Állampolgári bejelentés

Mottó: &#8222;Mennél nagyobb bizodalmat s bátorságot nyújthat valaki az ő kezei közt lévő vagyonunkról, annál több hitele, credituma van; s mennyivel nagyobb bizodalommal és bátorsággal bírja a közönség saját javait másoknál, annál tökéletesebbnek mondatik azon ország hitel-állapotja.&#8221; <br/>(Széchenyi István: Hitel)

Balavány György
2006. 03. 02. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tekintetes közvélemény! Mint ismeretes, 2002 áprilisában, a legutóbbi választások hétvégéjén hazánk több megyéjébe betört a fagy, s a gyümölcsösök tönkrementek. Ilyenkor a fagyott virágok bibéje összetöpped, s ha megmorzsolja az ember, fekete por száll belőlük. A természet komor üzenete volt ez. Azon a hétvégén került hatalomra a liberálszocialista kormány, amely aztán felszámolta a magyar mezőgazdaságot. Hatszázezer gazdálkodásból élő család áll ma a tönk szélén. A baljós előérzetek más területeken is igazolódtak: néhány év alatt a nemzeti oktatásügy lezüllött és összeomlott, az egészségügy szintén; a kórházakban alapvető műszerek hiányoznak, nyugatra vándorolnak orvosaink. A gazdasági miniszter helikoptert tart, de a magyar mentőszolgálatoknak nemhogy mentőhelikopterre, olykor téli gumira sincs pénzük; egyébiránt a tűzoltóknak sincs. Az átlag építőipari szakmunkás nettó nyolcvanezer forintból tartja el a családját, de hét végén fél fusizni, hiszen lecsaphat rá a Gyurcsány-kommandó. Hatalmasra duzzadt az inaktívak tömege: azoké, akik már nem is keresnek munkát.
Mivel önök nagyra tartják Széchenyi Istvánt, hadd idézzek egy mondást a gróf Hitel című művéből (ami a gazdasági szakirodalom egyik első nagy alkotása): „Ki-ki, ha practicus jó gazda nevét méltán akarja viselni, jövedelménél kevesebbet költsön.” Nos, az állam momentán tizenöt százalékkal költ többet, mint bevételei megengedhetnék. A jövedelmi különbségek kitágultak: a gazdagok gazdagabbak lettek, a szegények szegényebbek. Viszszazuhant a lakásépítések, cégalapítások száma, s több mint tízezer hazai vállalkozás ment tönkre.
Talán fölösleges emlékeztetnem önöket: 2005 decemberében a Fitch intézet leminősítette Magyarország hitelképességét. Januárban a Standard and Poor’s tette ugyanezt. Aztán a Moody’s, majd a Rating Agency, s legutóbb a Japan Agency állapította meg, hogy hazánk egyre megbízhatatlanabb. Mielőtt Bolgár György bebeszélgeti önöknek az ellenkezőjét, leszögezném: a nemzetközi hitelminősítő intézetek nem tartoznak a Fidesz holdudvarához. A pénzügyminiszter magyarázata pedig, miszerint a leminősítés igazából az ellenzék kampányának szól, két törött lábon áll: egyrészt az első rossz minősítések idején el sem kezdődött még a Fidesz-kampány, másrészt a kormány kormányoz, nem az ellenzék. Egyéb gazdaságelemzőktől is számos rosszallás érkezett az elmúlt években; az EU rendszeresen aggályait hangoztatja az államháztartási deficit, a fizetésimérleg-hiány, az alacsony foglalkoztatottság, és ami a legkínosabb, a hamisított jelentések miatt.
Ha megengednek egy személyes megjegyzést: amikor a liberálszocialisták a reformkor nagyjait elődeikként emlegetik, ugyanaz az émelygő érzés fog el, mint mikor a posztbolsevik harácsmester (aki még mindig hálás a megszálló szovjethatalomnak) letegezte Nagy Imrét, a mártír miniszterelnököt. Széchenyi ugyan liberálisnak mondta magát, szemben az ésszerű haladás ellenzőivel, de a haladás az ő számára a magyar ember boldogulását jelentette, magyar földön. S mivel megfogalmazta a kozmopolitizmus borotvaéles kritikáját, és következetesen alkalmazta az „idegen érdek” kifejezést, ha ma élne, liberálisaink aktívan fasisztáznák.
