A holnap érdekében

Tiszta lélek, folttalan becsület, egyenes tekintet, bátor jövőlátás, megnyert bizalom jellemzi a XIX. századi gondolkodók ítélete alapján a nemzet vezéralakjait. Akiknél egy is hiányzik, ne töltsön be irányító szerepet, mert annak ország és nép együtt látja kárát. Politikusok a forradalom önvédelmi harccá súlyosbodott idejében határozták meg 1848–49-ben a fenti elvárásokat, és akik mindvégig kitartottak a szabadság eszméje védelmében, soha nem engedtek az erkölcsi követelményekből, még ha az idegen hatalom részéről ezekért börtön és kivégzés járt, akkor sem.
Az erkölcs törvénye áthághatatlan volt Széchenyi, Eötvös, Batthyány állásfoglalásában, és erre intették az ország értelmiségét, ezekben kell elöljárni, példát adni, mert csak így állhat meg a nemzet. Nagyon sok a tennivaló ma, amikor példátlan visszaélések sötétítik a magyar történelem napjait, és nem példát mutatnak a népnek az elöljárók, hanem botránkozást. Mindenki előtt a visszarettentő példa: hazudtunk reggeltől éjszakáig éveken keresztül, de majd most „én” megmutatom, hogyan kell kivezetni az országot minden bajából. E bűnök bevallása bűnbánat nélkül semmit sem ér, hátha még folytatja is büszkén és magabiztosan csaknem nemzeti hősként az elkövető, világbotránkoztatásra! A bűnökért mindig kiszabták a megfelelő büntetést, és a bűnöst nem mentegették, hanem a helyére tették. Az őszinte megbánó vette a vándorbotját, és bekéredzkedett egy kolostorba vezekelni, ahol előbb természetesen felmérték a befogadók, hogy a polgári világ milyen büntetést is szabott a vezekelni kívánóra, mert világi jóváhagyás nélkül – azaz a büntetés kitöltése nélkül – senkit nem rejtegettek. A bűnpártolás egyenértékű az elkövető vétkével, mert a bűnpártolók még biztatják is a rajtakapottat, az egyszer őszintén megnyilatkozót. „Nem történt semmi, kár a sok hűhóért, mostantól derekabb vagy, mint voltál, szembe mertél nézni magaddal, és ez elég, ott a helyed, ahol eddig álltál, várjuk a folytatást.”
Itt tart ma Magyarország politikai hatalmának vezető rétege, akik hirdetik minden képernyőn, rádióhullámhosszon, a lojális sajtó hasábjain, hogy mit kell itt elégedetlenkedni, amikor minden tisztázódott, a miniszterelnök valóságos nemzeti hős, be merte vallani, az élet menjen tovább!
Csakhogy a többség, a nemzet nagyobb fele mást akar. Első meghatározása így szól: elég volt! Másodszor fölteszi kérdéseit: miért, mikor, kinek az érdekében volt szükség hazudozásra, és mindez mennyit ártott az országnak? A részletezés első tétele: milyen helyzetben van ma Magyarország, hová került az Európai Unió támogatása, hogyan történt, hogy ma minden állampolgár, csecsemőtől megöregedettig, egymillió-négyszázezer forinttal adósa az ország hitelezőinek? Kik halmozták fel a hiteleket, a nemzeti értékeink eladásából befolyt összegek hová kerültek? Tehát hiteles elszámolást igényel a nemzet, és fenyegetésekkel nem lehet elriasztani a tisztánlátástól. Torkig lakott a nép a sunyis félrevezetésektől, Magyarország Európa becsült nemzete akar lenni!
A szocialista párt elnökhelyettese álságos és kenetes, minden felelősség egybemosásáról szóló, nyúlós nyilatkozatai teljesen megegyeznek a kádári idők hanyatló korszakából felidézhető mellébeszélésekkel. „A szegénység észrevehetően növekedett egyes vidékeken, de az új mechanizmus iránymutató tézisei országunkat tovább erősítik, így jó irányba haladunk.” Mint a régi rossz lemezeken, amikor csak ismételgette magát a szöveg, olyan a „felhívom a Fidesz figyelemét, rendelje vissza embereit az utcákról.” Madách tragédiájában a fáraó megparancsolja munkafelügyelőjének, hogy némítsa el a rabszolgák zavaró kiáltozásait. Lucifer, a felügyelő azt válaszolja: azt nem bírom, az már a nép joga! Hiller úr, nem küldi senki az utcára az embereket, sokasodnak maguktól az egész országban, mert ez az ő joguk. „Hatalmas kezdesz lenni nép”, írja Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! című versében, mert klasszikusaink, akik mindig a nép oldalán álltak, ismerték az elnyomottak jogait, és értük szóltak. Magyarország az elcsalt választás után – mert a valóság elhazudása nélkül nem így döntenek az emberek – megcsömörlött. A hazugság elleni undor az emberek arcára ül, és egyre szenvedélyesebben szólal a tiltakozás: elég volt!
Magyarország száz leggazdagabb emberének egyévi vagyoni gyarapodása 50 százalékos volt. Ez is kiszivárgott, mint a Gyurcsány-beszéd a zárt összejövetel után. A ferdítésekben évek óta bajnokságot nyerő SZDSZ elvtelenül és cinikusan védelmezi a lebukottat, de ez kifejezetten hatalomféltésből történik. Megingott a szilárd és elvhű szocialista tábor is – igaz, még nem látványosan –, mert sokan felmérték, nem lehet a végletekig őrizni azt, ami tarthatatlan. A magyar nemzet megváltását pedig a tiszta lélek, a folttalan becsület, az egyenes tekintet, a bátor jövőlátás és a megnyert bizalom fogja irányítani, ha eltűnnek a mai útbanállók. A készülődő jövendőt pedig nem lehet megállítani.