Kampánytükör

&#8222;Arra kérlek benneteket, hogy alávalót és durvát, <br/>igaztalant és hamist, személyesen bántót és tisztességben sértőt sem szóban, sem írásban, sem újságban, <br/>sem könyvben ne kövessetek el.&#8221; <br/>(Gyurcsány Ferenc)

György Péter romagyűlölő rasszista. Ez itt egy véleménynyilvánítás. Hogy egyébként valójában mit gondolok György Péterről e tárgyban, teljesen mellékes. (Egyébként nem gondolok semmit: rasszizmusának léte vagy nemléte, illetve annak esetleges foka alighanem az ország üdve szempontjából is messzemenően érdektelen.) Az első mondatot azért kellett szemléltetésként leírni, hogy érzékeljük a jelenség abszurditását: írhattam volna akár azt is, hogy a jeles médiakritikus antiszemita vagy pedofil. A független magyar bíróság szerint ugyanis egy közszereplőről bármilyen rágalmat le lehet ezután írni, amennyiben az vélemény. Nem kell vizsgálni a valóságtartalmát sem: az ítélet szerint közszereplőt ezentúl egyszerűen lehetetlenné válik megrágalmazni, mert a legszemenszedettebb ráfogás is szimpla alkotmányos véleménynyilvánításnak minősül. Az ítélet a Fábry Sándor kontra György Péter perben született első fokon. György a Klubrádióban Bolgár Györggyel csevegve romagyűlölőnek és rasszistának minősítette Fábryt; utóbbi ezt némi joggal nehezményezte. Pataki bíró szerint azonban fölöslegesen érzékenykedik: fizessen inkább perköltségre száztízezer forintot. A Klubrádió védőügyvédje szerint „ahogy a festőnek a festményei alapján, úgy a műsorvezetőnek a műsorai kapcsán kell eltűrnie a kritikát vagy a személyére vonatkozó véleményt, amely akár még igazságtalan is lehet”. E logika alapján kell tehát eltűrnie György Péternek is Bolgárral közös műsora kapcsán, hogy bárki tetszőlegesen leantiszemitázza vagy lepedofilozza, mert e véleményalkotások legfeljebb igazságtalanok, mint Csontváry festészetének korabeli szapulása, de eltűrendők. A védővel ugyanis a bíró is egyetértett: „Aki maga is kemény megfogalmazásokat használ, annak számolnia kell azzal, hogy vele szemben is megfogalmazódhatnak hasonló hangvételű véleménynyilvánítások.” György Péter kemény megfogalmazásokat használt Fábryra: nyilván számolt azzal, hogy az egyenlő mérce alapján ő is szabad préda a hasonló hangvételű véleménynyilvánítások sportágában. Aki úgy vélné, hogy ez afféle polgári peres csetepaté, erősen téved. Alighanem az eddigi legmarkánsabb kampányfejleménnyé nőheti ki magát. Eddig ugyanis kormányzati politikusok sora élt a személyiségi jogaira hivatkozva a per eszközével. A legkirívóbb esetekben úgy ítélték el az újságírót a politikus megsértése miatt, hogy nem is kértek valóságbizonyítást: azaz nem vizsgálták, hogy a sajtómunkás amúgy igazat írt-e az érzékeny lelkű politikusról. A Lex Fábry ismeretében ennek vége. Ha Pataki bíró ítélete precedensértékű, Gyurcsánynak, Weklernek és társainak tűrniük kell – akár igazat, akár hamisat állítanak róluk a szent és sérthetetlen véleménynyilvánítás keretében. Kellett nekik politikai műsorszámban fellépniük…

Elzavarták Kabán a bajnoki futballmeccsről a szurkolóként jelen lévő Báránd polgármesterét, mert fideszes. Kabán a B-közép ezek szerint azt jelenti: balközép.

Találjuk ki Somogyot! Ezzel a szlogennel ismertette programját Csepeli György, a siófoki választókerület szabad demokrata országgyűlési képviselőjelöltje, aki a pedofilbotrányba keveredett elvbarát helyére lépett elő a tartaléksorból. (Először azt hittem, tréfál az SZDSZ: a bűncselekmény gyanúja az Interpol szerint tiltott számítógépes fájlcserére alapozódik – erre az informatikai krimi elfedésére becserélik az informatikai tárca politikai államtitkárát. Amúgy is a terület szakértője – gondolhatták a Gizella utcában.) Az a helyzet, hogy a Találjuk ki Magyarországot! szlogen szerzői joga Hankiss Eleméré. Csalódnék benne, ha lazán beállt volna kampányolni a szociológustárs mögé – inkább arról lehet szó, hogy Csepeli egyszerűen „lenyúlta” a már bejáratott formulát. De nézzük, mit ért kitaláláson az államtitkár úr. „A siófoki választókerületben olyan önszerveződő mechanizmusokat kell beindítani, amelyek elsősorban a turizmus fejlesztése, a civil társadalom szervezése, a művelődés, különös tekintettel a digitális művelődés révén kimozdíthatják a jelenlegi elmaradott helyzetből a térséget.” Szenzációs ötlet: fejlesszük Siófokon a turizmust! Ránézett a térképre; látta, hogy ott az a nagy kék folt: ez biztosan a Balaton lehet – ütött a homlokára. Ha meg rossz idő van és nem lehet strandolni, művelődjenek digitálisan (internetezzenek) – adta bele a koncepcióba a szakmai értéktöbbletet. A Siófokon élőknek amúgy a tudósítások szerint azt ajánlotta: találják ki maguknak Somogyot, és ne várjanak arra, hogy az állam oldja meg a gondjaikat; az állam ugyanis nem fogja megoldani, mint ahogy eddig sem tette. Dicséretes önkritika az állam szolgájától. Elnézést kérek Csokonaitól, hogy ideidézem, e méltatlan szövegkörnyezetbe, de amikor az első oskoláról jövendölt Somogyban, biztosan nem úgy képzelte, hogy ez egyszer még a Csepeli-féle digitális kitalálóiskolába torkollik.