Két Magyarország van

A közismerten balliberális orientációjú Sárközy Tamás jogászprofesszor Vannak-e Magyarországok? címmel jelentetett meg egy hosszabb írást a Népszabadság 2005. december 16-i számában. Írása azért említésre méltó, mert ő is csatlakozik azokhoz, akik a társadalmi-politikai valóságtól elvonatkoztatva mondják azt, hogy hazánkban nincsenek olyan határozott törésvonalak, amelyek indokolttá tennék, hogy két Magyarországról beszéljünk. Sárközy leszögezi: „Két Magyarországról szó sem volt 1988–1998 között. A két Magyarország a »több mint rendszerváltás« 1998-as stratégiájának terméke…” A szerző szerint a Fidesz „kiélezte a társadalom törésvonalait, túlpolitizálta a társadalmat” stb. Érvelésének lényeges eleme, hogy nálunk „nincs tisztán jobb- és tisztán baloldal”. Az urbánus kontra népi vitáról ezt mondja: „Vannak, akik erősebben nemzeti érzelműek és jobban aggódnak a globalizáció árnyoldalai miatt, és vannak, akik szeretik hazájukat, de erősebben européerek és a globalizáció előnyeit jobban hangsúlyozzák, mint hátrányait. (…) Hasonló törésvonalak Németországban, Angliában vagy Franciaországban is léteznek, de ettől még nincs sok Németország, Anglia vagy Franciaország.”
Minden 1948-ban kezdődött…
Sárközy Tamással ellentétben azt állítom, hogy Magyarország egy politikailag-ideológiailag kettészakadt ország. Ezt a helyzetet azonban nem a Fidesz idézte elő, hanem az 1948-ban totálissá lett – és négy évtizeden át fenntartott – kommunista diktatúra, melynek módszerei a hetvenes évek közepétől kezdve kétségkívül sokat finomodtak. 1948-at követően hosszú időre szembekerült egymással a társadalom két nagy csoportja: a kommunizmust működtetők, a rendszer haszonélvezői, ideértve a kollaboráns magyar értelmiség nagy részét, valamint azok, akik mindezt csak eltűrték, ugyanakkor családjukban és a privát szférában – sokszor megalkuvások árán, de – mégiscsak megőrizték a tradicionális nemzeti– polgári–keresztény értékrendet. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után ismét kísérletet tettek a polgári-jobboldali Magyarország végleges felszámolására. 1989-ben az aljas manipulációk és hazudozások ellenére lassan jól láthatóvá váltak a valódi törésvonalak, amelyek azóta csak erősödtek. Nem az a valódi kérdés, hogy létezik-e hazánkban tisztán jobb- és baloldal. Ehelyett azzal kell szembenéznünk, hogy a Magyarországon létező baloldal egy olyan posztkommunista szervezet, amelyik utódpártként politikai és gazdasági túlélést biztosított a késő kádári kommunista nómenklatúrának, a leninista szakszervezetek vezetőinek, a reformkommunista értelmiségi csoportoknak, a szalonellenzék tagjainak, valamint a technokráciának. Ez a kivételezett helyzetű csoport az új rendszerben privatizálta magának az állami vagyont, és a gazdasági hatalom mellé megszerezte a maga számára a médiumok fölötti ellenőrzés jogát is. A mai úgynevezett szociáldemokrácia lényegében a kádárizmus örököse, a baloldali szervezetek nagy része ma is a különböző kádári struktúrák tovább élő mutációjának tekinthető. Akik mindezzel szemben állnak, azok szükségszerűen jobboldaliak. Egy másik Magyarország képviselői. A két oldal eltérő kulturális preferenciákkal rendelkezik, és többnyire a szocializációja is más.
