Kampánytükör

&#8222;Arra kérlek benneteket, hogy alávalót és durvát, <br/>igaztalant és hamist, személyesen bántót és tisztességben sértőt sem szóban, sem írásban, sem újságban, sem könyvben ne kövessetek el.&#8221; <br/>(Gyurcsány Ferenc)

Orosz József klubrádiós kontraproduktív műsorában legalább fél tucatszor elismételte, hogy „Répássy Róbert meleg szavakkal méltatta” az éppen tárgyalt választáspolitikai ügyet. Szegény Répássy ezek után aligha menekülhet a kormánypárti homofóbok és homofilek várható zaklatásai elől.

Szeretem Budapestet! – nyúlja le gátlástalanul Gyurcsány Ferenc egy pártok fölött álló, lokálpatrióta civil mozgalom nevét a Fővárosi Választó című szocialista kampánykiadványban. A „pápai gyerek”, aki megható emlékezéseket tett közzé arról, hogy tinédzserként miként üldözte el a bűnös város (Medgyessy a KGB ellen küzdött, ő meg nem fizetett elő a középiskolában a Szovjetunió folyóiratra), a pápai és pécsi vargabetű után mégiscsak elfoglalta a fővárost, közelebbről a Rózsadombot, úgyhogy szerelmi vallomásának őszinteségéhez nem férhet kétség. S ahhoz sem, hogy – ha a szocialista kampányérdek úgy kívánja – ugyanilyen hévvel képes szeretni Ózdot, Vásárosnaményt vagy Piripócsot is. „Azért is szeretem ezt a várost, mert ezer szállal kötődöm hozzá. Ez a város az otthona azoknak, akiket a világon a legjobban szeretek: feleségemnek, fiaimnak, lányomnak.” Katus mamának ezek szerint – a 168 Óra minden készségessége és hiperlojalitása ellenére – csak a második pitvarban jut hely Gyurcsány szívében. „Itt van a park, ahol biciklizni tanítottam őket, itt van az uszoda, ahol úszni.” Ez utóbbi még nem lehet a Fittelina-féle föld alatti vízi park – talán beengedte a lurkókat Horn Gyula a saját proletár uszodájába, amiért úgy megdolgozott. „Itt van a cukrászda, ahol az édesanyám születésnapi tortáját sütik minden évben, és bizony itt van a temető is, ahol a tiszteletre méltó barát fekszik, akitől oly sokat tanultam.” Ez a halott barát aztán alaposan felcsigázta az index.hu Pufajkás Turul kommandójának oknyomozóját is, mert kutatni kezdett a titokzatos illető kiléte után. Ám nem csupán László Boglár kormányszóvivő tárta szét a kezét tanácstalanul, de először magának Gyurcsánynak sem ugrott be, vajon ki lehetett a feledhetetlen barát. (Mi az ő feje: káptalan?) Végül az ominózus szövegrészt megpillantva a kormányfő „a homlokára csapott”: „olyan személyes (nem szerelmi!) kötődésről van szó, amiről semmiképp nem akar többet elárulni”. Ezek után valóban nincs más hátra, mint a Pufajkás Turul végkövetkeztetését idézni: „A történet itt véget ért, de egyszerűen nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy nem Kádár Jánosról van-e szó…”
n
Metro (Goldwyn és Mayer nélkül). A metróban osztogatott, hirdetéscentrikus lap az impresszum szerint „független, ingyenes hírújság a Metro által kihelyezett tartókból terjesztve”. Érdekes meghatározás. Ezek a „tartók” ugyanis a BKV felségterületén vannak „kihelyezve”. Annak a közpénzekből működtetett BKV-nak a területén, amelynek leánycége a vállalati érdekekkel ellentétesnek minősítette, hogy Demszky Gábor vezetői alkalmatlanságát tréfás hangnemben szóvá tevő plakátok jelenjenek meg a metróaluljárókban. Azaz itt van egy üzlet (a Metro), ami kóser; s itt van egy másik (a Budapesti Riport), ami nem. Demszky, a szamizdat-westernhős nem cenzúrázott: csupán eltűrte, hogy az alávetettjei talányos vállalati érdekekre hivatkozva cenzúrázzanak. (Különösen érdekes lesz, milyen mondandóval áll ki március idusán a Petőfi-szobor talapzatára a sajtószabadságról szónokolni. Talán az isztriai sajtószabadságra koncentrál; noha a horvát sajtóval is sikerült tengelyt akasztania.) Persze lehet azt mondani, hogy a Budapesti Riport Jean-adomái színvonaltalanok voltak, a Metro meg színvonalas. Ám ez utóbbit kétlem. Vegyük a múlt csütörtöki számot, ahol a drága Bolgár Györgyöt látja vendégül a Véleményem szerint című rovat. A szocialista kampányrádió húzóembere a „Hiller haver”-ügyben, ki tudja, hányadszorra, Orbán Viktort oktatja ki erkölcstanból: „…remélhetőleg tudja, hogy mit kíván a tisztesség és a demokrácia. Talán mégsem Hajrá, Vizslát és Hajrá, Kerényit, hanem annyit, hogy Bocsánat, Magyarok. (Így, nagy M-mel.) Az egész ország tisztább lenne tőle.” Bolgár, a tisztaságfelelős valahol mélyen azt hiszi, hogy különb például Kerényitől, pedig Kerényinek alkotó emberként vannak emlékezetes rendezései, Bolgárnak meg csak feledhető versei és pornografikus regénykísérletei vannak. De nem is ez a lényeg, hanem hogy a Metro mitől lenne „független”, ha egyértelműen Gyurcsány-párti, Orbán-ellenes kampánypropagandát folytat, s Bolgár Györgyöt még csak eszébe sem jut kiegyensúlyozni például Kerényi Imrével, aki meg Bolgárról és elvtársairól fogalmazhatna keresetlen szavakat több százezer példányban osztogatva. Szerintem Oslóban nem valamely politikai alakulat ingyenes propagandájaként gondolták el a Metro hírújságot, csak Izbéki Gábor provinciális főszerkesztő értelmezi így. Úgy vélem, a végletesen elfogult Bolgár foglalkoztatása alapjaiban sérti a vállalat érdekeit…