Amikor Gyurcsány Ferenc a miniszterelnöki bársonyszékbe került, vállalkozói múltja okán, remény mutatkozott a gazdaság rendbetételére. Végre egy ember, aki feltehetőleg ismeri a vállalkozásokkal kapcsolatos gondokat, nehézségeket. Ha más nem, ő biztosan tudja, hogy a költségvetés és a gazdaság sorsa a vállalkozások kezében van. Tévedtünk! Még az adóalapok szélesítését is másképpen értelmezi, mint mi. Az eddig sem kis adóterhek további növelését, a behajtások fokozását tekinti a siker útjának. A társadalmi igazságosság elemei úgy jelennek meg csomagjában, hogy az szinte minden társadalmi rétegtől elvon. Nem kivételek ez alól a nyugdíjasok sem.
Háromszázezer időst érintenek a szeptembertől életbe lépő adómódosítások, mert ők azok, akik a járandóságuk kiegészítése érdekében dolgoznak, vagy vállalkoznak. A nyugdíjas vállalkozók az ötszázalékos baleseti járulék helyett egészségügyi hozzájárulást fizetnek, ennek mértéke az idén 15, jövőre pedig 16 százalék lesz. A többi vállalkozáshoz hasonlóan a nyugdíjas vállalkozó nyereségét is terheli majd a négyszázalékos különadó, ráadásul az osztalék után a korábbi négy százalék helyett tizennégy százalék egészségügyi hozzájárulást kell majd fizetniük. Ezen túl a nyugdíj is beleszámít az szja-alapba, bár az arra jutó rész levonható lesz az adóból. A nyugdíj továbbra is adómentes lesz, de mivel beleszámít az adóalapba, a felső szja-sávba tolhatja az adózót.
A pénzügyminiszter Veres János szerint Európában az utóbbi tíz évben mindenhol az adóemelés és a kiadáscsökkentés kombinációjával értek el pénzügyi stabilizációt. Ezen azért csodálkozunk, mert a restrikció még soha nem hozott gazdasági felemelkedést. A költségvetés stabilizációjának esetleges kudarca valutaválságot eredményezhet, amely elriaszthatja a külföldi befektetőket, a hazai kis- és középvállalkozók pedig tönkremehetnek, hiszen a nagyokkal ellentétben nekik nem áll módjukban kockázatukat szétosztani.
Egyértelműen hibás döntésnek tartjuk az adók emelését, mert szerintünk ez a lépés a megnövekedett terhek révén mesterségesen növeli a magyar munkaerő költségét, és csökkenti a vállalkozások versenyképességét. Ennél súlyosabb gondnak tartjuk a hazai adórendszer bonyolultságát, átláthatatlanságát. Mi inkább a költségvetés kiadási oldalát csökkentenénk, de nem a fűnyíróelv követésével, mert ez a módszer egyszerre csökkenti a helytelen és a helyes kiadásokat is. Közben megjegyezzük, hogy a vállalkozások versenyhelyzetét nemcsak a magas elvonások rontják, hanem a rájuk szabadított szakhatóságok bírságolási gyakorlata is.
Sorra zárnak be a korábban nyitva tartó üzletek. A nyáron soha nem tapasztalt mértékű ellenőrzésözönnel keserítették meg az életüket a hatóságok, panaszolják a kereskedők és vendéglátósok. Egyiküknél több mint tíz(!) ellenőrzést tartottak a szezon során. Ezzel bizonyára rekorderek vagyunk az Európai Unióban. Szorgalmazzuk, hogy lehessen figyelmeztetni kisebb szabálytalanság esetén, ne a pénzbehajtás legyen az ellenőrzés fő célja.
A hiányosságok, illetve szabálytalanságok miatt akár tízmillió forintos gazdasági bírságot is kiróhatnak egy-egy vállalkozásra. A munkavédelmi hiányosságok miatt kiszabható gazdasági bírság maximális tételét nemrég emelték meg jelentősen, háromról tízmillió forintra. Ha egy kisvállalkozásnak több telephelye is van, a büntetés telephelyenként is kiróható a fent említett öszszegben. A helyszíni bírság pedig százezer forint. Csak akkor szabják ki a 15, illetve a maximális 20 milliós büntetést, ha a súlyos jogsértések közül többet is elkövet a munkaadó, vagy pedig újra és újra renitens módon foglalkoztat. A kiszabható bírság mértéke feleződik azoknál a vállalkozásoknál, ahol az alkalmazottak száma nem haladja meg a húsz főt. Jövő évben az építőipar és a mezőgazdaság mellett a kereskedelem, a vendéglátás, a feldolgozóipar, a szállítás, sőt a személy- és vagyonvédelem területén működő cégek is kiemelten számíthatnak arra, hogy gyakrabban – akár egy napon belül háromszor – jelennek meg náluk a munkaügyi felügyelők.
