Hazugságok romjain

Egy szabad és biztonságos nemzeti, politikai közösség nem épülhet a félelemre és a hazugságra. Mi, magyarok már többször is kénytelenek voltunk átélni történelmünk során olyan rendszereket, amelyek szervezett, tudatos hazugságra épültek. Mi, polgári demokrata meggyőződésű magyarok azt gondoltuk, azt reméltük tizenhat éve, hogy ennek vége lesz. Azt gondoltuk, hogy soha többé nem jöhet vissza az idő, amikor a hatalom birtokosai következmények és felelősség nélkül hazudhatnak az embereknek „reggel, délben, este” és „minden hullámhosszon”. Azt gondoltuk akkor, hogy a nagyszerű, de elbukott 1956-os forradalmunk céljai végre megvalósulhatnak, és nincsen visszaút. Akkor azt gondoltuk, hogy soha többé nem jöhet vissza az idő, amikor a szabadságjogaikat gyakorló polgárokkal szemben koncepciós eljárást folytathat a hatalom. Azt is gondoltuk, hogy a kormányzat túlhatalmát korlátozó független intézmények majd megvédik az emberek jogait.
Azt gondoltuk, azt reméltük, hogy a sajtó szabadsága biztosítja majd a különböző nézetek közötti szabad vitát, hatékonyan ellenőrzi majd a közhatalmat, és megfékezi a kormányzati korrupciót. Abban is bizakodtunk, hogy a tisztességes, szabad, többpárti választások meghozzák a közbizalmon alapuló demokratikus kormányzást. Azt gondoltuk, hogy a hatalom képviselői soha többé nem mondhatják és gondolhatják, hogy csak kizárólag ők tudják, ők képviselik az igazságot, és ők mondják meg helyettünk, hogy nekünk mi a jó. Azt gondoltuk, hogy a demokratikusan megválasztott kormány tettei számon kérhetők lesznek, és vége a szocializmus kollektív felelőtlenségének, amely a bajok, a botrányok felelőseit sosem a felső politikai vezetőkben, hanem mindig a beosztott, védekezni és a felelősséget lejjebb hárítani nem képes kisemberekben találta meg. Azt gondoltuk, hogy a nemzeti függetlenség kivívása képessé tesz bennünket arra, hogy a nemzet határokon túlra került tagjainak jogait megvédjük, hogy a nemzet békés úton, Európa újraegyesítésének keretében felemelheti a fejét.
Naivak voltunk. Itt vagyunk 2006 őszén, és azt látjuk, azt láttuk megdöbbenve az elmúlt években, hogy tizenhat évvel ezelőtti bizakodásunkban csalatkoznunk kellett. Most itt van nekünk – itt, Európa kellős közepén – egy miniszterelnök, aki büszke arra, hogy bátran belehazudhat az általa obszcén jelzőkkel illetett országa népének képébe! Magyarország mára olyan ország lett, ahol a kormány büszke a hazugságra, és aki pedig kimondja az igazságot, azt a hazugok kórusa azonnal megtámadja, kineveti és ellehetetleníti, legyen az a köztársaság elnöke, az ellenzék vezetője vagy egy jogait érvényesítő egyszerű állampolgár. Ha valaki a kormánnyal ellentétes álláspontot hitelesít, máris megindulnak ellene. Ha valaki a múlt vasárnap után is azt találná mondani a miniszterelnökre, hogy hazudott, az is jól megkapja, mert ma Magyarországon ez a jog kizárólag egyes kiválasztottakat illet meg. Ajánlom, hogy vegyük elő az eltelt évek újságjait, és a vasárnapi leleplezés fényében olvassuk el újból mindazt, amiről akkor azt állították, hogy az egyedüli igazság, s mára bevallották, hogy hazug, talmi. Ma olyan kormánya van az országnak, amely képtelen eltűrni a független intézményeket, amely folyamatosan támadja mindazokat a személyeket, akik nem az ő ellenőrzése alatt állnak. Így került célkeresztbe a legfőbb ügyész, a Magyar Nemzeti Bank, a rádió, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke. Ezért kellett távoznia a statisztikai hivatal elnökének és a pénzügyi felügyelet vezetőjének. A miniszterelnök pedig legutóbb azzal alázta meg a köztársaság elnökét, hogy elengedte a füle mellett bocsánatkérésre való felszólítását. (Meglepő: ezek után a köztársaság köztiszteletben álló elnöke miért vállalta, hogy közös nyilatkozatot adjon ki ezzel a miniszterelnökkel?)