Pilléresedett társadalmak Európában
Nem igaz Sárközy azon állítása sem, hogy mindkét fél egyformán szeretné a hazáját. A létező baloldal 1990 előtt kifejezetten nemzetárulókból állt, de a mai baloldal sem tud mit kezdeni a nemzetállam és a haza fogalmával. És akkor még nem is beszéltünk a trianoni békediktátum következtében előállott tragikus helyzetről, továbbá 2004. december 5-ről. Sárközy megpróbálja elbagatellizálni a kérdést, és úgy tesz, mintha a létező baloldal nem viselkedett volna többször kifejezetten nemzetárulóként. A balliberális SZDSZ keresztény- és nemzetellenessége aligha lehet vita tárgya.
Ha nyugati példákat keresünk, akkor Magyarországot nem Németországhoz vagy Angliához kell hasonlítani, hanem Ausztriához, a Benelux-államokhoz vagy a skandináv országokhoz, ugyanis ezekben a magyarországihoz hasonlóan erős törésvonalak léteznek. Esetükben úgynevezett oszloposodott vagy pilléresedett társadalmakról beszélünk, ami azt jelenti, hogy ezek az országok vallási, etnikai vagy ideológiai alapon megosztottak. Ennek ellenére konszolidált demokráciákról van szó, amiből elvileg az következik, hogy egy ország kettészakítottsága nem feltétlenül jelent problémát. Magyarország egy politikailag-ideológiailag és mentálisan (érzelmileg) kettészakadt ország. A hétköznapi tények és folyamatok vitathatatlanná teszik, hogy hazánkban két – egymással viaskodó – részország létezik. Az egyik az 1945-től 1990-ig tartó diktatúra – többszöri ideológiai és alakváltozáson átesett – szerves folytatása, annak szellemi és anyagi örököse. A másik kétségbeesetten küzd a kádári kommunista–szocialista korszak továbbélése ellen, miközben megpróbálja helyreállítani az ezeréves szellemi-kulturális kontinuitást. Az ellentétek racionálisak, tetten érhetők és mélyek. Az ország kettészakítottságának egyik megjelenési formája a hazai kétpólusú politikai szerkezet. A szellemi eliten belül meglévő politikai-ideológiai megosztottság és a részben ehhez kapcsolódó kulturális ellentétek már az alacsonyabb társadalmi státusú csoportokban is megjelentek. A posztkommunista baloldal és a nemzeti jobboldal kiélezett küzdelme lehetetlenné teszi az átjárást a két tábor között. Elkezdődött egy folyamat, amelynek a végén egy-egy szubkultúra a bölcsőtől a sírig képes gondoskodni polgárairól. Törvényszerű, hogy a magukat elnyomottnak vagy mellőzöttnek érző társadalmi csoportok igyekeznek kiépíteni a saját (szub)kultúrájuknak megfelelő intézményeket: ez a folyamat a pártok körüli szatellitszervezetek létrehozásával kezdődik és sokszor csak az integratív, komplex társadalmi struktúrák megkettőződésével ér véget. Így olyan egymás mellett elhelyezkedő, párhuzamos intézményrendszerek jönnek létre, amelyek nemcsak az egyének, de különböző társadalmi csoportok számára is lehetővé teszik az elkülönülést az élet szinte minden területén: az óvodáktól a sportegyesületekig. Az emberek beleszületnek egy – posztkommunista, szocialista, szociáldemokrata, balliberális, nemzeti vagy keresztény – közösségbe, és többnyire ehhez igazodva élik le az életüket, a más értékrendet vallókkal alig érintkeznek. A széttagolódáshoz vagy pilléresedéshez vezethetnek vallási, etnikai és ideológiai ellentétek is. Az állampolgár szabadon dönthet minden kérdésben, de legtöbbjük természetesnek veszi az adott helyzetet, s a tradícióknak megfelelően él. Más szubkultúrákra egyszerűen nem kíváncsi.
