Kampánytükör

„Arra kérlek benneteket, hogy alávalót és durvát, igaztalant és hamist, személyesen bántót és tisztességben sértőt sem szóban, sem írásban, sem újságban, sem könyvben ne kövessetek el.” (Gyurcsány Ferenc)

Igen, emeszpí – mondta Tony Blair a SYMA-csarnokban, pedig kíváncsi lettem volna, hogy küzd meg a középről kíméletesen kicenzúrázott „megcsináltuk” igével. A brit miniszterelnök valahogy elvétette az MSZP-kongresszus napját, mert egy nappal korábban, afféle előzenekarként kampányolt Gyurcsánynak. Egy egész szombatot azért nem ért meg neki a Budapest Airport. Így viszont nem láthatta, hogy – az index.hu tudósítása szerint – Lendvai Ildikó és Puch László a VIP-kaput, míg Nagy Sándor és Katus mama a sima bejáratot használta. Utóbbi az előtérben afféle megasztárként többeknek autogramot is osztott. Elmulasztotta megkóstolni ebédre „a tarhonyás marhapörit” is, amelyet a szocialista etikett szerint műanyag tányérból, állva illik fogyasztani. Nem láthatta Vadai Ágnest sem manökenkedni a politikusi divatbemutatón. Nem hallhatta, hogy Hiller haver szerint az MSZP szerethetővé ifjodott, jövőre meg kisebb parlament lesz. (A Kazinczy-díjas pártelnök füllent az övéinek: létszámcsökkentés csak 2010-től lehetséges.) Blair korteskedése nem járhatott teljes sikerrel, mert Gyurcsány kormányfőjelölésére 519-ből csak 517-en szavaztak, s ez elmarad a kádári demokratikus centralizmus statisztikai arányaitól. Az Index szerint korábban mindig Schmuck Andorra esett két voks, de az Űrgammák atyja ma már a Tisztelet Társaságának nevezett Korda-fanclubbal kívülről támogatja hálátlan pártját…

Zöldi László hivatásos idézetvadász a klubhalo.hu portálra írt figyelemre méltó mondatokat Batiz András médiatörténeti jelentőségű nászajándékáról, amely nagyobb karriert futott be a sikamlós élményekre olyannyira fogékony interneten, mint az ál-Csisztu-videók. „Engem a metakommunikációs gesztusban az érdekel, hogy vajon a rendszerváltás utáni kormányfők közül kik hagyták volna lefilmezni magukat násztánc közben. Talán Antall József? Aki értelmiségi magántársaságban csakugyan jó humorúnak hatott, mindazonáltal száraz iróniáját egy ország értette félre. Vagy utódja, a jogászból lett vendéglátó-ipari szakember, Boross Péter? Aki hivatalból értett ugyan a szórakoztatáshoz, de inkább a beosztottjaira bízta. Esetleg Horn Gyula? Akinek majdnem minden energiáját fölemésztette, hogy elérje a kilincset. (A hasonlóképpen kis termetű komikus, Kabos László csúfondáros eszmefuttatását idézem.) Netán Medgyessy Péter? Akit mintha skatulyából húztak volna ki, és szocialista úriemberségétől távol állott a lazaság. Mindannyian a Kádár-korszakban szocializálódtak. Nem azt tanulták a nyilvánosságról, hogy elmondják a gondolataikat, hanem hogy eltitkolják. (Medgyessy Pétert még ki is képezték erre.)” Egészen idáig elismerésre érdemes tárgyilagosságról tanúskodik a jegyzetíró, ám aztán eszébe jut, hogy ez mégiscsak egy MSZP közeli honlap, tehát nem maradhat el a vörös farok. „Orbánról szintén el tudom képzelni, hogy spontánul megszervezett násztánccal kedveskedjék hajdani szóvivőjének, Borókai Gábornak. Sportos mozdulataiból, szerepjátszó képességéből telne a metakommunikációs gesztusra. Csak éppen évek óta ájtatos manó, aki megfontolt családfőként testesíti meg a nemzet atyját. A politikai repertoárjába nem illik a nyilvános tánc, református létére pápább a pápánál. Gyurcsány beéri azzal, hogy pápai. Táncolhat is kedvére.” A poén kicsit erőltetett Pápával meg a pápával, ráadásul a szerző figyelmen kívül hagyta a legendás pápai református kollégiumot. Meg azt, hogy sem a katolikus, sem a református felekezet nem tiltja a táncot – sőt e körökben például a báli kultusz kifejezetten erősnek mondható. Lehet, hogy Orbánnak egyszerűen csak van (metakommunikációs) ízlése. Vagy önismerete: nem képzeli magát alaptalanul szívdöglesztő Hugh Grantnek. Ettől függetlenül ájtatos manóként való szellemeskedő meghatározása már megint állathasonlat: ezúttal rovarra (imádkozó sáskára) utaló asszociáció. Némi termetre vonatkozó – már Horn esetében is kocsmai humornak tetsző – áthallással: a manó ugyebár kis, alacsony emberke, afféle törpe, aki a természetes adottságait a mesékben meg a Napóleon-legendáriumban gyakorta nagyravágyással kompenzálja. Ami elromolhat, el is romlik. Zöldi írt egy jól induló jegyzetet találó megállapításokkal, de a végére felülkerekedett benne a tudományos lendvaizmus.

Rákospalotai közönségtalálkozó; Mihály Zoltán fideszes újpesti–rákospalotai választókerületi képviselőjelölt (akinek vetélytársa a Budafokon lakó, Vas megyében pártelnökösködő, szóval abszolút lokálpatrióta kancelláriaminiszter) kopogtatócédula-beszerzők sms-eit ismerteti. Többek között ezt: „Fidesz-aktivista (én): Jó napot kívánok, az ajánlószelvényeket gyűjtöm a Fidesz-jelölt számára. MSZP-szavazó: Ó, köszönöm, mi már eladtuk… Vagyis leadtuk… Szóval érti…” Ha pszichológiai tankönyvekben példákkal kellene igazolni a freudi elszólást, ez a párbeszéd jó eséllyel pályázhatna az örökkévalóságra.