Egy napsütötte februári délelőttön valami olyasmi történt Budapesten, ami európai demokráciákban csak ritkán fordul elő: a végrehajtó hatalom által előidézett jogsértő állapotot ellenzéki képviselők saját erejüket latba vetve kívánták felszámolni.
A látványos akció egyik kezdeményezője, Orbán Viktor polgári engedetlenséget emlegetett a kordonbontás kapcsán, s ezzel implicite elismerte tette jogellenességét. A polgári engedetlenség lényege ugyanis a benne megnyilvánuló tudatos, demonstratív, de békés szándékú jogsértés, amely azonban valamiféle magasabb elv által mégis igazolható. Ismeretes, hogy az emberi kötelezettségek nemcsak a jogból eredhetnek, hanem személyes meggyőződésünk, erkölcsi világlátásunk is róhat ránk kötelezettségeket. Az egyes kötelezettségek ezáltal viszont ellentétbe kerülhetnek egymással, s ilyenkor egy felelős döntés eredményeként az egyén akár az érvényes törvényekkel szembemenve is kiállhat saját, belső erkölcsi törvényei mellett. Voltaképp ezt a döntést nevezzük polgári engedetlenségnek, ami pont ezért nem is tipikusan jogi, hanem jogon kívüli, azaz politikai vagy morális kategória. John Rawls nemrég elhunyt amerikai filozófus meghatározása szerint „a polgári engedetlenség nyílt, erőszakmentes, a lelkiismeretre hivatkozó, mégis politikai cselekedet, amellyel megszegik a törvényt, éspedig azért, hogy a törvényben vagy a kormány politikájában változást idézzenek elő”.
Maga a polgári engedetlenség mint cselekedet a jog szűklátókörűségében olyan jogi tényállásként jelenik meg, amely egy adott jogszabály megsértését jelenti, s így a jognak szankcióval kell rá válaszolnia. Azok a morális vagy politikai megfontolások, amelyek valakit arra indítottak, hogy engedetlen legyen, azaz szembeszegüljön a törvénynyel, a jog szempontjából lényegtelennek minősülnek. Persze szerencsénkre van élet a jog szűk folyosóin kívül is, és a törvényhozók néha rákényszerülnek arra, hogy szembesüljenek eme jogon túli világ elvárásaival, problémáival. Amikor ugyanis a jogszabályok immár nem megoldják, hanem generálják a problémákat, egyetlen állam sem kockáztathatja meg, hogy ismeretlenek ezreit vagy ismertebbek tucatjait ítélje el egy igazságtalan törvény megsértése miatt. Ilyenkor tehát az államok készek változtatni a polgári engedetlenséggel kifogásolt állapotokon. De ettől még a polgári engedetlenség jelensége sem jogivá, sem jogszerűvé nem válik – pusztán sikeressé.
Szájer József – mint a jogelmélet területén is jártas fideszes politikus – rögtön levonta a polgári engedetlenségből adódó szükségszerű következményt, és lemondott európai parlamenti mentelmi jogáról, felkínálva ezzel a rendőrségnek a lehetőséget arra, hogy feljelentse őt. De voltaképp miért? Miért is kellene vagy lehetne feljelenteni Szájer Józsefet és a többi, mentelmi jogáról önként lemondott fideszes politikust? Lehet, hogy szegény rendőrök nemcsak esetleges gyenge képességük, hanem a cselekmény jogellenességének hiánya okán nem bírnak egy épkézláb feljelentést megírni?
Egy tett csak akkor tekinthető polgári engedetlenségnek, ha az valamilyen büntetendő tényállást valósít meg, magyarán jogellenes, és ezt egy bíróság ítéletében meg is állapítja. A jogellenesség nélkül egy mégoly demonstratív és provokatív magatartás sem lehet polgári engedetlenség, hanem a jog számára pusztán közömbös vagy kifejezetten jogszerű esemény.
És a Kossuth téren 2007. február 2-án ez történt.