A szabálysértések száma csökkenthető lenne, ha a vállalkozók az engedélyek kiadásakor tájékoztatást kapnának kötelezettségeikről, és a bírság mértékéről is. Szomorú, hogy még a szakhatóságok sem tudják minden esetben felsorolni, hogy miért is büntethetnek. Ez a „vállalkozásbarát” gazdaságpolitika készteti a hazai cégeket arra, hogy jobb feltételeket keresve, másutt gazdálkodjanak. Az elmúlt években másfél ezer hazai társaság helyezte át székhelyét Szlovákiába a 19 százalékos egységes adó- és áfakulcs miatt.
A szomszédos országban nem kell osztalék-, illetve iparűzési adót fizetni, és a céges autók is mentesülnek a regisztrációs adó alól. A személyi jövedelemadó pedig 19 százalék, ami éppen fele a legmagasabb magyar adókulcsnak. Persze, erre lehet azt mondani, hogy „El lehet menni Magyarországról!”, de nem ez a megoldás. Az embereket hagyni kell dolgozni, boldogulni. Felelős pénzügyi kormányzat idejében felismeri azt a lélektani határt, amit az emberek fizetési hajlandósága még elbír. Minden ezen túli kényszer az eltitkolás irányába mutat, kísérőjelenségeivel, a behajtásra fordított energiák arányos növekedésével.
A magyar érdek a nem túl távoli jövőben sokkal erősebben egybeesik majd a közép-európai érdekkel, mint azt jelenleg általában gondoljuk. Mint uniós tagország, itt kell jobban figyelnünk a közösségi útmutatást, amiből kiemeljük az Európai Unió álláspontját. A lisszaboni egyezmény keretében olyan szociális és környezeti politikákat kell ösztönözni az unió szerint, amelyek biztosítják a fenntartható fejlődést és a társadalmi beilleszkedést. E célok elérését segítő egyik lehetséges módszer a Vállalatok Szociális Felelősségvállalása – röviden VSZF; az angol Corporate Social Responsibility (CSR) kifejezés fordítása – Európa-szerte történő tudatosításának támogatása. Az Európai Bizottság a VSZF fogalma alatt a következőt érti: „a vállalatok a társadalmi és környezeti megfontolásokat önkéntes alapon beépítik üzleti tevékenységükbe és a tevékenységükben érdekeltekkel fenntartott kapcsolataikba”.
Ez értéket adhat hozzá a vállalkozáshoz, ha az tevékenységének egyes társadalmi és környezeti szempontjait jobban szemügyre veszi. A lehetőségekről szól, és nem kötelezettségekről vagy újabb szabályokról. Arról, hogy mit tehet egy vállalkozás, és nem arról, hogy mit kell tennie. Már most is sok kis- és középvállalat valósít meg haladó szociális és környezeti politikát. Igaz, anélkül, hogy a VSZF-re hivatkozna. Az Érdekelt Felek Európai Fóruma a VSZF-ről tanácskozássorozaton megfogalmazott egyik egyértelmű ajánlása az volt, hogy a hatóságoknak a többi szereplővel együttműködve a VSZF nagyobb tudatosítására kell törekedniük, és külön figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy mit jelent a VSZF a kis- és középvállalkozások számára. A fogalommal kapcsolatos viták legnagyobb része a nagyobb vállalatokra összpontosított eddig, és gyakran figyelmen kívül hagyta a kis- és középvállalatok sajátos igényeit és jellegzetességeit, jóllehet ők az összes európai vállalkozás 90 százalékát teszik ki.
A magyar tendencia ellene megy az uniós ajánlásoknak, és olyan abnormális törvényeket kreál, amit a vállalkozások az Alkotmánybíróságon vagy félpályás útlezárásokkal kénytelenek támadni. Meggyőződésünk, hogy az adómódosítások következménye a legtöbb vállalkozásnál létszámleépítés vagy a feketemunka arányának növekedése lehet. Lassan ott tartunk, hogy az ország egyik fele ellenőrzi a másikat. Az APEH beleroskad a rátestált feladatokba, de mégis, ha az Alkotmánybíróság átengedi a vitatott adótörvényeket, Magyarországon hamarosan dübörögni fog a feketegazdaság.
A szerző ügyvezető alelnök, szóvivő,
Vállalkozók Pártja
origo.hu
Elképesztő, mit mondott a tárgyalásán a karateedző, aki felrúgott egy fiút a szolnoki kalandparkban
