Félrekapcsolás

A szabad demokraták frontemberét kérdezi a kereskedelmi rádió riportere: „Mit gondol, a március 15-i, nemzeti ünnepen lesznek-e újabb tüntetések?” A válasz: „Remélem, megmarad a szeretet ünnepének…”
A szeretet ünnepének? Eleddig úgy tudtam, a szeretet ünnepe a karácsony. Március 15. pedig a kibontott zászló, Kossuth képe az ablakban, a forradalmi ifjúság napja, Ady A Tűz márciusa című verse újra és újra. Még ha egy időben tilos is volt méltóképpen megünnepelni. Keverednek a képzetek, a fogalmak. Különösen szembetűnő ez, ha egy politikus nincs tisztában azzal, miről beszél és hogyan. Eszembe jut egy anekdota a régi hadseregből. A tizedes estin az általános hetediket végzi, s kiképzőként napközben csillogtatja tudását.
– No, fiam – kérdi a nyári gyakorlatos egyetemistát –, hány foknál forr a víz? – Jelentem: száz foknál – kapja a választ. – Szamár vagy! Te mondd meg, Tóbiás! – fordul a másikhoz. – Jelentem: száz foknál. – Szamarak vagytok mind! – válaszol büszkén. – Tanuljátok meg: a víz kilencven foknál forr. Harmadnap kissé zavartan áll a csoport elé. – Fiúk – mondja –, bevallom: tévedtem. A kilencven fok az a derékszög.
Félrekapcsolás. Ahogy március 15. esetében. Az ingerek lelkünkben visszamaradt hamis képei. Rosszul visszahozott érzet. Már Péchy Blanka megmondta, könyvének címéül is adta: Beszélni nehéz. Aki megszólal, vásárra viszi a bőrét. De az ember feltételezi, hogy a hivatásos politikus jól bánik a szavakkal. – Ne feledd – mondta egyszer apám –, valahányszor kinyitod a szád, elméd kilép a világba, és a szókkal fel-alá parádézik. A képzetek nem mások, mint a gondolatok vadonjának szavak közé zárt területei. Csakhogy: van, aki a zárt területen kívül marad…
Déry Tibor A napok hordaléka című könyvében olvastam: valamikor a múlt század harmincas éveiben egy alkalommal Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád Centrál kávéházbeli asztaluknál, magukat mulattatandó, magyarórát tartottak azt lesve, beszélgetés közben melyiküknél fogható fülön egy-egy vékonyabb, vastagabb nyelvi vétség. A társalgás hamarosan akadozni kezdett, ellassult, majd teljesen elállt, egyikük sem mervén megszólalni a másik kettő gúnyos mutatóujjától féltében.
Nem így a politikusok, akik éjjel-nappal, gátlás nélkül beszélnek és nyilatkoznak. David Lloyd George egykori brit miniszterelnök mondta: „Vannak politikusok, akiket azzal kellene büntetni, hogy beszédeik színvonalán éljenek.” Többen volnának bajban… Mindenesetre március 15-ét a szeretet ünnepének nevezni olyan, mintha azt mondanók, hogy a húsvét a munka ünnepe vagy október 23. az új kenyér napja stb., ámbátor ebben az országos zűrzavarban lehet, hogy felcserélődnek az ünnepek is, legalábbis a félrekapcsolt képzetekből erre lehet következtetni.
Kéretik időben szólni!