Kampánytükör

&#8222;Arra kérlek benneteket, hogy alávalót és durvát, <br/>igaztalant és hamist, személyesen bántót és tisztességben sértőt sem szóban, sem írásban, sem újságban, sem könyvben ne kövessetek el.&#8221; <br/>(Gyurcsány Ferenc)

Igen, emeszpí – mondta Tony Blair a SYMA-csarnokban, pedig kíváncsi lettem volna, hogy küzd meg a középről kíméletesen kicenzúrázott „megcsináltuk” igével. A brit miniszterelnök valahogy elvétette az MSZP-kongresszus napját, mert egy nappal korábban, afféle előzenekarként kampányolt Gyurcsánynak. Egy egész szombatot azért nem ért meg neki a Budapest Airport. Így viszont nem láthatta, hogy – az index.hu tudósítása szerint – Lendvai Ildikó és Puch László a VIP-kaput, míg Nagy Sándor és Katus mama a sima bejáratot használta. Utóbbi az előtérben afféle megasztárként többeknek autogramot is osztott. Elmulasztotta megkóstolni ebédre „a tarhonyás marhapörit” is, amelyet a szocialista etikett szerint műanyag tányérból, állva illik fogyasztani. Nem láthatta Vadai Ágnest sem manökenkedni a politikusi divatbemutatón. Nem hallhatta, hogy Hiller haver szerint az MSZP szerethetővé ifjodott, jövőre meg kisebb parlament lesz. (A Kazinczy-díjas pártelnök füllent az övéinek: létszámcsökkentés csak 2010-től lehetséges.) Blair korteskedése nem járhatott teljes sikerrel, mert Gyurcsány kormányfőjelölésére 519-ből csak 517-en szavaztak, s ez elmarad a kádári demokratikus centralizmus statisztikai arányaitól. Az Index szerint korábban mindig Schmuck Andorra esett két voks, de az Űrgammák atyja ma már a Tisztelet Társaságának nevezett Korda-fanclubbal kívülről támogatja hálátlan pártját…

Zöldi László hivatásos idézetvadász a klubhalo.hu portálra írt figyelemre méltó mondatokat Batiz András médiatörténeti jelentőségű nászajándékáról, amely nagyobb karriert futott be a sikamlós élményekre olyannyira fogékony interneten, mint az ál-Csisztu-videók. „Engem a metakommunikációs gesztusban az érdekel, hogy vajon a rendszerváltás utáni kormányfők közül kik hagyták volna lefilmezni magukat násztánc közben. Talán Antall József? Aki értelmiségi magántársaságban csakugyan jó humorúnak hatott, mindazonáltal száraz iróniáját egy ország értette félre. Vagy utódja, a jogászból lett vendéglátó-ipari szakember, Boross Péter? Aki hivatalból értett ugyan a szórakoztatáshoz, de inkább a beosztottjaira bízta. Esetleg Horn Gyula? Akinek majdnem minden energiáját fölemésztette, hogy elérje a kilincset. (A hasonlóképpen kis termetű komikus, Kabos László csúfondáros eszmefuttatását idézem.) Netán Medgyessy Péter? Akit mintha skatulyából húztak volna ki, és szocialista úriemberségétől távol állott a lazaság. Mindannyian a Kádár-korszakban szocializálódtak. Nem azt tanulták a nyilvánosságról, hogy elmondják a gondolataikat, hanem hogy eltitkolják. (Medgyessy Pétert még ki is képezték erre.)” Egészen idáig elismerésre érdemes tárgyilagosságról tanúskodik a jegyzetíró, ám aztán eszébe jut, hogy ez mégiscsak egy MSZP közeli honlap, tehát nem maradhat el a vörös farok. „Orbánról szintén el tudom képzelni, hogy spontánul megszervezett násztánccal kedveskedjék hajdani szóvivőjének, Borókai Gábornak. Sportos mozdulataiból, szerepjátszó képességéből telne a metakommunikációs gesztusra. Csak éppen évek óta ájtatos manó, aki megfontolt családfőként testesíti meg a nemzet atyját. A politikai repertoárjába nem illik a nyilvános tánc, református létére pápább a pápánál. Gyurcsány beéri azzal, hogy pápai. Táncolhat is kedvére.” A poén kicsit erőltetett Pápával meg a pápával, ráadásul a szerző figyelmen kívül hagyta a legendás pápai református kollégiumot. Meg azt, hogy sem a katolikus, sem a református felekezet nem tiltja a táncot – sőt e körökben például a báli kultusz kifejezetten erősnek mondható. Lehet, hogy Orbánnak egyszerűen csak van (metakommunikációs) ízlése. Vagy önismerete: nem képzeli magát alaptalanul szívdöglesztő Hugh Grantnek. Ettől függetlenül ájtatos manóként való szellemeskedő meghatározása már megint állathasonlat: ezúttal rovarra (imádkozó sáskára) utaló asszociáció. Némi termetre vonatkozó – már Horn esetében is kocsmai humornak tetsző – áthallással: a manó ugyebár kis, alacsony emberke, afféle törpe, aki a természetes adottságait a mesékben meg a Napóleon-legendáriumban gyakorta nagyravágyással kompenzálja. Ami elromolhat, el is romlik. Zöldi írt egy jól induló jegyzetet találó megállapításokkal, de a végére felülkerekedett benne a tudományos lendvaizmus.

Rákospalotai közönségtalálkozó; Mihály Zoltán fideszes újpesti–rákospalotai választókerületi képviselőjelölt (akinek vetélytársa a Budafokon lakó, Vas megyében pártelnökösködő, szóval abszolút lokálpatrióta kancelláriaminiszter) kopogtatócédula-beszerzők sms-eit ismerteti. Többek között ezt: „Fidesz-aktivista (én): Jó napot kívánok, az ajánlószelvényeket gyűjtöm a Fidesz-jelölt számára. MSZP-szavazó: Ó, köszönöm, mi már eladtuk… Vagyis leadtuk… Szóval érti…” Ha pszichológiai tankönyvekben példákkal kellene igazolni a freudi elszólást, ez a párbeszéd jó eséllyel pályázhatna az örökkévalóságra.