tettekre.
Gyurcsány óhaja nem maradt pusztába kiáltott szó. Mostanában minden szocialista politikus kényesen ügyel arra, hogy megnyilvánulásaiban semmi alávaló, durva, igaztalan, hamis, bántó vagy sértő ne legyen, az igazságaikkal megértő, kedvességeikkel szinte simogatják az ellenzéket. Bizonyságul Lendvai Ildikóra hivatkozunk, aki a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület estjén ilyen igaz és tárgyilagos üzenetekkel bájolta el hallgatóságát, hogy aszongya: az embereket már nem érdekli, hogy a politikus korrupt és lop. Pedig, ha érdekelne valakit is; Orbán már nem lehetne politikai tényező. Ebből is nyilvánvaló, hogy Lendvai még véletlenül sem akar megbántani, megsérteni senkit. Hiszen azt is mondhatta volna, hogy Orbán egy elborult agyú rasszista, vérgőzös antiszemita, az adott célközönségnél valószínűleg nagyobb hatást ért volna el. De Lendvai egy diszkrét, visszafogott hölgy, aki nem akarja heccelni az embereket, nem kíván olcsó sikereket aratni. Bámulatos Lendvai lelki finomsága! Ilyen emelkedettséget csak egy pártállami cenzortól, egy bolsevik kékharisnyától várhatunk, akiből sugárzik a szemináriumokon trenírozott önbizalom és öntudat. Csak ő képes ily választékosan érzékeltetni azt, hogy szerinte Orbán Viktor korrupt, s ráadásul lopós is, akinek már jó ideje nincs helye a magyar politikai közéletben. Ha valaki ebben bármi alávalót, sértőt talál, az árokásó, gyűlölködő, de minimum országrontó populista, az nem méltó arra, hogy kiáradjon rá Lendvai karizmatikus lényének fénye. (Gyurcsány ragyogásáról már nem is beszélve.)
Persze a kötelező politikai objektivitás megkövetelte Lendvaitól, hogy a korrupt és lopós Orbánnal szemben a tisztakezű Gyurcsányt is szóba hozza. Kifejtette, hogy Gyurcsány teljesen más eset, mert ha a Fidesz nem tud mit felhozni ellene, akkor az emberek irigységére apellálva próbálja tények felsorakoztatása nélkül kikezdeni őt. Szerencsére Gyurcsány maga gondoskodott arról, hogy mindig legyen mit felhozni ellene, s annyi tényt produkált, hogy egyszerűen nem győzzük felsorakoztatni azokat. Viszont Orbán korrupt és lopós voltát egyetlen árva, konkrét, kézzelfogható tény sem támasztja alá, ebből a szempontból nézve Gyurcsány valóban teljesen más eset.