Szemlőhegyi emberünk

Nem csodálom, hogy Csintalan Sándornak felakadt a szeme, amikor meglátta a vörös kulimászban úszó Gyurcsány-plakátot. Van egy ország. Van egy ember. Van egy program – hirdeti a jó Ferenc gyönyörűre szkennelt ibolyakék szemekkel. Amitől egy nyolcvan körül járó hölgy, aki néha felhív telefonon, és nemzeti érzelmű zsidó asszonynak nevezi magát, azonnal rosszul lett. – Ismeri az „Ein Volk, ein Reich, ein Führer”-t? – kérdezte megrökönyödve, majd azzal folytatta, kifejezetten rossz érzése támadt a Népszabadságban olvasott hirdetéstől. Ezúton tolmácsolnám neki Hiller István tanácsát: aki ebben náci felhangra ismer, az menjen pszichiáterhez. Remélem, az idős hölgy él a lehetőséggel. A nyilasnak, fasisztának és nácinak nyüstölt magyar köznép angyali tudatlanságban éldegél, mert nem ismeri Adolf Hitler életét és munkásságát, feltételezte Rákosi Mátyás, s lelkesen bizonygatják ezt bizonyos pártok és ideológusaik is. Csak az érzékeny kisebbség szisszent fel a náci vezér és Gyurcsány jelszavainak összecsengésére. Vezér, ember, birodalom, ország, program, nép. Csupa közhely. Csupa könynyen emészthető, de rejtett fenyegetést sugalló közhely.
Próbálkoznak, folyamatosan próbálkoznak a választók türelmének tesztelésével. Várják a pillanatot, amikor valaki úgy véli, betelt a pohár, és a falhoz vág egy tojást. Hogy aztán hivatkozni lehessen a jobboldali csőcselékre, akiknek a puszta léte veszélyezteti a békés Magyarországot. Eközben tiszteletre méltó önuralommal tűrjük a kormányfői pózolást, a ripacskodást, az álszenteskedést, s az ellenfél megsemmisítését célzó nyílt vagy burkolt támadásokat. A jámbor közvéleménynek a sok hókuszpókusztól lassan esik le a tantusz, hogy Brüsszelben egy hiteltelen Magyarország illegeti magát. Mindnyájunkat az orrunknál fogva vezetnek, miközben szinte az egész nyilvánosság falaz a koalíciónak. Gyurcsány Ferenc oly mértékben szerelmes az egójába, hogy képtelen dicsekvés nélkül megélni a napot. Elhíresült internetes blogjában, ahol bezsebeli alattvalói nyálas bókjait, leírja, hogyan mószerolta be Moszkvában Putyinnak a jobboldalt, akivel „örökös harcban van”, mert azok az 1945 előtti nyilas eszméket terjesztik és helyezik el az újságjaikban. Aztán ettek még egy kis kaviárt.
Nem volt elég a washingtoni lódítás? Bush elnök két iraki merénylet között azon füstölög, hogy a magyar Orbán Viktor nem határolódott el eléggé Csurka Istvántól. Ezek beszélnek arról, hogy az MNB elnöke rossz hírét kelti az országnak? Mennyivel egyszerűbb lenne, ha Járai Zsigmond is kreatív könyveléssel kozmetikázná a költségvetést, magyarán, hazudozna Brüsszelnek. Járai is nemkívánatos személy lett nagy hirtelen. A mai nyilvánosság oly mértékig kiszolgálja Gyurcsányt és környezetét, hogy arra a cselédsajtó enyhe kifejezés. Felelősséggel tartozik minden médiamunkás és megmondó ember, aki asszisztál a miniszterelnök személyi kultuszának növeléséhez. Ők azok, akik Orbán Viktort állandóan hatalomvággyal és egyszemélyi vezérambíciókkal vádolják. Gyurcsány Ferenc egyre sűrűbb diktatórikus megnyilvánulásait viszont elhallgatják, roszszabb esetben kimagyarázzák. „Van egy ember”, aki nyilvános szerepléseinek nagy hányadát arra használja, hogy ellenfeléről bebizonyítsa: alkalmatlan, kártékony, hatalommániás, vezérelvű, egyeduralkodó. Puccsista bravúrjával, törvényfelettiségével, hangzatos semmitmondásaival elérte a megvilágosodást. Gyurcsány Ferenc alkalmatlan, kártékony, hatalommániás, vezérelvű, egyeduralkodó. Ha hagyjuk.