A Hitelben a gróf a Nemzeti Bank felállítását és a papírpénz megerősítését szorgalmazta, ugyanakkor a polgári erényt, a világ teremtett rendjének elfogadását, a családi hűséget, a lojalitást hirdette. Az önök elődei (a reformkor, majd a századforduló közvéleménye) minderre pozitívan reagáltak. Ők még eltűrték, hogy pallérozzák és alakítsák őket, nem csupán ócska bohóckodásokra vágytak, már ne is haragudjanak. Mindenesetre Széchenyi számára a hitel nem csak pénzügyi fogalom volt, sokkal inkább erkölcsi kategória: „…a hitel tágosb értelemben, tudniillik: hinni s hihetni egymásnak” – írta. Ha egy nemzetnek nincs gerince és tartása, hitele sem lesz. Más szóval: a világ közvéleménye leértékeli.
A mai magyar vezetés azért harcol, hogy felszámolja a nemzeti identitást, és mindent megtesz, hogy az országot rossz hírbe hozza. A baloldali politikusok és elvbarátaik a lakosság egyik felét rendszeresen nyilasnak titulálják. 2004. december 5-én a Gyurcsány-kormány ösztönzésére Magyarország nem kényszerítette ki elöljáróitól az állampolgárság megadását az erdélyi, vajdasági, felvidéki, kárpátaljai magyaroknak. Az európai közvélemény minderre zavart némaságba burkolózik.
„Mennél több pedig a kibújósdi hátsó kapu, annál nagyobb a gondatlanság, szelesség a pénzek felvételében, s így lassanként annál több a rendetlenség, erkölcstelenség.” Látnoki szavak; amit a nagy gróf józan észelvként, még hazai hiteltapasztalat híján hirdetett, ma elevenen illusztráltatik. Vajon miféle ország az, ahol maga a miniszterelnök az adómegkerülők példaképe? Milyen demokrácia az, amelyben a gyilkos diktatúra egykori kiszolgálói és mai haszonélvezői betehetik a lábukat a parlamentbe?
Tekintetes közvélemény! A Magyar Köztársaság alkotmánya szerint az állam tulajdona nemzeti vagyon. A hatályos büntetőjogi szabályozás szerint hűtlen kezelés bűncselekményét követi el, „akit vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz”. A Btk. 319. paragrafusa alapján a különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő; nézetem szerint a koalíció e tényállást teljes mélységében kimerítette. Mivel azonban korrupt és igazságtalan jogrendünk lehetetlenné teszi, hogy a balliberális politikusok sleppjükkel együtt rács mögé kerüljenek, a tekintetes közvéleményhez vagyok kénytelen apellálni: kérem, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel – demokratikus választás útján – tárgyév áprilisában lépjenek föl azért, hogy nevezettek minden hatalmuktól megfosztassanak.
Hogy a külföld közvéleménye a továbbiakban hogyan ítél rólunk, nagyböjt után eldől. Figyelmükbe ajánlanék egy bibliai idézetet: „Gyalázatossá tettél szomszédaink előtt, gúnyol és csúfol környezetünk; szóbeszéd tárgyává tettél a népek között, fejüket csóválják miattunk a nemzetek.” A 44. zsoltárban így panaszolja föl Izrael helyzetét az ókori énekszerző. Aztán kifejti, megérdemelt büntetést szabott ki a népre az Úr. Amenynyiben ez a hűtlenül kezelt Magyarország újra hatalomra segíti a jelenlegi garnitúrát, ha még hitele van azoknak, akik cinikusan kérdik: „Ugyan miből lehetne itt még ígéreteket teljesíteni?”; ha önök kedvelik a keresztényellenes kurzust, mert nem akarnak hinni annak, aki megbűnhődte mindannyiunk helyett múltat s jövendőt, akkor megérdemelten jutunk még mélyebbre: a vágóállatoknak és konzumidiótáknak fenntartott pokolbugyorba.
Széchenyire tessék figyelni: akinek hite nincs, hitele sincs. Alázatos szolgájuk (tisztelettel, mint fent).

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.