A demokrácia hangjai

Azért fütyülnek az emberek, mert elégedetlenek. Ha nem lennének azok, vezényszóra sem mennének az utcára. Az elégedetlenség pedig folyamatosan nőni fog. Nem Orbán, hanem Gyurcsány miatt. Gondoljunk csak a téli hónapokban várható gázszámlákra. Ezért aztán a szocialista–szabad demokrata koalíció addig örüljön, amíg az emberek a bennük lévő feszültséget kiabálással és füttyszóval vezetik le.
Mégis, hogy képzelte a kormányfő? Átveri az országot, azután mindenki tapsol majd, hogy végre itt van az új reformkor? A választóktól egy demokráciában nem lehet megtagadni azt, hogy véleményt nyilvánítsanak. Az pedig, hogy Gyurcsány Ferenc egy ilyen példa nélküli hazugságsorozat után még kampánykörútra mer indulni, pontosan jelzi, hogy milyen alakok kerültek ismét kormányra. Nem arról van szó, hogy bujdokoljon el a miniszterelnök, de nem kellene ennyire meglepődnie a fogadtatáson.
A szocialista politikusok káoszbrigádokról beszélnek, akiket a Fidesz mozgat. Ezek a kormánypárti honatyák megnézhetnének néhány – az interneten mindenki számára hozzáférhető – felvételt arról, hogy kik is fütyülnek, kik is kiabálnak. Lehet itt siránkozni, hogy nem elegáns módszer megzavarni egy korteskedő párt kampányát, de jelenleg ilyen lelkiállapotban van ez a becsapott ország. Antall József kifütyülése barcelonai olimpikonjaink fogadásakor a balliberális megmondóemberek szerint a demokrácia megnyilvánulása volt. Vajon a taxisblokád elegáns volt? Nem, de ez akkor nem is érdekelt senkit. Az egész fővárosban megállt az élet, mert a társadalom egy része érdeksérelmet szenvedett. Most pedig füttyögnek és kiabálnak az emberek. Nem kellene őket tovább hergelni, van nekik éppen elég bajuk. (Gondoljunk csak az SZDSZ kampányarcának, Kovács Pistinek a családjára. Több SZDSZ-re és kevesebb adóra számítottak. Ebből csak az egyik valósult meg.)
A Fidesz ebben a helyzetben arra szólította fel az elégedetlenkedőket, hogy a miniszterelnök kampánykörútján ne hangos szóval fejezzék ki véleményüket, hanem csendben fordítsanak hátat a szónoknak. Persze! Meg vigyenek neki virágot, nehogy megsértődjön. Nem kell, hogy a nagyobbik ellenzéki párt szóvivője mondja meg, ki szabad-e fütyülni Gyurcsány Ferencet vagy sem. Azt se határozza meg Szijjártó Péter, hogy ki, milyen szögben állhat a mikrofonba beszélő kormányfőhöz képest. Ez a nyilatkozat csupán arra volt jó, hogy a Fidesz magára húzza az egész ügyet. Most már hiába nyilatkozik Ágh Péter és Varga Mihály, hogy az ellenzéki párt nem szervezett és nem is szervez semmiféle tiltakozást. Nem kellett volna ebbe a zsákutcába besétálnia, hiszen a történteket a közvélemény-kutató cégek már hetek óta megelőlegezték. Gyurcsány munkájával a lakosság elsöprő többsége nincs megelégedve. Nemcsak a fideszes szimpatizánsok vélik úgy, hogy a kormányfő rosszul végzi a munkáját, hanem számtalan olyan ember is, aki tavasszal talán éppen miatta húzta az MSZP mellé az ikszet. Őket verte át igazán a miniszterelnök, nem a fideszeseket. Gyurcsány Ferenc vélhetően úgy vonul majd be a történelembe, mint a harmadik köztársaság hazug miniszterelnöke, aki, amíg tehette, becsapta, az orránál fogva vezette a társadalom jelentős részét. A hazug jelzőtől csak valami csoda folytán szabadulhatna meg, a folyamatos beszéddel már semmire sem megy. Most már mindenki tudja, mi az igazság.
Nem a demokratikus jogaikat hangosan gyakorlóktól – azokat fényképek alapján beazonosítva – kellene félteni az országot, a polgári kultúrát, hanem a választói döntést hazugságokkal és a közérdekű adatok eltitkolásával befolyásoló, a kezében a diktatúra bukása óta példátlan hatalmat koncentráló vezértől.