Katonadolog?!

Egységben az erő – régi közhely, de a politikában több mint hasznos betartani. Bár az egész ország narancssárga színekben pompázik, és a hét végére jelentős politikai fordulatok várhatók, a budapesti főpolgármester-választást ismét elvesztettük. Demszky újabb négy évig megmutathatja, hogy képes egyre rosszabb állapotba hozni a fővárost. Nagyon hangoztatják, hogy ez az ő városuk. Valóban, le se tagadhatják e tényt. Elég kimenni a sarkon túli utcáig, ahol csak bűz, hajléktalanok tömege és használhatatlan közlekedés várja a lakókat.
Mindennek ellenére a koalíció már az eredmények megérkezése előtt biztos volt abban vasárnap este, hogy Demszky marad a székében. Igaz, ez volt a legkeményebb csatája, és csak 1,66 százalék döntött, de a végeredményen ez nem változtat. Igazuk lett, ezt a pozíciót képesek voltak megtartani. A miértre nem kell sokáig keresni a választ, két szóban összefoglalható, pontosabban egy névben: Katona Kálmán. Megosztotta a Demszky ellen szavazókat, s elvette a lehetőséget Tarlós Istvántól. Ez sokkal hatásosabb eszköz volt a kiütésre, mint az a golfütő, amit az MDF fővárosi elnöke ajándékozott Tarlósnak még szeptemberben.
Az MSZP tudta, összefogás nélkül nincs esélye Tarlós ellen. Nem állítottak saját jelöltet. Viszont a harmadik erő továbbra is a függetlenséget képviseli. Igaz, Tarlós mindeddig független jelöltként indult és nyert a harmadik kerületben. De ő nem volt az MDF-nek elég független, elég jobboldali. Külön jelöltet kellett állítani. Ennek az lett az eredménye, hogy Katona 6 százalékkal, azaz 46 367 szavazattal járult hozzá ahhoz, hogy Demszky ötödszörre is győzhessen.
Érdemes felidézni Katona Kálmán, az MDF főpolgármester-jelöltje korábbi szavait: „Tarlós István az őt támogató Fidesszel együtt akár az MSZP-székházba is beköltözhetne.” Tarlós valóban a Köztársaság térre tette székhelyét, de nem a székházba. Úgy tűnik, oda lelkiekben egészen mások vágynak.
Az MDF már a parlamenti választások alkalmával is megmutatta, mennyire jobboldali párt. Hangoztatták, hogy ők se ide, se oda nem húznak. Távol tartják magukat mind a két nagy párttól. De a második forduló előtti lépéseikkel egyértelműen az MSZP malmára hajtották a vizet. Kijelentéseikkel a Fidesz ellen igyekeztek fordítani a közvéleményt. Ellenben a másik parlamentbe jutott kis párt, az SZDSZ sokszor saját programját is feladta azért, hogy támogassa a baloldal győzelmét. Természetesen nem puszta jóindulatból tette ezt, a hatalomvágy erősebb volt az eszméknél. De ők tudták, öszszefogás nélkül nincs győzelem. Ha látszólag egyetértenek az MSZP-vel, az növeli a baloldalra hajló szavazók bizalmát. A végeredmény az lett, hogy a liberálisok visszalépéseikkel, ügyes kampányukkal és erős, saját jelöltjeikkel, akik nyertek a választókerületükben, hatalomra juttatták a Gyurcsány-kormányt. Most, a válság időszakában is kitartanak a miniszterelnök mellett, holott ezzel saját részüket is elismerik a hazudozásban.
Az MDF ezúttal is alkalmazta a különleges taktikáját, csak most a szavak helyett a tettek beszéltek. A főpolgármester-választásban a liberálisok segítségére siettek. Ahogy Tarlós István korábban nyilatkozta, az identitását vesztett MDF lényegében Demszky Gábort támogatja. Míg Tarlós Budapest és az ott lakók érdekeit tartja szem előtt, s a praktikus együttműködés lett volna a célja, addig az MDF azon munkálkodik, hogy a jobboldali egységet végleg szétbomlassza. Ezek után nem csoda, hogy oxigénsátorral kampányoltak. Szüksége is lesz rá régi híveiknek, szavazóiknak! Úgy látszik, az antalli örökség végleg elhagyta a Magyar Demokrata Fórumot. Remélem, nem az MSZP-székházban ápolják tovább.
A politikának az illegitimmé vált kormány leváltása után egy újabb feladattal kell szembenéznie. A kiszivárgott Gyurcsány-beszéd után semmi sem lesz már olyan, mint korábban. Új időszámítás kezdődött, melyben mindenki tisztán akar látni, és itt az ideje az egyenes beszédnek is. Sólyom Lászlót idézve valóban nagy szükség lenne a társadalmi egyetértés és együttműködés minimális szintjére az ország gazdasági helyzete miatt. AZ MDF-nek ideje lenne ezen elgondolkodnia, változtatnia sajátos politikai nézetein. Ilyen speciális helyzetben, mint ez a mostani, különösen fontos, hogy legyen egy egységes, erős jobboldal.

Váczy Anikó
A szerző egyetemi hallgató