Hogy az áprilisi választás eredménye kit hoz ki győztesnek, nincs asztrológus vagy kártyavető, aki megjósolja. A két nagy párt fej fej mellett halad, azzal a különbséggel, hogy lassan Gyurcsány és az MSZP mint külön számok jelennek meg a baloldali sajtóban. Olvassuk és halljuk, hogy Feri biopolisai, technopolisai meg nekropolisai zseniális tervek, Orbán meg csak ámítja a közönséget és blöfföl (Havas Henrik, Mészáros Tamás). Csak hát néha elszólják magukat. „De ahogy izgatottan elhadarja, biocentrum, el is hiszed neki, mert látod, mennyire akarja” – mondja a 168 Órában Buják Attilának egy MSZP-s elnökségi tag. Gyurcsány és az akarat, ami diadalt arat. Csúnya, hogy most meg Leni Riefenstahl filmje keveredik ide: „Az akarat diadala”. Egy ország, egy ember, egy terv, egy akarat. A probléma abból adódik, hogy az ország ugyan egy, de a tervek és emberek sokfélék. Sőt, az ország egyik fele nagyon nem szeretné, ha Gyurcsány és pártja gleichschaltolná Magyarországot. Azt már nem többpárti demokráciának hívnák.
A 168 óra, ez a vérvörösbe öltöztetett pártszócső szolgál még néhány meglepetéssel. Amellett, hogy heti muníciójában a szerverbotrány mellett az MSZP kongresszusával és a Gyurcsány, Hiller, Blair trió mennybemenesztésével foglalkozik, a maradék oldalakat kihasználva „azorbánvagyon” és „azorbánviktor” képi megjelenítésén fáradozik, úgy, hogy a volt miniszterelnököt adaptációs szabadságra küldött alkoholistának vagy félcédulás tahónak sikerüljön láttatni.
A 168 óra nemcsak vörös, de a sulyok elvetésben is csúcsot döntött. Két oldalt szentel egy felmérésnek, ami az ifjúság politikai nézeteit, pártpreferenciáit, értékválasztásait taglalja. Az eredmény lesújtó: a mai magyar ifjak nem akarnak sem szocialisták, sem szabad demokraták lenni, inkább a Fideszre szavaznak. A következőket állítja a kutató: „Tény, hogy a 18 és 29 év közötti korosztály negyven százaléka a Fideszt választja, míg az MSZP és az SZDSZ egyaránt tíz százalék körül teljesít. Ám elemzésünk szerint – amelyet egy négyezer fiatalt érintő felmérésre alapoztunk – a helyzet ennél is súlyosabb: hatvan százalékuk jobboldali értékeket vall. Ez abszurd, a világon sehol másutt nincs így”.
Nem szeretnék belekötni a megállapításába, de hogy a „világon sehol másutt nincs így”, ez a politikában minálunk tipikus Kovács László-i nagyzolás. Honnan tudjuk, hogy Kiribatin hogy van ez? Vagy a polinéz szigetvilágban, esetleg Pápua Új-Guineán? Ott is csak élnek fiatalok. De félre a tréfával, mert a helyzet ennél súlyosabb. Most már csak azt kellene tudni, melyek azok a jobboldali értékek, amelyek miatt a magyar fiatalok kimerítik a magyar abszurd fogalmát? Csak nem a család a probléma? Ami ellen a liberális oldal tűzzel-vassal harcol, mint az erőszak és az elnyomás melegágyával. Esetleg az istenhittel, ezzel a baloldal által csökevénynek és ópiumnak tartott jelenséggel lehet a baj? Vagy a hazaszeretettel, a nemzeti érzésekkel, amit a másik oldal még felszínesen sem szeret említeni? A magyar történelmi múlttal, ami olyan, amilyen, de a miénk? Amit a jobboldalnak sem eltörölni, sem leköpködni nem akar. Szóval melyek azok a jobboldali értékek, amelyek a kétségbeesésbe kergetik a szociológusokat?
A házasság intézménye, a március tizenötödikei kokárda? Esetleg Szörényi Levente, az István, a király vagy a Szent Korona? Ezt nem tudjuk meg a pártlapból, de ha ez igaz, akkor egészen más hangsúlyt kap Gyurcsány ajánlata, miszerint a fiatalok menjenek el az országból. Na jó, ne menjen el mindenki, a Fiatal Baloldal maradhat, de a hatvanszázaléknyi Fidesz-szavazó vegye a batyuját. Az egy ember egy országának egy programjába csak ennyi fér bele.