A kormány az oka a válsághelyzetnek

Ha az országban divat a jobboldal problémáiról – a baloldaliak beállítása és vágyai szerint: válságáról – beszélni. Eközben feltűnően kevés szó esik az ország gazdasági, ezen belül pedig aggasztó államháztartási helyzetéről. A választásokat megnyerő baloldali pártok sokatmondóan hallgatásba burkolóznak, csupán a holdudvarukhoz tartozó szakértői tábor fogalmaz meg súlyos megszorító intézkedéseket. Vajon hogyan tudja a szocialista–szabad demokrata koalíció kezelni a kialakult helyzetet? Annál is inkább indokolt ezt a kérdést feltennünk, mert egyrészt az elmúlt négy évben ebbéli alkalmasságukat még nem bizonyították, másrészt a dübörgő gazdasággal és a stabil jóléttel kampányolták végig az utóbbi éveket.
Van néhány sarokpont, amely az időkorlát tekintetében és a tervezett lépések vonatkozásában is megkerülhetetlen. Ilyen a szeptemberi határidő, ameddig a magyar kormánynak el kell készítenie az Európai Unió számára a konvergenciaprogramot. Azt a programot, amelynek világosan és egyértelműen tartalmaznia kell a következő évek gazdaságpolitikájának kereteket és korlátokat szabó államháztartási gazdálkodást, mégpedig hihető módon. Ugyanis rendkívül komoly bizalmi válság alakult ki az eleddig trükköző magyar kormány körül. Brüsszelben egykönynyen nem felejtik el azt, hogy az elmúlt években a szocialisták egyetlen, uniónak tett vállalásukat sem teljesítették. Ennek a helyzetnek az egyik neuralgikus pontja az autópálya-építés jelene és jövője. Megalapozottnak tűnik az a veszély, hogy akárcsak tavaly, az idén sem ad lehetőséget az Eurostat az építési kiadások költségvetésen kívüli elszámolására. Ez legszélsőségesebb esetben azzal a következménnyel járhat, hogy leáll az autópálya-program.
Az uniós kötelezettségek mellett tovább szűkítik a mozgásteret az őszi önkormányzati választások is. Ugyanis nemhogy az idei korrekciókat (megszorításokat) nem lehet politikailag racionálisan végrehajtani az önkormányzati választások kvázi feladása nélkül, de valójában a jövő évi költségvetés megalkotása sem húzódhat a választások utánra. Hiszen a parlamenti vita az adótörvényekkel várhatóan már szeptemberben megkezdődik, s a költségvetés beterjesztésével sem várhatnak az önkormányzati választásokig. Márpedig nehéz, szinte lehetetlen olyan kétlépéses politikai játszmát megvalósítani, hogy első körben a szocialisták csak a politikailag kevésbé kockázatos lépések csomagját fogadják el, míg a választópolgárokat jobban sújtó intézkedésekkel várnak a jövő év elejéig. Sem az unió, sem pedig a külföldi befektetők (legyenek azok pénzpiaci szereplők vagy akár zöldmezős beruházók) nem lesznek türelmesek. Az elmúlt évek felelőtlen kormányzati viselkedése miatt ugyanis elfogyott a türelem.
A külföldi befektetők a folyamatosan és jelentősen emelkedő államadósság finanszírozásában egyre nagyobb szerepet vállaltak, s a növekvő kockázataikat növekvő kamatszinten hajlandók csak vállalni. Ráadásul nem felejtkezhetünk el arról a veszélyről sem, hogy a világ fejlett országaiban, az Egyesült Államoktól kezdve az unióig bezárólag a kamatok emelkedése elkezdődött, s várhatóan folytatódni is fog. S ha a biztonságosabb országok kamatai emelkednek, akkor nekünk még magasabb kamatokat kell kínálnunk ahhoz, hogy vonzóak legyünk. Másrészt paradox módon – mint ahogy azt a Nemzeti Bank felelős munkatársai a közelmúltban egy tanulmányban ki is mutatták – még egy esetleges külpiaci élénkülés is veszélyeket hordozhat jelen helyzetünkben. Ez ugyanis (megfelelő hatásmechanizmusokon keresztül) végül is a folyó fizetési hiány növekedésével járna, azaz még tovább növelné az állampapír-kibocsátásokat, s ezzel tovább emelné azok kamatszintjét. Orbán Gábor és Szapáry György szerint „a folyó fizetési mérleg hiányának esetleges válságszerű korrekciója a fogyasztás és a foglalkoztatottság sokkszerű visszaesésével fenyeget, és jelentős társadalmi-gazdasági áldozatokkal járhat együtt”.
Természetesen nem feledkezhetünk el a választási ígéretekről sem. A szocialisták, nemkülönben a szabad demokraták, azzal kampányolták végig az elmúlt évben az országot, hogy itt minden rendben van, csupán az ellenzék riogat megszorító intézkedésekkel. Ráadásul most kedvenc hivatkozásukkal sem élhetnek, miszerint minden baj okozója a jobboldal. A szocialista holdudvar is láthatóan azért van most nagy gondban, mert ezt – mármint hogy a bajt ők maguk idézték elő – be kellene vallaniuk. Másrészt arra sem tudnak magyarázatot találni, hogy a választások második fordulójáig miért hallgattak erről oly látványosan. (Egyébként itt a méltányosság miatt Bokros Lajost meg kell védenem, mert ő már korábban is hangsúlyozta, hogy az ország letért a fenntartható növekedés pályájáról.)
Vajon mit tesz az SZDSZ akkor, amikor hozzá legközelebb álló szakértők annak a diplomás-minimálbérnek a megszüntetést követelik, amelynek egyes-egyedül a liberális párt volt a támogatója? Ráadásul nem is olyan régen ő is harcolta ki. Vagy mit szólnak a kormánypártok az adóemelési tervekhez, miközben az adócsökkentés tervével csábították a szavazókat az utóbbi időszakban? Vajon köszönő viszonyban lesz-e a születendő kormányprogram a választási ígéretekkel? S ha nem, akkor mivel magyarázzák azt? Netalán azzal, hogy meglepetések érték őket akkor, amikor saját maguktól átvették a kormányt?
Attól tartok, hogy minden terv egyszerre borul majd. Mivel csak megszorításokban tudnak gondolkodni (a cukrászok jól ismert tudományát ahhoz, hogy hogyan lehet nagyobb tortát sütni, még nem sajátították el), így nehéz idők járnak majd a magyar családokra. Miközben várhatóan nem fogják tudni tartani az euró bevezetésének maguk által eltervezett menetrendjét sem, addig nemcsak az intézmények és az önkormányzatok fognak újabb megszorító csomagot a nyakukba kapni, hanem a beruházások is leállnak majd. A kormány előreláthatólag le fog állítani minden olyan beruházást, amelyhez nem jár uniós támogatás. Le fog állítani minden olyan támogatást, amellyel eddig valamilyen kívánatos társadalmi célt segített. Ennek az áldozata lesz a polgári kormány által létrehozott, támogatott, forintalapú otthonteremtési konstrukció is. A devizahitelek felé kényszeríti az állampolgárokat és a családokat, s ezzel óriási kockázatoknak teszi ki őket. A Demján Sándor által emlegetett 400-500 forintos euró rémképe ott lebeg az emberek feje felett.
A szocialisták nagyon tudnak ígérgetni és kampányolni. Kormányozni viszont nem. Az ország érdekében még drukkolnánk is nekik. Persze, ha tényleg az ország érdekeit néznék. Nem mást.

A szerző közgazdász, országgyűlési képviselő (Fidesz)