A rádiózás szégyenei

Közismert, hogy a „drága Bolgár úr” milyen alapintézmény Magyarországon bizonyos választói körökben, s ő maga pedig a garantált politikai korrektség. Jelen sorok írója mentálhigiénés okokból igen ritkán kerül kapcsolatba ezzel a rádiós műsorral. A gyurcsányizmus előrehaladásával párhuzamosan ugyanis – szerintem a normális emberek (de ezek között biztos nincs ott Dávid Ibolya és csapata) egyre inkább undorodnak mindattól, amit a mai mainstream politikai kurzus és értelmiségi képviselői a médiában produkálnak.
A demokrácia alapvető jellegzetessége az, hogy elvileg érvek és megalapozott álláspontok szabad világát jelenti, amelynek során a megméretésben könnyűnek találtatott fél, főleg, ha még erkölcsileg is lebukott, lemond, eltűnik, legalábbis egy időre. A Gyurcsány Ferenc nevű középszerű ripacs tartalmilag és erkölcsileg folyamatosan megbukik, s primitív segítői (Gergényi, Bene s bizonyos ügyészek és bírák) működése is égbekiáltó, mégis mindenáron maradni akarnak. Nekik nem számít még az sem, hogy a becsapottan rájuk szavazott saját népséggel mi lesz. Semmi nem számít, csak a hatalom. Ez a mindig felismerhető jellegzetességük. Ezek a figurák úgy viselkednek, mintha tisztességes eszmékkel és mondanivalóval bíró polgárok lennének. Hiszen hát – mint régen Moszkva – most a transznacionális tőke nemegyszer Nobel-díjas képviselőinek tudományoskodásait követik, amelyekkel szemben természetesen nincs alternatíva. Ennek eredménye eddig ugyan mindenhol a társadalom zömének megnyomorodása lett, de ez a milliárdosok mai kormányának mit sem számít. Ők helikopteren repülgetnek a táj felett, s zömmel szerencsétlen nyugdíjas híveik lelkesedését élvezik.
Mint a „drága Bolgár úr” egyik betelefonálója is, aki azon elmélkedett, hogy hogyan lehetne a nyilván reakciós, antiszemita, populista, nacionalista stb. magyar gazdákat megregulázni. Haladóan hazafias javaslata, hogy ne vásároljunk magyar élelmiszert. Csodálatos eszme. Ez még a „drága Bolgár urat” is meghökkentette egy pillanatra, de leginkább csak azért, mert nem volt elképzelése arról, hogy hogyan lehetne felismerni és hatékonyan – s így fegyelmező erővel – diszkriminálni a magyar gazdák termékeit. A betelefonálónak volt egy ötlete: hát azokat az élelmiszereket nem kellene a bátor és büszke baloldalnak megvenni, amelyen rajta van a piros-fehér-zöld jelzés. Ebben már a „drága Bolgár úr” is megnyugodott. Elvégre, kirekesztés nélküli haladó hazai ő is.
Évtizedekig értekeztek nálunk a saját nemzeti szempontokat félretevő, osztályalapú ostobaságokat erőszakoló figurák, akik maguk vagy testi-szellemi utódaik most az ezt elvető Amerikát csodálják – mert ma üzletileg ez a kifizetődő. Vásároljunk tehát amerikai élelmiszert, hiszen az garantáltan és gyakran génmanipuláltan demokratikus – igaz, „drága Bolgár úr”? Van-e még lejjebb? A haladó erőknek persze természetes tulajdonsága, hogy a határ a csillagos ég. Persze ez a csillagos ég ma nálunk ismét a rendőrállam. Sólyom László köztársasági elnök is a Kádár-rendszer hangját hallotta Gergényi úr primitíven cinikus szövegében. Igen, itt egyesek számára az jelenti a demokráciát, hogy nekik korlátlan uralmuk van: tönkreteszik a gazdaságot, ezenfelül megvernek és lehallgatnak mindenkit, aki másként gondolkodik és cselekszik, mint amit e mérceemberek meghatároznak.
Az immár jelző nélküli demokrácia a volt KISZ-vezér Gyurcsánnyal ismét elérkezett a jelzőtlen diktatúrához, amelyben ugyanolyan gátlástalanul hazudnak, mint a kádárizmusban. Még az istenített versenyképességről is csak hallottak valamit harangozni. S eközben a magyar társadalomnak mintegy negyede tartós lelkesedéssel helyesli az ország és nép tönkretételének programját, leginkább csak azért, hogy „Orbán vissza ne jöjjön”. Ez is mutatja színvonalukat, és személyiségük tartalmának döntő elemét; a gyűlölködést, miközben békéről beszélnek.
Így nem lesz béke!

A szerző történész, egyetemi docens