A palesztinoknak nyújtott segítség és a béke előmozdítása

Panaszok sora kísérte az Európai Unió döntését, miszerint felfüggesztette a Palesztin Hatóságnak nyújtott közvetlen segítséget – mintha az EU lenne felelős a palesztinok valamennyi jelenlegi nehézségéért. Igen kevesen értik meg, hogy adományozóként – a meghozott intézkedésekkel együtt – még mindig az EU tett idén a legtöbbet a palesztinok szenvedésének enyhítéséért.
Tisztázzuk: az Európai Bizottság nem függesztette fel a palesztin lakosságnak nyújtott támogatást. A választások óta összesen 154 millió eurót biztosított a lakosság legalapvetőbb szükségleteinek fedezésére. Ez az öszszeg több mint ötször nagyobb a bizottság által tavaly ilyenkor biztosított támogatásnál, és több mint a fele annak a szokásos keretnek, amelyet évente a palesztinok rendelkezésére bocsátunk.
Nem a palesztin népnek nyújtott támogatást, hanem a Palesztin Hatóságnak, vagy az azon keresztül nyújtott támogatást függesztettük fel. Tiszteletben tartjuk a palesztin választások eredményét, de nem támogathatunk egy olyan kormányt, amely elutasítja a békefolyamat alapelveit. Amikor a kvartett (az ENSZ, az EU, az USA és Oroszország) az erőszak beszüntetését, Izrael állam elismerését és a meglévő megállapodások elfogadását kéri, csupán annyit kér az új kormánytól, hogy csatlakozzon a békefolyamathoz, és vonja le a logikus következtetéseket a választásokon való indulásából.
A szóban forgó forrásokat biztosító európai adófizetők elvárják tőlünk, hogy csak olyanokat támogassunk, akik békés eszközökkel törekednek a békére. Sajnálattal mondom ki, hogy a palesztin kormány még nem lépett rá erre az útra.
Milyen választ kellene adnunk egy olyan kormánynak, amelynek vezetői egy valamennyi európai állam által terroristának nevezett szervezet tagjai? Hogyan tárgyalhatnánk azokkal a hatóságokkal, amelyek nemrégiben még Izrael elleni öngyilkos merényletek jogosságát próbálták igazolni? Válaszunk két különböző részre oszlik: segítenünk kell a palesztin lakosságot; de határozottnak kell maradnunk a kormánnyal szemben egészen addig, amíg nem változtat álláspontján a kvartett által meghatározott sarkalatos kérdésekben.
A bizottság nagyon is tudatában van annak, hogy a palesztin területeken uralkodó humanitárius helyzet rendkívül aggasztó. Ám ha ma folyósítanánk egész éves támogatásunkat, akkor sem tudnánk egyedül elhárítani a humanitárius katasztrófát. Reálisan kell látnunk azt a különbséget, amelyet a nemzetközi közösség szerepvállalása jelent.
Mindenkinek vállalnia kell saját felelősségét. Az új palesztin kormánynak el kell ismernie, hogy a jelenlegi helyzet kialakulásához döntései és politikái vezettek, Izraelnek pedig újra be kell indítania az adók palesztinoknak való rendszeres átutalását. E minden külső segítségnél jelentősebb kifizetések befagyasztása, illetve a palesztin területeken való szabad mozgás korlátozása sürgős intézkedést igényel.
Az Európai Unió gyakorlati és konstruktív szerepre törekszik abban, hogy a jelenlegi helyzetből kiutat találjon. Eltökélt szándékunk, hogy továbbra is a palesztin nép megbízható partnerei maradunk, de amíg a kormánnyal nem tudunk közvetlenül együttműködni, új csatornát kell keresnünk a támogatások folyósításához. Ezért egy nemzetközi mechanizmus kialakításán dolgozunk, amelyet a kvartett május 9-i New York-i ülésén is támogatott.
Az adományozók és egyéb partnerek részvételével ezen a héten tartjuk első technikai jellegű megbeszélésünket azzal a céllal, hogy meghatározzuk e mechanizmus működését és az általa lefedett tevékenységeket. Célunk az adományozók lehető legszélesebb körének bevonása – köztük olyan arab adományozókkal, akik jelenleg nehezen tudják támogatásaik összegeit kereskedelmi bankokon keresztül folyósítani. Izraelnek folytatnia kell a palesztin népet megillető pénzösszegek átutalását, és ha ez nem a rendes úton zajlik, e mechanizmus segítségével biztosítható a pénzáramlás megindítása.
Célunk nem az új kormány megbuktatása, hanem az, hogy segítsünk a Palesztin Hatóságnak kimozdulni a jelenlegi holtpontról. Remélem, hogy a hatóság elindul a mi célunk irányába – amely nem más, mint megtalálni annak módját, hogyan tudna a két állam békésen és biztonságosan egymás mellett élni.

Benita Ferrero-Waldner
A szerző európai biztos