Népszavazási körkép

Sok vita zajlott az elmúlt időszakban arról, hogy van-e értelme bármiféle népszavazásnak, egyáltalán a nagyvilágban milyen példák akadnak a közvetlen véleménynyilvánításra? Nos, az Európai Unió országaiban, a demokratikus világban, sőt egyes diktatúrákban is teljesen bevett, alkotmányos jog a népszavazás.
Svájcban szövetségi, kantonális és törvényhatósági szinten egyaránt gyakran rendeznek népszavazást, olykor az esedékes választással is egybekapcsolják azokat. Helyi szinten egyébként a svájciak olykor a legapróbbnak tűnő kérdésekről is népszavazást írnak ki. Írországban olyan fontos közéleti témákról, mint például a válás intézménye döntöttek referendumon. Svédországban első ízben 1922-ben írtak ki népszavazást az alkoholtilalomról, utoljára pedig 2003-ban az eurózónához csatlakozásról. Franco tábornok halála után, 1976-ban a demokratikus politikai berendezkedésről referendumon döntöttek Spanyolországban. Észak-Írországban a harmincéves polgárháborút lezáró nagypénteki megegyezést szentesítette az országrész lakói számára kiírt népszavazás. A skót és a walesi alkotmányos változásokról, a helyi parlament, illetve gyűlés felállításáról is így döntöttek az emberek.
Gyakran még olyan országokban is népszavazásra hívják az embereket, ahol egyébként nincs plurális politikai berendezkedés, nem érvényesülnek a polgári szabadságjogok. 1988-ban például népszavazással mondtak véleményt Chilében az emberek a Pinochet-rendszerről – ötvenhat százalékuk a katonai rezsim megszüntetése mellett voksolt –, a következő évben pedig a demokratikus kormány felállításáról döntöttek a dél-amerikai ország lakói. Venezuelában 2004-ben nem kisebb ügyről határoztak referendumon, mint Hugo Chávez elnök hivatalban maradásáról.
Előfordul, hogy olyan államokban is a népszavazást választják, ahol egyébként az alkotmányból nem következne ez a véleménynyilvánítási forma. Kiváló példa erre Kanada, ott az 1980-as, majd az 1995-ös referendumon Quebec város szuverenitásáról, különválási hajlandóságáról mondtak véleményt a polgárok. Brazíliában tavaly októberben 122 millió szavazó nyilvánított véleményt a tűzfegyverek árusításáról. Az Egyesült Államokban huszonnégy, elsősorban nyugati államban rendelkezik az alkotmány a népszavazás lehetőségéről. A most befejeződött kongresszusi választásokkal párhuzamosan összesen 205 állami szintű népszavazási kérdésben is döntöttek mintegy ötven államban. Magától értetődően nem mindenhol tartottak népszavazást, de például Arizona államban tizenkilenc, Kalifornia államban tizenhárom kérdésben határoztak a választók. A népszavazásra bocsátott kérdések köre rendkívül változatos volt, számos esetben a tulajdonjogok, a minimálbér, a homoszexuálisok házasodási joga, illetve az őssejtkutatás etikai kérdései kerültek a választók elé, de referendum döntött a farmerek által a terhes kocáknak biztosított minimális lakóterületről is. Kaliforniában a választók egy hónappal ezelőtt 191 oldalas – államilag finanszírozott – dokumentumot kaptak kézhez, amelyben a tizenhárom népszavazási kérdés melletti és elleni érvek, valamint az érveket kifejtő szervezetek tájékoztatták a választókat.
Ezek után nehezen tartható tovább az az álláspont, amely szerint külföldön látszólag csip-csup ügyeket nem bocsátanak népszavazásra. Éppen ellenkezőleg: akadnak szép számmal olyan demokraták, akik szerint a közvetlen választás intézményénél jobbat még nem találtak ki a történelemben.