Forró nyomon a Népszabadság

Kevin Costner valójában nem Robin Hood, és Pierce Brosnan sem a 007-es ügynök – lehet, hogy ezekről a felismeréseikről is cikket írnak majd a Népszabadság munkatársai. Az utóbbi időszakban ugyanis olyan tényfeltáró írásokat közölt a lap, amelyekből kiderült, hogy a Fidesz plakátjain látható fiatalember igazából nem is munkanélküli, mert mint statiszta keresi a kenyerét; az idős hölgynek pedig nincsenek megélhetési problémái. A nyomozómunkának köszönhetően még azt is megtudhatjuk, hogy a nyugdíjas asszonynak hány lakása van és hol, melyiket adja bérbe és kinek. Az pedig már egyenesen az ötvenes éveket idézi, hogy a Szabad Nép jog- és a jelek szerint még mindig egy kicsit szellemi utódja egy olvasója telefonhívására derítette ki a hölgy nevét, s ismertette a közvéleményre aligha tartozó életkörülményeit. A fiatalember „leleplezéséhez” maga Rab László adta a nevét, a hölgyről szóló kutakodást viszont már nem merte aláírni egyetlen újságíró sem – talán szégyellték, mint Gréczy Zsolt a szerecsenmosdató Szabó István-interjút –, amin ugye egy normális ember nem csodálkozik. Azok után különösen nem, hogy kiderült: az újság tévedett, az a hölgy nem is az a hölgy.
Ha az SZDSZ-es Kovács Pistike is a kormány közeli lap célkeresztjébe kerülne, talán megtudhatnánk, hogy a mosolygós gyerkőc szüleinek szükségük van-e az SZDSZ segítségére. Minden bizonnyal falnák az olvasók a Kovács apukáról, illetve a Kovács anyukáról szóló információkat, számlakivonatokat, adóbevallásokat. Az újság mostani cikksorozata azonban nem a bájos kisfiúról szólt, ugyanis – a kormányoldal igényeinek megfelelően – azt kívánta sugallni, hogy a Fidesz kampánya eleve hazug, hiszen még a plakáton szereplő fiatalember sem munkanélküli, az idős hölgy pedig minden bizonnyal meg tudja venni a szívgyógyszerét. Országgyűlési felszólalásában a közvélemény-kutatási adatokon felbőszülve még Gyurcsány Ferenc is kitért a Fidesz plakátjaira, és az úgymond statisztákkal dolgozó ellenzéki párt hiteltelenségét próbálta bizonygatni.
Ebben az egészben az a visszataszító, hogy a miniszterelnök és a baloldali lap újságírói is tudják: lényegtelen, kinek az arca szerepel a hirdetésen, a munkanélküliek száma ettől függetlenül négyszázezer marad, a szívgyógyszerek pedig a korábbi ígéretekkel ellenétben nem lettek ingyenesek, hanem jelentősen drágultak. Rab László és társai azonban, tekintettel a kampányra, egy kicsit lejjebb rakták a mércét, és vállalták azt, amire eddig csak az aggasztóan csekély példányszámban fogyó Népszava lett volna hajlandó.
Ez a történet olyan, mint amikor a Dallas című teleregény főszereplőjét, Larry Hagmant azért kezdték el ütlegelni egy étteremben, mert a filmsorozatban – mint Jockey Ewing – rendszeresen kibabrált a testvérével. Most ott tartunk, hogy a Népszabadság munkatársai egyszerű állampolgárokat vegzálnak, csupán azért, mert gyűlölik a Fideszt, mert gyűlölik Orbán Viktort. A gyűlölet pedig sokszor zárójelbe teszi a szakmai megfontolásokat. Így fordulhatott elő például, hogy az újság hamis Teller-levelet közöl, vagy a tényfeltárás paródiáját előadva egy olyan személy állításaira alapozva jelentet meg leleplezőnek szánt írást politikai ellenfeleiről, aki állítólagos bizonyítékait korábban egy olajoshordóban elégette.
Ugyanezen lap újságírói négy éve még azt számolgatták, hogy a kormányzati hirdetések árán hány lélegeztetőgépet lehet vásárolni. A Gyurcsány-kabinet égbeszökő propagandaköltségeit elnézve a nagyobb városi kórházakon túl jutna lélegeztetőgép a kis falusi rendelőknek is. Ez azonban érthető módon most nem igazán érdekli a baloldali hírmagyarázókat, mint ahogy az sem, hogy az Orbán-kormány idején valójában milyen méretekben folyt az autópálya-építés. Megérdemelnék mindannyian, hogy a Balaton felé haladva még mindig a balesetveszélyes M7-esen rázassák magukat…