Perbe vonják, megfélemlítik a nekik kellemetlen dolgokat bekiabáló egyszerű polgárokat, rendőreikkel elveszik a nekik nem tetsző transzparenseket. Ezzel korlátozzák a szólás valódi szabadságát. A sajtó jelentős része részben szolgalelkűségből, részben anyagi érdekből, részben a hatalomtól való függés miatt nem képes ellátni hatalmat ellenőrző funkcióját, és nemhogy nem védi meg az igazságot, hanem rendre a hatalom hazugságainak szolgálatába áll. Lehet, hogy csak az én fülem rossz, de múlt vasárnap óta én sem a miniszterelnököt, sem az általa a titkos beszédében említett, őt segítő újságírókat, főszerkesztőket nem hallottam, hogy bocsánatot kértek volna a rendszerré szervezett hazugságokért.
Abban is csalatkoznunk kellett, hogy a demokrácia és a szabad választás valóban felelős kormányzást eredményezne. Mára oda jutottunk, hogy az államhatalom felelőtlensége miatt az emberek nincsenek biztonságban. Az utóbbi napokban, hetekben volt energiájuk eljárni a miniszterelnököt kifütyülő vagy a buszon kicsit hangosabban beszélő állampolgárokkal szemben, addig augusztus 20-án másfél millió polgártársunk élhette át, hogy a kormánynak minden fontosabb volt, mint az általa utcára hívott emberek biztonsága. A következmények nélküli ország vezetői persze ismét megtalálták a felelősöket: egy beosztott meteorológust és egy telefonkezelőt. Szégyen!
Sokunknak persze mégis az fáj a legjobban, hogy a magyar nemzetet összetartó kapcsokat nem tudtuk eléggé megerősíteni ahhoz, hogy kiállják a szervezett kormányzati hazugságpropagandát, és a nemzet egyik fele saját maga ütötte le a határon túli magyarok kinyújtott kezét 2004. december ötödikén. Szemtől szembe láthattuk a hazugság romboló erejét. Vasárnap óta azt is tudjuk, hogy mindez a cinikus, nemzetellenes hazugságsorozat is azt kívánta szolgálni, hogy a szocialisták megnyerjék a választásokat.
Csalódtunk a tizenhat évvel ezelőtti reményeinkben, szomorúan látjuk, hogy az 1989–90-ben létrehozott rendszerünk kificamodott. Az ország súlyos gazdasági és politikai válságban van, a mostani kormány feladta a polgári szabadságjogok eszményét. Rohamosan megyünk visszafelé az időben. A rosszul gombolt mellényt újra kell gombolni!
Elsőként a Hazugnak kell mennie!
De ez nem elég. Magyarországnak ma új politikára van szüksége. Ma a magyar emberek nincsenek biztonságban, mert végsőkig ki vannak szolgáltatva mint munkavállalók, mint fogyasztók és mint az állam ügyfelei. De ki vagyunk szolgáltatva a környezetünk szinte megállíthatatlan romlásának is. Az állam, a kormányzat nem tudja, de nem is akarja megvédeni az embereket, mert más érdekcsoportok zsoldjában van. (A szakszervezet, a vállalkozói érdekképviselet, a fogyasztóvédelem, a környezetvédelem civil szervezetei pedig harmatgyengék és szegények, mint a templom egere.) Pedig az államot éppen azért tartják fenn polgárai, hogy azt, amiben egymagukban gyengék volnának, együtt, a közhatalom erejével képesek legyenek elérni. Nem igaz, hogy piacgazdaságban ne lennének az államnak ilyen kötelmei, ezt európai példák sora bizonyítja.
