Eltérő értékrendek a kampányban

Világosan kirajzolódott a kampány során a Fidesz és a jelenlegi koalíció programja közötti szöges ellentét. A különbség a programok mellett az értékrendekben is jelentős volt. Ezek az eltérések olyan nagyok voltak, hogy gyökeresen más fejlődési utat és lehetőségeket jelölnek ki az emberek és a nemzet számára egyaránt.
A modern vezetési irodalom egyik alapelve, hogy vitákban soha ne az embert, hanem a nézetet, a gondolatokat bíráljuk. Ezzel szemben Gyurcsány Ferenc és csapata rendszeresen, durván és közvetlen módon Orbán Viktor személyét támadta. Ez a viselkedés szöges ellentétben állt azzal az egyébként rendszeresen használt gyurcsányi felfogással, amely szerint a vitának nem szabad eldurvulnia, nem támadni kell egymást, hanem a programokat kell ütköztetni. A szavak és a tettek, a viselkedés között lévő ordító különbséget nemcsak ennek a témának kapcsán, de Gyurcsány Ferenc szinte minden megnyilvánulásában tetten érhettük.
Emlékezzünk például arra, amikor a kormányfő bejelentette, hogy sem ő, sem pedig kormánya tagjai nem vesznek részt a Suzuki-gyár új autómodelljének elindításakor rendezett ünnepségen, mivel a gyár rosszul bánik munkásaival. Röviddel ezután kiderült viszont, hogy Kóka János gazdasági miniszter, Gyurcsány Ferenc legközelebbi munkatársa igenis részt vett a Suzuki-gyár ünnepi rendezvényén. Mit is mondott Bolberitz Pál? Így fogalmazott: érték a szó és a tett egysége. De hol van ez az érték a jelenlegi és újraválasztott koalíció vezetőinek viselkedésében, s különösen a kormányfő szavaiban és tetteiben? Lehet, hogy már elcsépelt ügy, mégis idetartozó és jellemző volt Lendvai Ildikó megnyilvánulása: „Lassan mondom, hogy Orbán Viktor is megértse: nem lesz gázáremelés.” Azóta pedig nem egyszer, hanem számtalanszor volt gázáremelés. Az ellenfél becsmérlése, cinikus lekezelése akkor sem teremt szimpátiát a normálisan gondolkodó emberekben, ha azt jópofán próbálja valaki előadni.
A másik lényegi különbség a két vezető vezetési filozófiájában keresendő. Gyurcsány Ferenc állandóan az „én kormányomról”, az „én programomról” beszélt. Az embereket beosztottjainak, alattvalóinak, passzív végrehajtóknak tekintette. Ezt a záró kampánygyűlésen világosan meg is fogalmazta, amikor ezt mondta: „Programot kell adni a népnek, az MSZP programot ad, utat választ, az embereknek pedig nincs más dolga, mint ezt követni.” Ez egy tipikus főnök-beosztott, uralkodó-alattvaló mentalitás, az a hierarchikus gondolkodás, amelynek csúcsán a vezető, talapzatán pedig a tömegek állnak. Mintha ilyet láttunk volna már történelmünk során! Ezzel szemben Orbán Viktor a „gyertek utánam” helyett a „gyertek velem, vegyetek részt a munkában, gondolkodjatok, alkossatok, csináljuk együtt” vezetési filozófiát képviselte. Hitt a cselekvő, gondolkodó, vállalkozó, önálló emberben, és abban, hogy közös energiával ki lehet mozdítani a gazdaságot a jelenlegi kaotikus helyzetéből.
De mi is az a program, amelyet az MSZP felmutat, és amelynek követésére az embereket felszólítja? Az MSZP választási retorikájának egyik pillére az volt, hogy a Fidesznek nincs gazdasági stratégiája. Milyen gazdasági stratégiája van viszont annak az MSZP-nek, amelynek miniszterelnöke minden megszólalása alkalmából „új prioritást” dob be a köztudatba? Először kezdte a gépiparral, a logisztikával és a turizmussal, mint a legfontosabb kiemelendő területekkel. Rövidesen folytatta a biotechnológiával és az elektronikával. Legutóbb pedig felkerült a listára a bioenergetika – lehet, hogy egyébként Gyurcsány Ferenc ezt a biotechnológiával azonos területnek gondolja –, a gyógyszeripar és a gépgyártás. Ha még most is tartana a kampány, alighanem a gazdaság valamenynyi területe felkerülne az MSZP prioritási listájára. A százféle prioritás azonban nem gazdasági stratégia, hanem kezelhetetlen ötlethalmaz. Hol van itt az előre gondolkodás, a tervezés, az értelmes program?
Visszatérve a sokféle tervezett állami beruházásra, ezekkel még további két baj is van. Az egyik az, hogy miért az állam akar minden területen cselekedni, fejleszteni és beavatkozni? Hogyan hozható ez összhangba a jó barát koalíciós párt, az SZDSZ azon vesszőparipájával, hogy az állam vonuljon ki a gazdaságból? Valószínűleg úgy, ahogy az SZDSZ másik vesszőparipáját, az egészségügy privatizálását a gyakorlatban az MSZP elfogadja – miközben a kampányszónoklatokban Gyurcsány Ferenc kikérte magának azt a Fidesz-kritikát, hogy az MSZP privatizálni akarná a kórházakat.
