A politikai alkímia vége

Ha némiképp igazodunk a köztársaság miniszterelnökének trágár szóhasználatához, akkor a kormányfő most a középkori alkimisták módján bélsárból akar aranyat csinálni. Erényt kovácsolni a hazugságból. Úgy állítani be, hogy őszinteségi rohamában az egész politikai osztály és különösen a Fidesznek a kormánypártok által propagandisztikusan sulykolt „hazugságainak” a végére akar pontot tenni.
A kormánypárti propaganda már régóta sulykolja, hogy a Fidesz 2002 előtti politikája nyitotta meg az utat a jelenlegi katasztrófa előtt, s főleg azt, hogy a Fidesz „belehajszolta” Medgyessy Pétert és az MSZP-t az utóbb tarthatatlannak bizonyult választási ígéretekbe. A politikai elemzők és újságírók zömének éveken át eszébe nem jutott, hogy ez az érvelés valójában az MSZP és az SZDSZ politikai impotenciájának, illetve a kormányzóképesség súlyos hiányának a beismerése. Felelősnek mondható-e az, akit olyan ígéretekbe lehet hajszolni, amelyeket szabad akaratából nem tenne meg? Milyen kormányzóképessége van annak, aki hatalomra kerülvén a legnagyobb örömmel kivitelezi azt, amit egyébként szabad akaratából nem tett volna meg? Semmi nem menti Medgyessy Pétert, az MSZP-t és az SZDSZ-t: négy év óta soha senki nem érvelt azzal, hogy Medgyessy Péteréknek volt (lett volna) egy eredeti programjuk, amelyet nem fertőznek meg a Fidesz által csak kiprovokált ígéretek. Annak sincs nyoma, hogy a kormányzóképesség birtokában felismerték volna a Fidesz kormányzásának csak jóval később hangoztatott következményeit, és idejekorán, már a kormányra kerülés után képesek és hajlandók lettek volna felelős intézkedéseket hozni.
Valójában egyetlenegy program volt: bármi áron megszerezni és megtartani a hatalmat.
A köztársaság miniszterelnökének őszinteségi rohamaira jellemző, hogy a felelősség kiosztásakor legfeljebb többes szám első személyben fogalmaz (hazudtunk), hogy aztán az egyetlen lehetséges alternatíva ecsetelésekor egyes szám első személyre váltson. A köztársaság miniszterelnöke sosem mondja, hogy „hazudtam”. A kormányfő csapnivaló kormányzóképességéről árulkodik, hogy úgy állítja be, mintha ő kívülállóként ismerte volna fel a szocialisták hazugságait, és fordult volna szembe azokkal, avagy maga is áldozata lenne mások (más szocialisták) folytatólagos hazudozásainak. Ezzel szemben Gyurcsány Ferenc személyes tanácsadója volt Medgyessy Péternek, és miniszterként jelen volt a Medgyessy-kormányban.
Gyurcsány soha nem beszélt arról, hogy neki józan gazdaságpolitikai megfontolások okán gyökeresen eltérő nézetei lettek volna. Gyurcsány soha nem vitatkozott hazugságügyben Medgyessyvel, ami arra utal, hogy hatalompolitikailag ugyanazt a stratégiát követte. Az MSZP–SZDSZ koalíciós kormány defektes kormányzóképességét bizonyítja, hogy Medgyessy Pétert nem az államháztartás egyre romló helyzete miatt cserélték le, hanem hatalompolitikai okból: azért, mert súlyos vereséget szenvedett az európai parlamenti választáson, és reménytelennek tartották, hogy 2006-ban újra győzhetnek vele.
Medgyessy Péter ugyan 2003-ban bejelentette a „jóléti állam” végét, de hatalomra kerülvén Gyurcsány Ferenc fikarcnyi jelét sem adta annak, hogy szakítani akarna Medgyessy örökségével, a gazdaságpolitikai hazugságokkal.
A köztársaság miniszterelnöke Balatonőszödön bevallotta, hogy végighazudták a másfél évet, és hogy tették ezt kizárólag azért, hogy ő és pártja bármi áron hatalmon maradjon. Gyurcsány őszinteségről és hazugságról szóló szavainak egyetlenegy okból lehetne hitele: ha a nyilvánosságra került beszédét nem most májusban mondta volna, hanem 2004 őszén, közvetlenül a hatalomra kerülés után. Akkor azonban ő vagy nem rendelkezett a tisztánlátás és az őszinte beszéd kormányzáshoz szükséges képességével, vagy politikailag cinikus módon elkötelezte magát a hatalom megtartását szolgáló hazudozáspolitika Medgyessynél csak hatékonyabb folytatása mellett. A jelek szerint Gyurcsányban soha nem volt meg az „államreform” szándéka. A reformokba a katasztrófapolitikája kényszerítő következményei elől menekült. Ugyanúgy, mint tette volt a hatalmat féltő késő kádári elitnek a hatalom megtartásáért reformizálgató része is még Grósz Károly vezetésével. A látszattal ellentétben Gyurcsány Ferencnek először is nem azért kell távoznia a kormány éléről, mert hazudozott, hanem azért, mert a hazudozással párhuzamosan felelős döntések sorát nem hozta meg. A Magyar Köztársaság nem az előző tizenhat év hazugságai miatt, hanem Gyurcsány Ferenc másfél évi impotens, „kormányzásnak” még saját bevallása szerint sem nevezhető regnálása miatt jutott a tönk szélére. Gyurcsány politizált, de nem kormányzott, ezért méltatlanná vált arra, hogy a Magyar Köztársaság kormányzására hivatott testület élén maradjon.

A szerző politológus