Ma ezek a kiszolgáltatottsági viszonyok az emberek legfőbb problémái. Az a politika, amely elszakad az emberek valódi gondjaitól, és nem képes a függést csökkenteni, az a politika, amely elveszik a belterjes és értelmetlen küzdelmekben, az nem demokratikus. A politikának a közösség ügyeit kell szolgálnia. Ezért meg kell erősíteni a nemzeti jövedelem legnagyobb részét létrehozó kisvállalkozások és az általuk foglalkoztatottak jogait. A fogyasztók jogait valóban garantáló törvények és intézmények kellenek, hiszen ma egyes monopolpozícióval bíró gazdasági erők szinte mindent megtehetnek a kiszolgáltatott fogyasztókkal. Az államnak és az önkormányzatoknak meg kell szüntetniük az életünket béklyóba kötő, értelmetlen szabályok tömegét, fel kell számolniuk az újra korlátlanul burjánzó bürokráciát. Meg kell erősíteni az állampolgárok ügyféljogait a hivatalokkal szemben. Meg kell állítanunk a környezet romlását.
Meg kell újítani a szabadság, a demokrácia, a szolidaritás elveit. Persze ne gondoljuk magunkról sem, hogy miénk az egyedüli igazság. De azt biztosan tudjuk, hogy igazi európai demokrácia nem épülhet hazugságra. Minden alkotmányos eszközzel küzdenünk kell azért, hogy a sajtószabadság, a szólás- és gyülekezési szabadság, a vallás és az egyesülés szabadsága, az emberi méltóság, a kisebbségek jogai és az irántuk való tolerancia, a választások tisztasága, a felelős kormányzás, a magyar nemzetért való felelősségvállalás, a kormányt ellenőrző, ellensúlyozó hatalmi ágak elválasztása visszanyerje valódi jelentését Magyarországon. Mert bár bajaink ma gazdasági természetűnek tűnnek első látásra, valójában azért álltak elő, mert a jogállam, a demokrácia és a szabadság alappillérei omlottak le az előző években. Hagytuk őket összerogyni, mert azt gondoltuk, hogy nem ez a legfontosabb. Azt gondoltuk, hogy a pénzben mérhető javak fontosabbak. Nos, azért lehetett az országot gazdasági örvénybe lökni, mert a hatalom ellenőrzésének demokratikus eszközei végletesen legyengültek. Ezért lehetett eltitkolni az ország valódi adatait, ezért lehetett „millió trükkel, amiről nektek nem is kell tudnotok” kijátszani a józan megfontolásokat.
Ma már egyre többen megértik, hogy azért kell most tandíjat, vizitdíjat, többletadót fizetniük, azért kerülnek többe a mindennapok, azért van az ország az 1989-esnél is mélyebb gazdasági válságban, mert egy cinikus, ellenőrzés nélküli kormány mindent alárendelt annak, hogy az emberek tudatos félrevezetésével megnyerje a választásokat. Ahhoz, hogy a gazdaságot helyre lehessen hozni, először a demokratikus hatalomgyakorlást kell helyreállítani.
Nekünk is meg kell változnunk, a Fidesznek is változnia kell. Határozottabban vállalnia kell a polgárok kiszolgáltatottsága elleni küzdelmet. Sajnos ebben sokat mulasztottunk. Határozottabban fel kell szólalni a polgárokat szabadságjogaik gyakorlása miatt ért sérelmek miatt. Meg kell védeni a Berkecz Máriákat, a Loppert Dánieleket. Azokat a békés tüntetőket, akiket az államhatalom jogtalanul zaklat, a buszokon lefogott fiatalokat, akik semmi törvénybe ütközőt nem tettek. Fel kell szólalni azért, hogy az állami propaganda ne tudja elhitetni az otthon maradt többséggel, hogy azok, akik a hatalom cinizmusán felháborodva az utcán békésen tüntetnek, nem a csőcselék, hanem felelős magyar polgárok, akik csak azt teszik, ami mindannyiunk kötelessége: védik a szabadságunkat.
Én nagyon bízom abban, hogy a szeretet és az öszszetartozás ereje képes lesz megóvni és újjászületni segíteni sebzett demokráciánkat. Fogjuk meg újra egymás kezét. Békésen, higgadtan, de határozottan cselekedve igenis visszatérhetünk a helyes útra. Ez ma a kötelessége minden demokratának.

A szerző európai parlamenti képviselő (Fidesz)