Ismét szembekerültünk tehát a szavak és tettek ellentmondásával. A nagy állami szerepvállalás egyébként azért kell az MSZP-nek, mert az lehetővé teszi, hogy hatalmas üzleteket juttasson a hozzá hű, támogató üzleti körnek. Az állami szerepvállalás a gazdaság szinte minden területén viszont nagyon drága. Ezért nem akarja csökkenteni az adókat és az egyéb terheket Gyurcsány Ferenc.
Most pedig elérkeztünk a másik problémához: Gyurcsány Ferenc prioritásai továbbra is a nagy külföldi cégek érdekeit képviselik. Gondoljunk csak a legutóbbi, a koreai gumigyárnak megítélt óriási támogatásra, amelyért cserébe talán 200-300 rosszul fizető, fizikai munkahely jön létre, amelyek betöltéséhez egyébként az emberek betanítását is nagy részben költségvetési támogatásból oldja meg a koreai cég. Ezzel a szemlélettel gyökeresen ellentétes gondolatsort fejtett ki és képviselt Orbán Viktor. A pénzt a vállalkozóknál akarta hagyni azért, hogy minél több munkahelyet tudjanak teremteni, és ezáltal dinamizálni tudják a gazdaságot. A legfontosabb prioritás számára a munkahelyteremtés volt. Aki dolgozik, az tud családot alapítani, gyermekeket vállalni. Ez azért nagyon fontos kérdés, mert hazánk lakossága gyorsuló mértékben fogy.
Orbán Viktor a hazai kis- és közepes vállalkozások megerősítésében és helyzetbe hozásában látta a gazdasági gondok megoldásának egyik fontos feltételét. Joggal, ugyanis ma nincs Európában még egy olyan ország, ahol a gazdaság akkora mértékben került volna külföldi befolyás alá, mint hazánkban, és ahol a hazai vállalkozások gyakorlatilag sokkal rosszabb adózási és támogatási környezetben dolgoznak, mint az óriási nemzetközi cégek.
Az újabb jelentős különbség a két értékrend és stratégia között ehhez a gondolatsorhoz kapcsolható. Gyurcsány Ferenc folyvást azzal vádolta Orbán Viktort, hogy a múltba néz a jövő helyett. Nyilván nem ismeri Illyés Gyula megszívlelendő tanácsát, amely így szól: A történelem nem mögöttünk, hanem alattunk van. Rajta állunk. Valószínűleg nem olvasta Somogyi Imre Kertmagyarország felé című, 1943-ban, a Magyar Élet Kiadó gondozásában megjelent kiváló könyvét sem, amely szerint a világ nem arra kíváncsi, hogy mennyire tudunk asszimilálódni. Ők arra kíváncsiak, ami a miénk és csak a miénk. Gazdasági szemmel ez azt jelenti, hogy egy ország csak akkor lehet sikeres, ha épít múltjára, hagyományaira, az emberek tudására és tapasztalataira. Mindez azonban nem érdekelte Gyurcsány Ferencet, hiszen például a hazánkban kifejlesztett madárinfluenza elleni oltóanyagot mint szellemi terméket is azonnal eladta az oroszoknak. Ennek hazai gyártásába nem akart beruházni. Inkább olyan beruházásokat akar támogatni, amelyekbe azok a külföldi cégek tudnak bekapcsolódni, amelyek a magyar emberekben elsősorban nem a tudást, a kreativitást, inkább az olcsó, békés, nem sztrájkoló munkaerőt látják.
Ezzel szemben az orbáni gondolatvilág a hazai cégek, a magyar kreativitás és tudás előtt akart utat nyitni. Ezekre mint erősségekre akarta építeni az ország fejlesztési stratégiáját. Hatalmas tartalmi és értékrendbeli különbség! Sokkal inkább érvényes rá a „Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat” Berzsenyi-idézet, mint az MSZP–SZDSZ álságos, neoliberális szabadosságot hirdető, szélsőséges individualizmusára. Az individualizmus kapcsán: az MSZP a kampány során mindvégig irtózott az orbáni szolidaritás gondolatától. Nem azért, amiért Dávid Ibolya vádolta meg Orbán Viktort, nevezetesen, hogy ez egy baloldali-szocialista szlogen, hanem azért, mert valójában ez egy keresztényi gondolat. Már csak ezért is visszataszító, amikor Gyurcsány Ferenc Isten nevét minduntalan a szájára veszi, és „Istenemre mondom”, és egyéb, Istenre utaló kiszólásokat enged meg magának.
Összefoglalva: két gyökeresen különböző értékrend, erkölcsi normarendszer és gazdasági stratégia között választhatott (volna) az ország. A jelenlegi koalíció azonban marad, a választók többsége nem a változásra, az ország jó hangulatú, a magyar emberek aktív részvételével zajló építésére szavazott.

A szerző közgazdász, egyetemi tanár