Kampánytükör

„Arra kérlek benneteket, hogy alávalót és durvát, igaztalant és hamist, személyesen bántót és tisztességben sértőt sem szóban, sem írásban, sem újságban, sem könyvben ne kövessetek el.” (Gyurcsány Ferenc)

Arató Gergely oktatási államtitkár (aki korábban Zuschlag János partnere volt bizonyos kabaréhaknikon, mostanában meg mellékállásban fővárosi kórházat felügyel bizottságilag) telenyilatkozta a nyilvánosságot, hogy egy nyolcéves program keretében be kell vezetni a magyar iskolákban a mindennapi testnevelésórát. A kampány ihlette indítvány két dologról tanúskodik. Egyrészt arról, hogy Arató még legalább két parlamenti ciklusra tervezi politikai karrierjét; másrészt pedig arról, hogy kormányra kerülve a „haladó” ember valahogy mindig feledékennyé válik. Az MSZP és az SZDSZ ugyanis országlása alatt nemhogy növelte volna, de éppenséggel csökkentette az Orbán-kabinet által korábban megemelt iskolai tornaórák számát. A Fidesz egyik érve akkor az volt: mégiscsak tarthatatlan, hogy mind kevesebb fiatalember bizonyul alkalmasnak a sorozáson. Azóta viszont tüneti kezeléssel megoldódott a probléma: éppúgy eltörölték a valódi testnevelési állapotfelmérést végző sorkatonaságot, mint ahogy annak idején a létminimum alatt élők gondjait is sikerült megszüntetni a politikailag zavaró létminimum-számítás kiiktatásával. Mindettől függetlenül azonban a testnevelésórák szaporításának ötletét csak támogatni lehet: a kerületi úszásoktatás céljaira például luxusvillák luxususzodáit is igénybe lehetne venni a szociálisan érzékeny ingatlantulajdonosok önkéntes felajánlásai alapján. Az ifjúság fizikai állapota ugyanis tényleg szemlátomást aggasztó. Hogy erről meggyőződjünk, elegendő például az álláshalmozó ifjúszocialista államtitkárra pillantanunk.
n
Lakóhelyemre sorra érkeznek a pártok választási ajánlkozásai. Kicsit meghökkenek, amikor a fideszes jelölt azzal kampányol, hogy őt az ország összes középiskolájából kicsapták – de aztán kiderül, hogy ennek egy illegális március 15-i ünneplés volt az oka. A szocialisták meg – igen – itt is jól megcsinálták. Dögunalom. A legfurfangosabb az SZDSZ: szemrevaló hölgyjelöltjük azzal kecsegtet, hogy ha egy mellékelt adatlapot kitöltve, a kopogtatócédulával együtt (!) visszaküldök neki, akkor még többet tudhatok meg róla. Ha nem feszítené szét a politikai szórólap műfaji kereteit, talán még csábosan kacsintana is, mint ifjúkorom pénztárcáin tették a kelet-ázsiai szépségek. Kopogtatócédulának ilyen fondorlatos begyűjtési módjával még nem találkoztam. Az élet egyéb területein az ilyesmit mondják csalárd árukapcsolásnak…
n
Torgyán József nem tudott az általa vezetett tárca furcsa ügyeiről – vallotta a Torgyán-államtitkár Szabadi Béla tárgyalásán. Igaz is: mit buzerálják itt ezt az áldott jó, naiv embert?
n
Bence György filozófus számára – mint nyilatkozta – csak a lengyelországi fordulat után vált világossá az egész ügynökvita tétje, így részben felülvizsgálta korábbi, e tárgyban vallott nézeteit. Kiderült, a varsói gyorsra retúrjegyet is lehet váltani. „A tét, ahogy Lengyelországban is, politikai. Ott is elmaradt a tisztogatás a rezsimváltás idején. Most a lengyel jobboldal egy új forradalom jelszavával nyerte meg a választásokat. Egész kategóriákat akarnak kisöpörni a közéletből. Tehát nem az a kérdés, hogy kit milyen motívumok vezetnek a leleplezésben, hanem az, hogy ki akar forradalmat, akár erkölcsit is” – mondta Bence a Népszabadságnak. Erkölcsi forradalom: ez szép. Nem lehet pavlovi reflexszel kerényizni, ifjúbalos hebrencseknek fantáziálni a jobboldali Morál TV-ről. Lám, a filozófia nem tartja kizártnak erkölcs és politika összekapcsolhatóságát. Sőt, akár a magyarországi választási kampány tétjeként is el tudná képzelni. Új megvilágítást kap a közszolgálati tévé különben ostobácska óriásplakát-kérdése is: „Ha ön forradalmár lenne, melyik televíziót foglalná el?” Korábban talán az ember frivolan olyasmit mondott volna: az önökét egy negyedórára, hogy végre hazaküldhessem a rekedt bemondónőket, akiknek az érdekeit sem az adásrendező, sem a szakszervezet nem képviseli. De a Bence-féle erkölcsi forradalom ismeretében nem is tűnik olyan ostobaságnak az ifjúbalos fantazmagória terméke, az orbáni–orwelli elrettentésül szolgáló Morál TV sem. Tényleg: mi történne, ha egy tévécsatorna erkölcsös lenne? A baloldali sakálkölykök szerint „valamikor, nem is olyan régen, a sötét oldalon született egy terv; Szent Istvánról nevezték el a tervet, amelyben minden fiatal fejét egy üres konzervdobozra cserélik”. És ezt nem maguk között suttogják, hanem büszke ifjúbalosként felrakják a netre. Egy erkölcsös tévé (sajtó, média) erről az elvetemült szentistvánozásról kerek perec kimondaná, hogy erkölcstelen. Fiúk, megbuktatok erkölcstanból – utóvizsgázni Bence professzornál lehet, de addig is tűnjetek el a színről, s nincs keresnivalótok országos listákon sem. Megmérettetek, és könynyűnek találtattatok. (Ez az eredetiben nem lengyelül van.) A múlt ügynökei nem úszhatják meg, de a jövővel se ügynökölhet akárki…