Kampánytükör

&#8222;Arra kérlek benneteket, hogy alávalót és durvát, <br/>igaztalant és hamist, személyesen bántót és tisztességben sértőt sem szóban, sem írásban, sem újságban, <br/>sem könyvben ne kövessetek el.&#8221; <br/>(Gyurcsány Ferenc)

Arató Gergely oktatási államtitkár (aki korábban Zuschlag János partnere volt bizonyos kabaréhaknikon, mostanában meg mellékállásban fővárosi kórházat felügyel bizottságilag) telenyilatkozta a nyilvánosságot, hogy egy nyolcéves program keretében be kell vezetni a magyar iskolákban a mindennapi testnevelésórát. A kampány ihlette indítvány két dologról tanúskodik. Egyrészt arról, hogy Arató még legalább két parlamenti ciklusra tervezi politikai karrierjét; másrészt pedig arról, hogy kormányra kerülve a „haladó” ember valahogy mindig feledékennyé válik. Az MSZP és az SZDSZ ugyanis országlása alatt nemhogy növelte volna, de éppenséggel csökkentette az Orbán-kabinet által korábban megemelt iskolai tornaórák számát. A Fidesz egyik érve akkor az volt: mégiscsak tarthatatlan, hogy mind kevesebb fiatalember bizonyul alkalmasnak a sorozáson. Azóta viszont tüneti kezeléssel megoldódott a probléma: éppúgy eltörölték a valódi testnevelési állapotfelmérést végző sorkatonaságot, mint ahogy annak idején a létminimum alatt élők gondjait is sikerült megszüntetni a politikailag zavaró létminimum-számítás kiiktatásával. Mindettől függetlenül azonban a testnevelésórák szaporításának ötletét csak támogatni lehet: a kerületi úszásoktatás céljaira például luxusvillák luxususzodáit is igénybe lehetne venni a szociálisan érzékeny ingatlantulajdonosok önkéntes felajánlásai alapján. Az ifjúság fizikai állapota ugyanis tényleg szemlátomást aggasztó. Hogy erről meggyőződjünk, elegendő például az álláshalmozó ifjúszocialista államtitkárra pillantanunk.
n
Lakóhelyemre sorra érkeznek a pártok választási ajánlkozásai. Kicsit meghökkenek, amikor a fideszes jelölt azzal kampányol, hogy őt az ország összes középiskolájából kicsapták – de aztán kiderül, hogy ennek egy illegális március 15-i ünneplés volt az oka. A szocialisták meg – igen – itt is jól megcsinálták. Dögunalom. A legfurfangosabb az SZDSZ: szemrevaló hölgyjelöltjük azzal kecsegtet, hogy ha egy mellékelt adatlapot kitöltve, a kopogtatócédulával együtt (!) visszaküldök neki, akkor még többet tudhatok meg róla. Ha nem feszítené szét a politikai szórólap műfaji kereteit, talán még csábosan kacsintana is, mint ifjúkorom pénztárcáin tették a kelet-ázsiai szépségek. Kopogtatócédulának ilyen fondorlatos begyűjtési módjával még nem találkoztam. Az élet egyéb területein az ilyesmit mondják csalárd árukapcsolásnak…
n
Torgyán József nem tudott az általa vezetett tárca furcsa ügyeiről – vallotta a Torgyán-államtitkár Szabadi Béla tárgyalásán. Igaz is: mit buzerálják itt ezt az áldott jó, naiv embert?
n
Bence György filozófus számára – mint nyilatkozta – csak a lengyelországi fordulat után vált világossá az egész ügynökvita tétje, így részben felülvizsgálta korábbi, e tárgyban vallott nézeteit. Kiderült, a varsói gyorsra retúrjegyet is lehet váltani. „A tét, ahogy Lengyelországban is, politikai. Ott is elmaradt a tisztogatás a rezsimváltás idején. Most a lengyel jobboldal egy új forradalom jelszavával nyerte meg a választásokat. Egész kategóriákat akarnak kisöpörni a közéletből. Tehát nem az a kérdés, hogy kit milyen motívumok vezetnek a leleplezésben, hanem az, hogy ki akar forradalmat, akár erkölcsit is” – mondta Bence a Népszabadságnak. Erkölcsi forradalom: ez szép. Nem lehet pavlovi reflexszel kerényizni, ifjúbalos hebrencseknek fantáziálni a jobboldali Morál TV-ről. Lám, a filozófia nem tartja kizártnak erkölcs és politika összekapcsolhatóságát. Sőt, akár a magyarországi választási kampány tétjeként is el tudná képzelni. Új megvilágítást kap a közszolgálati tévé különben ostobácska óriásplakát-kérdése is: „Ha ön forradalmár lenne, melyik televíziót foglalná el?” Korábban talán az ember frivolan olyasmit mondott volna: az önökét egy negyedórára, hogy végre hazaküldhessem a rekedt bemondónőket, akiknek az érdekeit sem az adásrendező, sem a szakszervezet nem képviseli. De a Bence-féle erkölcsi forradalom ismeretében nem is tűnik olyan ostobaságnak az ifjúbalos fantazmagória terméke, az orbáni–orwelli elrettentésül szolgáló Morál TV sem. Tényleg: mi történne, ha egy tévécsatorna erkölcsös lenne? A baloldali sakálkölykök szerint „valamikor, nem is olyan régen, a sötét oldalon született egy terv; Szent Istvánról nevezték el a tervet, amelyben minden fiatal fejét egy üres konzervdobozra cserélik”. És ezt nem maguk között suttogják, hanem büszke ifjúbalosként felrakják a netre. Egy erkölcsös tévé (sajtó, média) erről az elvetemült szentistvánozásról kerek perec kimondaná, hogy erkölcstelen. Fiúk, megbuktatok erkölcstanból – utóvizsgázni Bence professzornál lehet, de addig is tűnjetek el a színről, s nincs keresnivalótok országos listákon sem. Megmérettetek, és könynyűnek találtattatok. (Ez az eredetiben nem lengyelül van.) A múlt ügynökei nem úszhatják meg, de a jövővel se ügynökölhet akárki…