A fideszes politikusok cselekedete ugyanis egyetlen Btk.-tényállást sem merít ki; az a tény is ezt bizonyítja, hogy a kordonbontásnál jelen lévő rendőrök igazából meg sem kísérelték leállítani az állítólag jogellenes cselekményt, illetve annak bekövetkezte, azaz a kordonok elbontása után nem igazoltatták az „elkövetőket”. Márpedig egy bűncselekmény elkövetésének észlelésekor ez a minimum, ami a rendőrségtől elvárható. Mivel azonban a rendőrök néhány jogilag értelmezhetetlen ejnye-bejnye után voltaképp végignézték, amint a fideszesek odébb pakolják a kordonokat, saját maguk ismerték el közvetve, hogy nem történt jogsértés. Ha meg nem történt jogsértés, kár polgári engedetlenségről beszélni. Kár bonyolult, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban amúgy is ismeretlen morál- vagy jogfilozófiai fejtegetésekbe bocsátkozni a polgári engedetlenség természetét és következményeit illetően, amikor az események a jog talaján maradva is magyarázhatók.
Minden állampolgárnak joga – sőt néha kötelezettsége is – bizonyos, az érdekeit sértő, azonnal és helyben orvosolható jogsértések megszüntetése. Ha például reggel bárki arra ébred, hogy lakásajtaja elé valaki (és a valakibe a tisztelt rendőrség is beleértendő) kordonokat rakott le anélkül, hogy erre bármi jogi alapja lenne, nyugodtan megfoghatja a kordonokat, és odébb viheti őket. Nem kell ehhez sem rendőrséget, sem tűzoltóságot, sem Petrétei Józsefet hívni. Ha az adott lakástulajdonosnak van még ideje és kedve pereskedni, megteheti a megfelelő lépéseket is azért, hogy a kordonokat véglegesen elszállítsák, és az esetleges kellemetlenségeket megtérítsék.
Nos, ahogy senki nem nevezné a példában szereplő lakástulajdonos tettét polgári engedetlenségnek, ugyanúgy felesleges túlzás a fideszes képviselők kordonbontását is annak tartani. A Kossuth téri kordonok jogellenesen kerültek ki – nem tudjuk, hogy miért, meddig és milyen jogszabály alapján kerítette körbe a rendőrség a Parlament előtti teret. És nemcsak azért nem tudjuk, mert esetleg tudatlanok volnánk, hanem azért sem, mert a rendőrség hónapok óta képtelen megválaszolni a legalapvetőbb kérdéseket, és igazolásként pusztán egy nem létező jogi kategóriára, a műveleti terület mulatságos fogalmára hivatkozgat. Ilyen kifejezés a rendőrség jogi szótárában viszont nem szerepel; jogilag nem létező dolgokat pedig jogszerűen igen nehéz lehet fenntartani.
A rendőrség tehát jogellenesen – mert jogilag nem indokoltan – kordonokkal vonta körül a Parlament épületét október 23-án. Ha ezt egy egyszerű állampolgár teszi, már rég eljárás indult volna ellene, de legalábbis az egyik szemét kilőtték volna jogállami gumilövedékkel. Jogsértést azonban nemcsak egyszerű állampolgárok, hanem rendőrök is elkövethetnek, így ha tehát a rendőrség rakja le jogtalanul a kordonokat, akkor bárki jogosult lesz azokat onnan odébb vinni.
A kordonokat még aznap visszaépítették, jogi státusuk azonban mit sem változott azóta: jelenlétük március 31-ig továbbra is jogellenes. Márpedig egy jogellenes állapot jogellenességének megszüntetése jogszerűnek kell hogy számítson egy jogállamban – jelentsen bármit is ez a bizonyos jogállamiság. És az utóbbi időben sajnos valóban bármit jelent.
A szerző egyetemi hallgató
origo.hu
Ázsiai kamuprofilok tömegét vásárolta fel Magyar Péter
