Kampánytükör

„Arra kérlek benneteket, hogy alávalót és durvát, igaztalant és hamist, személyesen bántót és tisztességben sértőt sem szóban, sem írásban, sem újságban, sem könyvben ne kövessetek el.” (Gyurcsány Ferenc)

György Péter romagyűlölő rasszista. Ez itt egy véleménynyilvánítás. Hogy egyébként valójában mit gondolok György Péterről e tárgyban, teljesen mellékes. (Egyébként nem gondolok semmit: rasszizmusának léte vagy nemléte, illetve annak esetleges foka alighanem az ország üdve szempontjából is messzemenően érdektelen.) Az első mondatot azért kellett szemléltetésként leírni, hogy érzékeljük a jelenség abszurditását: írhattam volna akár azt is, hogy a jeles médiakritikus antiszemita vagy pedofil. A független magyar bíróság szerint ugyanis egy közszereplőről bármilyen rágalmat le lehet ezután írni, amennyiben az vélemény. Nem kell vizsgálni a valóságtartalmát sem: az ítélet szerint közszereplőt ezentúl egyszerűen lehetetlenné válik megrágalmazni, mert a legszemenszedettebb ráfogás is szimpla alkotmányos véleménynyilvánításnak minősül. Az ítélet a Fábry Sándor kontra György Péter perben született első fokon. György a Klubrádióban Bolgár Györggyel csevegve romagyűlölőnek és rasszistának minősítette Fábryt; utóbbi ezt némi joggal nehezményezte. Pataki bíró szerint azonban fölöslegesen érzékenykedik: fizessen inkább perköltségre száztízezer forintot. A Klubrádió védőügyvédje szerint „ahogy a festőnek a festményei alapján, úgy a műsorvezetőnek a műsorai kapcsán kell eltűrnie a kritikát vagy a személyére vonatkozó véleményt, amely akár még igazságtalan is lehet”. E logika alapján kell tehát eltűrnie György Péternek is Bolgárral közös műsora kapcsán, hogy bárki tetszőlegesen leantiszemitázza vagy lepedofilozza, mert e véleményalkotások legfeljebb igazságtalanok, mint Csontváry festészetének korabeli szapulása, de eltűrendők. A védővel ugyanis a bíró is egyetértett: „Aki maga is kemény megfogalmazásokat használ, annak számolnia kell azzal, hogy vele szemben is megfogalmazódhatnak hasonló hangvételű véleménynyilvánítások.” György Péter kemény megfogalmazásokat használt Fábryra: nyilván számolt azzal, hogy az egyenlő mérce alapján ő is szabad préda a hasonló hangvételű véleménynyilvánítások sportágában. Aki úgy vélné, hogy ez afféle polgári peres csetepaté, erősen téved. Alighanem az eddigi legmarkánsabb kampányfejleménnyé nőheti ki magát. Eddig ugyanis kormányzati politikusok sora élt a személyiségi jogaira hivatkozva a per eszközével. A legkirívóbb esetekben úgy ítélték el az újságírót a politikus megsértése miatt, hogy nem is kértek valóságbizonyítást: azaz nem vizsgálták, hogy a sajtómunkás amúgy igazat írt-e az érzékeny lelkű politikusról. A Lex Fábry ismeretében ennek vége. Ha Pataki bíró ítélete precedensértékű, Gyurcsánynak, Weklernek és társainak tűrniük kell – akár igazat, akár hamisat állítanak róluk a szent és sérthetetlen véleménynyilvánítás keretében. Kellett nekik politikai műsorszámban fellépniük…

Elzavarták Kabán a bajnoki futballmeccsről a szurkolóként jelen lévő Báránd polgármesterét, mert fideszes. Kabán a B-közép ezek szerint azt jelenti: balközép.

Találjuk ki Somogyot! Ezzel a szlogennel ismertette programját Csepeli György, a siófoki választókerület szabad demokrata országgyűlési képviselőjelöltje, aki a pedofilbotrányba keveredett elvbarát helyére lépett elő a tartaléksorból. (Először azt hittem, tréfál az SZDSZ: a bűncselekmény gyanúja az Interpol szerint tiltott számítógépes fájlcserére alapozódik – erre az informatikai krimi elfedésére becserélik az informatikai tárca politikai államtitkárát. Amúgy is a terület szakértője – gondolhatták a Gizella utcában.) Az a helyzet, hogy a Találjuk ki Magyarországot! szlogen szerzői joga Hankiss Eleméré. Csalódnék benne, ha lazán beállt volna kampányolni a szociológustárs mögé – inkább arról lehet szó, hogy Csepeli egyszerűen „lenyúlta” a már bejáratott formulát. De nézzük, mit ért kitaláláson az államtitkár úr. „A siófoki választókerületben olyan önszerveződő mechanizmusokat kell beindítani, amelyek elsősorban a turizmus fejlesztése, a civil társadalom szervezése, a művelődés, különös tekintettel a digitális művelődés révén kimozdíthatják a jelenlegi elmaradott helyzetből a térséget.” Szenzációs ötlet: fejlesszük Siófokon a turizmust! Ránézett a térképre; látta, hogy ott az a nagy kék folt: ez biztosan a Balaton lehet – ütött a homlokára. Ha meg rossz idő van és nem lehet strandolni, művelődjenek digitálisan (internetezzenek) – adta bele a koncepcióba a szakmai értéktöbbletet. A Siófokon élőknek amúgy a tudósítások szerint azt ajánlotta: találják ki maguknak Somogyot, és ne várjanak arra, hogy az állam oldja meg a gondjaikat; az állam ugyanis nem fogja megoldani, mint ahogy eddig sem tette. Dicséretes önkritika az állam szolgájától. Elnézést kérek Csokonaitól, hogy ideidézem, e méltatlan szövegkörnyezetbe, de amikor az első oskoláról jövendölt Somogyban, biztosan nem úgy képzelte, hogy ez egyszer még a Csepeli-féle digitális kitalálóiskolába torkollik.