Tekintetes közvélemény! Mint ismeretes, 2002 áprilisában, a legutóbbi választások hétvégéjén hazánk több megyéjébe betört a fagy, s a gyümölcsösök tönkrementek. Ilyenkor a fagyott virágok bibéje összetöpped, s ha megmorzsolja az ember, fekete por száll belőlük. A természet komor üzenete volt ez. Azon a hétvégén került hatalomra a liberálszocialista kormány, amely aztán felszámolta a magyar mezőgazdaságot. Hatszázezer gazdálkodásból élő család áll ma a tönk szélén. A baljós előérzetek más területeken is igazolódtak: néhány év alatt a nemzeti oktatásügy lezüllött és összeomlott, az egészségügy szintén; a kórházakban alapvető műszerek hiányoznak, nyugatra vándorolnak orvosaink. A gazdasági miniszter helikoptert tart, de a magyar mentőszolgálatoknak nemhogy mentőhelikopterre, olykor téli gumira sincs pénzük; egyébiránt a tűzoltóknak sincs. Az átlag építőipari szakmunkás nettó nyolcvanezer forintból tartja el a családját, de hét végén fél fusizni, hiszen lecsaphat rá a Gyurcsány-kommandó. Hatalmasra duzzadt az inaktívak tömege: azoké, akik már nem is keresnek munkát.
Mivel önök nagyra tartják Széchenyi Istvánt, hadd idézzek egy mondást a gróf Hitel című művéből (ami a gazdasági szakirodalom egyik első nagy alkotása): „Ki-ki, ha practicus jó gazda nevét méltán akarja viselni, jövedelménél kevesebbet költsön.” Nos, az állam momentán tizenöt százalékkal költ többet, mint bevételei megengedhetnék. A jövedelmi különbségek kitágultak: a gazdagok gazdagabbak lettek, a szegények szegényebbek. Viszszazuhant a lakásépítések, cégalapítások száma, s több mint tízezer hazai vállalkozás ment tönkre.
Talán fölösleges emlékeztetnem önöket: 2005 decemberében a Fitch intézet leminősítette Magyarország hitelképességét. Januárban a Standard and Poor’s tette ugyanezt. Aztán a Moody’s, majd a Rating Agency, s legutóbb a Japan Agency állapította meg, hogy hazánk egyre megbízhatatlanabb. Mielőtt Bolgár György bebeszélgeti önöknek az ellenkezőjét, leszögezném: a nemzetközi hitelminősítő intézetek nem tartoznak a Fidesz holdudvarához. A pénzügyminiszter magyarázata pedig, miszerint a leminősítés igazából az ellenzék kampányának szól, két törött lábon áll: egyrészt az első rossz minősítések idején el sem kezdődött még a Fidesz-kampány, másrészt a kormány kormányoz, nem az ellenzék. Egyéb gazdaságelemzőktől is számos rosszallás érkezett az elmúlt években; az EU rendszeresen aggályait hangoztatja az államháztartási deficit, a fizetésimérleg-hiány, az alacsony foglalkoztatottság, és ami a legkínosabb, a hamisított jelentések miatt.
Ha megengednek egy személyes megjegyzést: amikor a liberálszocialisták a reformkor nagyjait elődeikként emlegetik, ugyanaz az émelygő érzés fog el, mint mikor a posztbolsevik harácsmester (aki még mindig hálás a megszálló szovjethatalomnak) letegezte Nagy Imrét, a mártír miniszterelnököt. Széchenyi ugyan liberálisnak mondta magát, szemben az ésszerű haladás ellenzőivel, de a haladás az ő számára a magyar ember boldogulását jelentette, magyar földön. S mivel megfogalmazta a kozmopolitizmus borotvaéles kritikáját, és következetesen alkalmazta az „idegen érdek” kifejezést, ha ma élne, liberálisaink aktívan fasisztáznák.