Szövevényes üzleti tranzakciók
Magyarországon elsősorban ideológiai-világnézeti és kulturális ellentétek, valamint a múlthoz való viszony miatt ez a folyamat előrehaladott állapotban van, hiszen a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség körül egyre jobban kirajzolódik egy szilárd jobboldali többség, míg az MSZP és az SZDSZ nyilvánvalóan a posztkommunista-szocialista erők, az újbaloldaliak és a balliberális értelmiségi csoportok pillérévé válik. (Lijhart holland politológus a Benelux-államokban és Svájcban etnikai és vallási alapon, míg Ausztriában ideológiai-világnézeti alapon írta le a politikai széttagolódás (a „pilléresedés” vagy „oszloposodás”) jelenségét. Köztudott, hogy a megosztottság ellenére ezen országok hatékony gazdasággal és mintaszerű polgári demokráciával rendelkeznek. A pilléresedett országok tehát életképesek. A demokratikus közéletre és nyilvánosságra nézve Magyarországon a megosztottság azzal a súlyos – átmeneti – következménnyel járhat, hogy a hovatartozás fontosabbá válik az általános erkölcsi szempontoknál.
Sárközy Tamás politikai nyilatkozatai, múltja, kapcsolatrendszere és törvényalkotási tevékenysége alapján is a baloldali Magyarországhoz tartozik. Az ő nevéhez fűződik az 1988-as gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvény megalkotása, amely lehetővé tette a kádári elitek politikai hatalmának gazdasági hatalommá történő konvertálását. A jogászprofesszor, akit a Medgyessy-kormány az államszervezet megújulásáért felelős kormánybiztosnak nevezett ki, nemrégiben azzal keltett feltűnést, hogy lényegében az egyetlen volt, aki állította: a Gyurcsány Ferenc meggazdagodásában döntő szerepet játszott Nomentana Bt. nem volt fantomcég. A magyarázat szépséghibája, hogy a Magyar Nemzet tényfeltáró anyagai szerint Sárközy Tamás 1991 és 1995 között tanácsadóként dolgozott Szilas Ádám mellett, aki 1992 és 1999 között felügyelőbizottsági tagja volt Gyurcsány Ferenc cégének, az Altus Rt.-nek. Így Sárközy Tamás – közvetlenül vagy közvetetten – de maga is érintett az ügyben. A szövevényes üzleti tranzakciókból arra következtethetünk, hogy valószínűleg Szilas Ádám biztosította a kapcsolatot Gyurcsány Ferenc és Erdős Ákos cégbirodalma között. A Szenzor Szervezési Vállalat átszervezésekor Sárközy Tamás és Erdős Ádám – Erdős Ákos testvére – volt Szilas Ádám segítségére a cégek alapító okiratainak megszerkesztésében.
Nem véletlen, hogy Magyarországon százötven éve a legkülönbözőbb elkötelezettségű szerzők fogalmazták meg, hogy hazánkban alig beszélhetünk közszellemről, ami eleve bizonyítja, hogy itt nem előzmények nélküli jelenségről van szó. Társadalmi csoportok, rétegek léteznek, amelyeket az államhatalom, a közös közigazgatás tart össze. Nincs egységes nyelvet beszélő politikai közösség. Ugyanakkor léteznek nemzetellenes tradíciók, törekvések, beidegződések. A nemzethez való kötődés jellegében kétszáz éve létezik egyfajta meghasonlásnak is tekinthető különbség, érzelmi kettéhasadtság. Trianon traumája feldolgozhatatlanná és szinte megoldhatatlanná tette a helyzetet. A politikai nemzet fogalma nehezen értelmezhető, a nemzetállam pedig nem fejlődhetett organikusan az elmúlt kétszáz évben.
A legmarkánsabb megosztó tényező
A politikai-ideológiai alapú ellentétek további mélyülése, azaz a széttagolódás vagy pilléresedés gyorsulása elkerülhetetlennek tűnő folyamat. Erre utal, hogy a politikával érintkező értelmiségi elitcsoportok között újabb áthidalhatatlan ellentétek jelentek meg: a nemzeti-kozmopolita és a globalista-antiglobalista ellentét mellett teljesen eltérők a modernizációval kapcsolatos elképzelések is. De a legmarkánsabb megosztó tényező még ma is a bal- és jobboldal közötti törésvonalban megjelenő ellentét. Az érzelmileg is erős baloldal-, illetve jobboldal-ellenesség. Sárközy Tamás tehát téved: két Magyarország van.
De erről nem a Fidesz tehet.

A szerző politológus