Tóbiás József-plakátok alatt adott interjút Gyurcsány Ferenc az Indexnek. (Ennél még Marx, Engels és Lenin is esztétikusabb dekorációt nyújtottak.) Kérdés: „Mit szól azokhoz a pletykákhoz, hogy az MDF, illetve a párt elnöke, Dávid Ibolya azért makacskodik a Fidesszel, mert az MSZP megvette?” Válasz: „Ez épp annyira van így, mint ahogy a nap is azért kelt fel ma, mert megvettük.” Mindenesetre holnap reggel nézzenek ki önök is az ablakon: a lenyugvó nap jött-e vissza? Ez esetben nemcsak a tojás, hanem a nap színe is piros. Kérdés: „Lesz gázáremelés?” Visszakérdezés: „Szeretnének?” (Ilyen a nemzeti szocialista konzultáció.) Megismételt kérdés: „Lesz?” Mire az addigra kigondolt poénos válasz: „Nem tudom megmondani, hogy a Tisza vize milyen magas lesz jövő tavasszal. Nin-csen gáz-ár-e-me-lé-si terv.” A gázáremelés tehát Gyurcsány-kormány esetén a Lendvai-típusú politikai üzenetkultúra ismeretében biztosra vehető. Lapzártakor viszont a Tisza még nem volt piros.
Dávid Ibolya azt gondolta, hogy a tévés locsolóversben ő szerepel ibolyaként (ami nem vall ibolyaszerénységre), ezért az ORTT-hez fordult, hogy azonnal cenzúrázza meg Fábry Sándor műsorát, mert a showman verbálisan az életére tör. Én ezt a szavazni–savazni rímpárt már évek óta hallom húsvét táján, s már akkor sem tartottam ízlésesnek. Ám kifejezetten kíváncsi vagyok, hogy a médiahatóság milyen technikával állapítja meg az érintettséget itt és most, különös tekintettel arra, hogy egy szót miként lehet kis- vagy nagybetűvel mondani. Szögezzük le: ne savazzon le senki sem ibolyát, sem Ibolyát. A médiaeszközökkel való képletes fizikai megsemmisítésre oly érzékennyé vált pártelnök asszony azonban mélyen hallgatott akkor, amikor egy másik médiaprodukció valóban élő jobboldali politikusokat és újságírókat kívánt hipotetikusan felakasztani és kibelezni, miközben az elnök asszonyt ettől valahogy megkímélte. Ennek a lapnak a munkatársait (tudja, amit csipesszel sem vesz az ápolt kezébe) „csupán” fejbe akarták rúgni (igen demokratikusan: mindet) – ennek talán még tapsikoltak is a székházban. Mindenesetre a magam részéről békeidőben gyanúsnak tartok mindennemű cenzúrakísérletet. Úgy vélem, hogy aki ilyesmire vetemedik, az lehet magyar, de nem lehet demokrata.
Demszky Gábor a Batthyány-örökmécseshez szervezett közös MSZP–SZDSZ-bulin kissé oldalt húzódott a kamerák elől, s valami olyasmit mondott: nem gondolta, hogy egyszer még ilyen rendezvényen fog részt venni. Demszky tehetségtelen főpolgármester, de nem buta ember: pontosan érezte, hogy ott és akkor adták meg a kegyelemdöfést a „barátságos ellenzék” nagy műgonddal ápolt legendájának. (Még akkor is, ha nem engedtek Kovács Pisti nyakába úttörőnyakkendőt kötni.) Minőségi különbség ugyanis a kommunistákkal a választási győzelmet követően koalícióra lépni; illetve a választásokon együtt kampányolni. Ez már a rendszerváltó lejtő legalja. Az átjáróházak hőse most szorította végképp zsákutcába magát. Ha még emlékszünk Kőszeg Ferenc kilendülő aktatáskájára, amint személyi követői elől fut, most megállapíthatjuk: az SZDSZ olyan gyorsan futott, hogy nemcsak lerázta a kommunistákat, de a háztömb körüli versenyben be is érte őket. Kuncze persze nem húzódott félre, de ő nem is az átjáróházak hőse. Róla csak annyit: a jó ízlés érdekében üdvös volna, ha mihamarabb eltűnne a szórakoztató showbusiness élvonalából.
Antall elnök intelmei. Hírfej a Debrecen című hetilapban (d) tollából, változatlan utánközlésben. „Antall József, az MDF-kormány 1993-ban elhunyt miniszterelnöke »a halála előtti napon beszélt Orbán Viktorral telefonon. Az ellenzéki politikusok közül őt és Tölgyessy Pétert hívatta fel. Ebben nyilván benne volt az irántuk érzett személyes megbecsülés, továbbá egy politikai összetartozás-tudat. Tudniillik mindkettejüket arra emlékeztette, hogy ne felejtsék el, kik ellen harcoltak annak idején az ellenzéki kerekasztalban. Figyelmeztette őket az MSZP esetleges újbóli hatalomra jutása után előálló veszélyre, s arra, hogy ez ellen mindent meg kell tenni, ami csak lehetséges. Hogy szó szerint mit mondott Orbánnak, az nem rekonstruálható. Hangfölvétel természetesen nem készült a beszélgetésről, melynek kettejükön kívül még egy tanúja volt: Antall György, a miniszterelnök idősebbik fia. Az utóbbi szerint ez a mondat biztosan elhangzott: Viktor, nagyon vigyázz a pártodra!« Részlet Debreczeni József 2002-ben publikált, Orbán Viktor című könyvéből. Ennyit a ma már legendás MDF-es miniszterelnök örökségéről. Nem volna illendő boldog-boldogtalannak erre hivatkozni…”
Három hónap után nemcsak a kampány ér véget, de ennek az alkalmi rovatnak a pályafutása is. Rövidesen már nem is fognak emlékezni rá; sőt idővel talán arra a nagy formátumú gondolkodóra sem, akitől a mottót kölcsönöztem. Húzzanak bele, de ne úgy, ahogy ő szeretné.
origo.hu
Napi Balfék: Kiket keres Karácsony?
