A koalíció imamalmának monotóniája

A Fidesz sem tudna mást csinálni – halljuk az okos kormánykoalíciós propagandát úton-útfélen. Nos, itt több logikai bukfenc is van, ez gyurcsányista alapjelenség ugyanúgy, mint a hazudozás, hiszen a Fidesz, amikor kormányon volt, mást csinált. Nem sehová sem vezető sarcoló megszorításokkal, hanem beruházó fejlesztésekkel és munkahelyteremtéssel akarta a kommunista tönkretételtől még mindig rossz helyzetű országot felemelni. De 2006-os választási kampánya is erről szólt. Mert ellentétben a balliberálisok állításával: a Fidesznek volt, van és lesz programja. Már az is elég lenne, ha csak tagadná a sületlen gyurcsányista, kunczés ágálásokat, amelyek csak a nagytőkének és a klientúrának jelentenek jövőt. Mert mai ígérgetéseik csak a kádárizmusba juttatják ismét az országot.
De ha már olyan holtbiztosan tudják a kormánypárti propagandisták azt, hogy a Fidesz sem tudna mást csinálni, akkor ez az okos agytröszt tanácsolhatná bőbeszédű főnökének és a sorozatban botorságokat nyilatkozó Kókájának, hogy ez esetben adják át a hatalmat a Fidesznek. Bukjanak bele ők egy elképzelhetetlen mértékű médiapergőtűz közepette a magyar nép megnyomorításába! S ekkor egyszerűen kiderülhetne, hogy az oly kedvvel hangoztatott egységesen hiteltelen magyar politikai elit jelszava hamis, s nem egyéb, mint a gyurcsányizmus védelme. Annak a komprádor társaságnak a támogatása, amelyet tényleg nem érdekel az egyetemes magyar nemzeti érdek. De nem érdekli saját választói zömének érdeke sem. Ők egyszerűen, úgy mint a kádárizmusban, csak akadálytalanul és örökre uralkodni akarnak. Csak most nem az államosítás és diktatúra, hanem a korlátlan magántulajdon és médiaterrorjuk alapján.
Sokan állítják, sajnos még saját hívei közül is, hogy a Fidesz nem csinál semmit. Tényleg lehetne, lehetett volna többet is tenni (ha nem nyaraltak volna), de semmiképpen nem a „forradalom” irányában. Egy alkotmányos parlamenti pártnak nem forradalomcsinálás a feladata. Főleg azért sem, mivel számomra úgy tűnik, a láthatólag erősödő társadalmi radikalizálódás ellenére még nincs „forradalmi helyzet”. S a forradalmakat a nép, a társadalom csinálja akkor, amikor már elege van. Bár ez a tehetségtelen és/ vagy csupán gátlástalan gyurcsányista garnitúra sokat tesz azért, hogy a nép ebbe az állapotba kerüljön. Elképesztő cinizmussal hagyják figyelmen kívül a tömegek elemi megélhetési érdekeit, s bíznak abban, hogy még a kommunizmusból eredő érdek-képviseleti bénultság és hiteltelenség miatt mindent megtehetnek. Nagy befolyású, nemzetközi pénzügyi barátaikkal a hátuk mögött. Akiknek segítsége nélkül ez az egész balliberális vircsaft már valószínűleg összeomlott volna. Ezek a külföldi erők a számukra példátlan előnyöket biztosító posztkommunista kurzus miatt a végsőkig kiállnak a vörös burzsoázia mellett. Más irányzatú, és magyar érdekképviseletet megvalósító kormányt egy ilyen helyzetben már régen megbuktattak volna.
A Fidesz tehát joggal mérsékelt, de ez nem kellene, hogy a gyávaság és megalkuvás látszatát keltse. Szóban és vitatkozva nevetségessé kell tenni ezt az előkelősködő, műveletlen parvenü társaságot. Hiszen csak párszor kell belehallgatni szövegeikbe s kiderül, hogy ügyes propaganda-tanácsadóik technikáinak alkalmazásán túl semmi elképzelésük sincs egy ország vezetéséről. A mohó zsebeknek nincs másokat is figyelembe venni képes társadalmi mondanivalója.