A Hitelben a gróf a Nemzeti Bank felállítását és a papírpénz megerősítését szorgalmazta, ugyanakkor a polgári erényt, a világ teremtett rendjének elfogadását, a családi hűséget, a lojalitást hirdette. Az önök elődei (a reformkor, majd a századforduló közvéleménye) minderre pozitívan reagáltak. Ők még eltűrték, hogy pallérozzák és alakítsák őket, nem csupán ócska bohóckodásokra vágytak, már ne is haragudjanak. Mindenesetre Széchenyi számára a hitel nem csak pénzügyi fogalom volt, sokkal inkább erkölcsi kategória: „…a hitel tágosb értelemben, tudniillik: hinni s hihetni egymásnak” – írta. Ha egy nemzetnek nincs gerince és tartása, hitele sem lesz. Más szóval: a világ közvéleménye leértékeli.
A mai magyar vezetés azért harcol, hogy felszámolja a nemzeti identitást, és mindent megtesz, hogy az országot rossz hírbe hozza. A baloldali politikusok és elvbarátaik a lakosság egyik felét rendszeresen nyilasnak titulálják. 2004. december 5-én a Gyurcsány-kormány ösztönzésére Magyarország nem kényszerítette ki elöljáróitól az állampolgárság megadását az erdélyi, vajdasági, felvidéki, kárpátaljai magyaroknak. Az európai közvélemény minderre zavart némaságba burkolózik.
„Mennél több pedig a kibújósdi hátsó kapu, annál nagyobb a gondatlanság, szelesség a pénzek felvételében, s így lassanként annál több a rendetlenség, erkölcstelenség.” Látnoki szavak; amit a nagy gróf józan észelvként, még hazai hiteltapasztalat híján hirdetett, ma elevenen illusztráltatik. Vajon miféle ország az, ahol maga a miniszterelnök az adómegkerülők példaképe? Milyen demokrácia az, amelyben a gyilkos diktatúra egykori kiszolgálói és mai haszonélvezői betehetik a lábukat a parlamentbe?
Tekintetes közvélemény! A Magyar Köztársaság alkotmánya szerint az állam tulajdona nemzeti vagyon. A hatályos büntetőjogi szabályozás szerint hűtlen kezelés bűncselekményét követi el, „akit vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz”. A Btk. 319. paragrafusa alapján a különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő; nézetem szerint a koalíció e tényállást teljes mélységében kimerítette. Mivel azonban korrupt és igazságtalan jogrendünk lehetetlenné teszi, hogy a balliberális politikusok sleppjükkel együtt rács mögé kerüljenek, a tekintetes közvéleményhez vagyok kénytelen apellálni: kérem, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel – demokratikus választás útján – tárgyév áprilisában lépjenek föl azért, hogy nevezettek minden hatalmuktól megfosztassanak.
Hogy a külföld közvéleménye a továbbiakban hogyan ítél rólunk, nagyböjt után eldől. Figyelmükbe ajánlanék egy bibliai idézetet: „Gyalázatossá tettél szomszédaink előtt, gúnyol és csúfol környezetünk; szóbeszéd tárgyává tettél a népek között, fejüket csóválják miattunk a nemzetek.” A 44. zsoltárban így panaszolja föl Izrael helyzetét az ókori énekszerző. Aztán kifejti, megérdemelt büntetést szabott ki a népre az Úr. Amenynyiben ez a hűtlenül kezelt Magyarország újra hatalomra segíti a jelenlegi garnitúrát, ha még hitele van azoknak, akik cinikusan kérdik: „Ugyan miből lehetne itt még ígéreteket teljesíteni?”; ha önök kedvelik a keresztényellenes kurzust, mert nem akarnak hinni annak, aki megbűnhődte mindannyiunk helyett múltat s jövendőt, akkor megérdemelten jutunk még mélyebbre: a vágóállatoknak és konzumidiótáknak fenntartott pokolbugyorba.
Széchenyire tessék figyelni: akinek hite nincs, hitele sincs. Alázatos szolgájuk (tisztelettel, mint fent).
origo.hu
Orbán Viktor a gazdasági semlegességről
