Illyés Közalapítvány: élt tizenhat esztendőt

Az Illyés Közalapítvány (IKA) 1990-ben az Antall-kormány közreműködésével jött létre. A semmiből rendszer jött létre, pénzügyi alapot kellett létrehozni, infrastruktúrát kitalálni, bürokráciát megszervezni, szakembereket képezni, de a legfontosabb: meghatározni a támogatási alapelveket és a támogatások eljuttatásának legmegfelelőbb módjait. Nehéz körülmények között kristályosodott ki egy támogatási rendszer, melynek zászlóshajója az IKA volt. A döntéseket többpárti kuratórium hozta, szimbolizálva a közmegegyezést és a határon túli támogatások politika felett állását.
Az alapítványnak elévülhetetlen szerepe volt abban, hogy az IKA megalapításától vezérelve számos önszerveződő kezdeményezés jelent meg: közösségek, egyesületek, alapítványok, civil szövetségek a kultúrától az oktatáson keresztül a szociális területen át a gazdaságig és a politikáig kezdték behálózni a határon túli magyar társadalmat. Kialakult az a tanácsadói, politikusokból és szakemberekből álló elit, amely megpróbálta a maga igényei szerint befolyásolni a támogatások rendszerét. De mindezért vagy ennek ellenére a támogatások jó helyre kerültek, a határon túli közösségek céljait szolgálták. Kialakultak az alkuratóriumok, majd az azokon belül működő szaktestületek. Létrejött egy határon túli irodahálózat, amely hatékonyan tudta segíteni a pályázatok meghirdetését, begyűjtését, feldolgozását, előzetes ellenőrzését, a támogatások eljuttatását, az elszámolásokat, a hiányok behajtását. Ezek az irodák nagyfokú helyismerettel rendelkeznek mind a mai napig, és szervesen illeszkednek a határon túli civil hálózatok rendszerébe.
Az IKA aranykorát a Fidesz-kormány alatt élte. Nem tagadom, voltak hibák. Több tévedés is történt. De tény, hogy a napi politika fontosnak tartotta az alapítványt és a megvalósítandó célokat. Ezzel összhangban pedig a támogatások összege is jelentősen megnőtt. Jelentős projektek nőttek ki, többrégiós átfogó programok jöttek létre az oktatás, a kultúra, a tudomány és a média terén is. Teljes mértékben kiépült az IKA határon túli irodai, alkuratóriumi és szaktestületi láncolata. A döntések háromszintűvé váltak: szaktestület–alkuratórium–főkuratórium. A támogatási igények és a támogatások összege évről évre folyamatosan emelkedett.
A gondok is inkább ott jelentkeztek, hogy hirtelen több és megnövekedett igénynek kellett megfelelni: több ezer pályázatot már nehéz volt a hagyományos papíralapú technikákkal karbantartani, a modernizációval a pályázati rendszer digitalizálása elkerülhetetlenné vált. Több egyéb probléma is megoldásra várt. A hasonló alapítványokkal és szervezetekkel (Határon Túli Magyarok Hivatala, Apáczai Közalapítvány, Új Kézfogás Közalapítvány, Segítő Jobb Alapítvány, Mocsáry Alapítvány) szükséges egyeztetni a támogatási koncepciókat. Közös adatbázist kellett volna építeni, szigorítani az elszámolásokat, fokozottan betartatni a határidőket, vizsgálni a támogatások hatékonyságát, helyszíni szemléket lebonyolítani. Felmerült egy normatív támogatási rendszer kialakításának szükségessége is: ad hoc döntésekből nem lehet hosszú távon építkezni. Tartalmilag megmaradtak a kis összegű, pár tízezer forintos támogatások (falunap, egyszerűbb technikai berendezések stb.), és ezek mellett fokozottan megjelentek az igények a nagy összegű, hosszú távú beruházások iránt: templom-, kultúrház-, művelődésiközpont-építés, színház-, média-, könyvtártámogatás, szórványkollégiumok, felsőoktatás stb. Érdemes tanulmányozni a tizenhat évet átfogó támogatási adatbázist (www.ika.hu).
Az IKA kapta meg a kedvezménytörvényben megfogalmazott oktatási-nevelési támogatások kezelésének jogát. Széles irodahálózat épült ki a határon túli pedagógusszövetségek segítségével. Több tízezer határon túli család kapott jelentős támogatást a gyermekek oktatására. A 2002-es kormányváltás után felgyorsultak az IKA körül az események. Partneralapítványok szűntek meg. Lejárató hangvételű cikkek kezdték uralni a médiát, amelyek korrupcióról és visszaélésekről számoltak be, és azóta sem olvasható egyetlen médiumban sem pozitív hangvételű hír az IKA-ról. Több hónapos állóháború után felállt az új kuratórium, amely képtelen volt kezelni a helyzetet.
Az oktatási-nevelési támogatások ügye a Határon Túli Magyarok Hivatalához került át. Az Állami Számvevőszék hónapokon át vizsgálta az IKA pénzügyeit, de pár észrevételtől eltekintve nem talált komolyabb szabálytalanságokat. Egy pályázó ellen még sikertelen bírósági pert is kezdeményezett az új kuratórium. A sajtó a per visszhangjától volt hangos. A kormány által juttatott támogatás először csak reálértékben csökkent. Nincsen pozitív imázs, nem kaptunk hírt eredményes pályázatokról, pedig szép számmal voltak ilyenek. Nem történt utalás az Illyés-évfordulóra, nem volt tizenöt éves jubileum. Megszűnt a horvátországi alkuratórium, további problémák jelentkeztek az ukrajnai alkuratóriumban. Megszűntek a nagy projektek. Pozitívumként talán egy könyvtár-támogatási projektet tudok említeni (továbbá nagy fenntartásokkal az EU-pályázatokhoz nyújtandó önrészprojektet). A meglevő külső és belső gondokat továbbra sem sikerült feloldani. Az irodán belül is érzékelhető volt a leépülés. Illyés Mária, az alapítvány névadójának lánya már nem vett részt a kuratórium munkájában. A kormányzat létrehozta az IKA struktúrájával párhuzamosan a Szülőföld Alapot, majd fokozatosan tovább csökkentette az IKA támogatását. Pomogáts Béla, a kuratórium elnöke ugyan tiltakozott, de hiteltelenül, nagyon későn és nagyon visszafogottan.
2006. december 27-én a kormány megszüntette az Illyés Közalapítványt. A Gyurcsány-kormány döntésének indokai elfogadhatatlanok, és mindenféle szakmai alapot nélkülöznek. Egy meglevő és működő struktúrát vertek szét érdemi reformkísérlet nélkül. Számomra az Illyés Közalapítvány a nemzeti integrációra, az egységes magyar nemzetre irányuló közösségi akaratot testesítette meg, hibáival együtt is.
Sokat szenvedett, élhetett volna még, de talán már jobb is így neki. Nyugodjon békében!

A szerző az Illyés Közalapítvány volt munkatársa