Néhány semmire sem kötelező lózungon, és a politikai korrektség szokásos idiotizmusain túl legfeljebb Fidesz-ellenes hazudozást hallhatunk, s Orbán Viktor démonizálását. De hát mit lehet elvárni egy volt KISZ-vezértől vagy egy cenzortól, netán pályaelhagyó orvostól, hogy a mindenre jó Kunczéról ne is szóljunk? Annak szokásos magyarázatát, hogy ők mindent jól csináltak és csinálnak, de a helyzet „átmenetileg” mégis rossz. Viszont ígérik, évtizedek óta mindig, hogy mások kontójára tudják a csalhatatlanul jó megoldást. Pár év múlva mindenki boldog lesz. Addig meg csak ők. S aztán majd újra tudják a megoldást.
A Fidesznek nincs esélye ezzel a politikával, még részleges vagy konkrét konszenzusra sem. Így részben kár is minden ügyben saját program kidolgozása, hiszen a kormánykoalíció politikája a magyarság szempontjából zömmel kártékony, úgynevezett modernizációs alapon nyugszik. Mint évtizedek óta mindig. Ha kiderült, hogy a modernizációnak rosszak a következményei (például lásd a nehézipart, a kemizált mezőgazdaságot, a panelesítést stb.), akkor újabb „jó modernizációt” indítanak. S itt a jó, mindig a nekik jót jelenti. Egy haladó erő ugyan állandóan gondolkodik nálunk, de a magyarság zömének abból soha nem jön ki jó. Hiába emlékeznek itt egyesek a 70-es évekre úgy, mint a XX. századi magyar történelem csúcsára!
Mert azt a kis, szegényes jót, amit a kádárizmus adott a nemzeti és egyéni önfeladásért, az önkizsákmányolásért, a hazudozás elfogadásáért stb., nos annak ma is megvan a költsége növekvő társadalmi deficitjeinkben. Ez természetesen nem mentesíti a mai neoliberális vircsaftot a felelősségtől. Mert hiszen ők azzal, hogy még a súlyos betegektől (rákosok, cukorbetegek és minden más krónikus kórságokban szenvedők) is pénzt szednek majd a gyógyszerért, elárulják azt, hogy a saját egyéni és csoportérdekeken túl, legfeljebb a klientúra fontosabb tagjait beleértve, nem érdekli őket a magyar nemzet és társadalom ügye. Az az állítás pedig, hogy egy közösség kizsákmányolása, végletekig sarcolása annak érdekében áll, nos, ennél tragikusabb és tisztességtelenebb vélemény nem lehet.
A Fidesz tehát nem „ezt” csinálná, még akkor sem, ha a Fideszben is vannak liberálisok, s a Fidesz sem óhajt az immár szinte minden hazai gazdasági kulcspozíciót birtokló globalista nagytőkével frontálisan ütközni. Ez a tőke egyébként csak az erőt, a határozottságot respektálja. A gyengét, neoliberális filozófiájának megfelelően, félrelöki, hiszen az ő humanizmusuk – tisztelet a még meglévő kivételeknek – a versenyképesség és a siker jegyében a maximális profitot jelenti. A legkisebb költség humanizmusát, amelyhez nem tartozik hozzá a közösségi szolidaritás, befektetés az emberi tőkébe (oktatás, egészségügy, szociális szféra, kultúra). Ilyen luxusra a dübörgő gazdaságban nincs szükség.
Most már csak azt kellene majd megoldani, hogy a sem megfelelő jövedelemmel és/vagy sem a fogyasztáshoz szükséges szabadidővel nem rendelkező tömeggel mi legyen. Mert ha a termelési költség halad a nulla felé (éhhalállal és természetrombolással), akkor az egyre nagyobb nyereségnek sincs esélye. S a neoliberalizmus farkába harapó ostoba mérges kígyó felfalja önmagát. Ezt jelenti az, amikor a mohó és műveletlen nagyvagyonok immár európai keresztyén/értékelvű kultúra nélkül működnek, tisztán az embertelen európai racionalizáló technikával és észszel. S rajtuk rövid átmenetiséggel Ázsia óriási olcsó és nyomorult tömegei segítenek. A végkifejlet már csak idő kérdése. Jelek már vannak. A legjobb fegyverekkel sem tudnak immár az emberi elszántság – nem mindig és mindenben rokonszenves – képviselői ellen győzni.

A szerző történész, egyetemi docens