Gyurcsány Ferenc aggódik március 15-e miatt. A miniszterelnök fél. Aggodalmainak okáról a kormányfő a következőket nyilatkozta: „Látjuk, hogy vannak valóban nem nagy számú, de radikális, szélsőséges csoportok, amelyek keresik a rendzavarás lehetőségét. És azt is látjuk, hogy továbbra is létezik egy olyan markáns politikai törekvés, ami már nem szélsőséges csoportokat illet, hanem parlamenti tényezőket is, hogy parlamenten kívülről gyakoroljunk nyomást a kormányra, és akár ebben a hangulatban is használjuk az utca erejét. Ez a kettő együtt jelent kockázatot.” Saját helyzetfelmérése a kormányfőt arra indította, hogy visszafogott ünneplést javasoljon a politikai erőknek. Magyarán: hallgatásra kérje őket. A nyilatkozatban erről a következőket mondta: „Például az egy lehetséges dolog, hogy a kormánypárti politikusok visszafogottan viselkednek, nem mond a miniszterelnök beszédet, ne teremtsen apropót arra, hogy hangulat legyen, legyünk mértékletesek, és mondjuk azt mondják a parlamenti pártok is, hogy tudjátok mit, adjuk vissza ezt az ünnepet a békés ünneplésnek, mert ha ünneplünk, abból konfrontáció van.”
Az úgynevezett visszafogott ünnepléseket jól ismerjük azokból az időkből, amikor Gyurcsány Ferenc a KISZ vidéki, majd központi szervezeteiben különféle tisztségeket töltött be. Akkortájt az ünnep délelőttjén a rendőrség gondos felügyelete alatt gyülekeztek a Múzeumkertben a tanuló ifjúság és a dolgozók képviselői. Nyomásgyakorlásról természetesen nem lehetett szó, tetszésüket, egyetértésüket tapssal fejezték ki a hivatalos szónoklatot meghallgató kiválasztottak. Március idusán amúgy is három eseményről emlékezhettünk meg a KISZ égisze alatt. A Forradalmi Ifjúsági Napok elnevezésű rendezvénysorozat együtt ünnepeltette március 21-ét, a Tanácsköztársaság kikiáltását, a felszabadulás évfordulójaként számon tartott április 4-ét, s – mert kihagyni nem lehetett – az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulóját.
Már ez az árukapcsolás is jelezte: az egész rendszer a hazugságra és az ellenvélemény elnémítására épült. Most sajnálatosan hasonló a helyzet: a kormánytöbbség, az őszödi beszéd tanúsága szerint is, megtévesztéssel szerezte meg a hatalmat, korábbi miniszterelnöksége idején Gyurcsány készakarva nem kormányzott, hanem osztogatással, a választást megelőző hónapokban minden elképzelést felülmúló kifizetésekkel vásárolta meg a tájékozatlan polgárok szavazatát. A miniszterelnök az országgyűlési választás előtt nem számolt el az ország helyzetéről, állapotáról. Most pedig a hazugságainak az árát kell megfizetnünk. Miközben egyszerre vezetik be a tandíjat, az ágydíjat, a vizitdíjat, a dobozdíjat, emelik az áfát, a gáz és az áram árát, az állami ingatlanüzlet virágzik: eladják például a minisztériumok patinás épületeit, áruba bocsátják a kórházak, iskolák értékes telkeit. Utcára teszik a tanárok és a köztisztviselők egy részét. Nem tudni ugyanakkor, mi lesz a nyugdíjakkal, s milyen következménnyel jár majd a tanulás lehetőségének korlátozása, a szellemi, az anyagi, az erkölcsi alapok elherdálása, a tisztesség semmibevétele.
Gyurcsány nyilatkozata nem hagy kétséget afelől: ő a demokráciát a régi módon értelmezi. Számára a mások véleménye, véleménynyilvánítása, tehát a köz megkérdezése és meghallgatása, különösen a jelenlegi, maga által teremtett nehéz helyzetben kockázati tényező. Hazugsággal szerzett hatalmát veszélyezteti, ha szembesítik az igazsággal. Az ünnepen, ha ő beszédet mond, minden bizonynyal ez történne. Parlamenti demokráciákban ugyanakkor a polgároknak köztudomásúan joguk van ahhoz, hogy – úgymond – nyomást gyakoroljanak a kormányra. Tüntetéseken, tömegrendezvényeken fejezzék ki álláspontjukat. Ez ugyanis a véleménynyilvánítás kollektív formája. Erre int az Alkotmánybíróság (AB) e hét elején, közvetlenül a Gyurcsány-nyilatkozat elhangzása előtt hozott határozata is. A testület megsemmisítette a Fővárosi Közgyűlésnek tavaly októberi rendeletét, amely a helyhatóság területfoglalási engedélyéhez kötötte volna emelvény, hangosító, kivetítő felállítását, traktorok felvonultatását a politikai rendezvények helyszínein. Az AB nyomatékosan hivatkozott az 1992-ből és 1993-ból származó korábbi döntéseire. Ezek máig ható érvénnyel fejtették ki, amit az akkori elnök, Sólyom László később már köztársasági elnökként is rögzített: a szólásszabadság ügyében nincs alku. Az új keletű AB határozatnak a múltból kölcsönzött indokolása szerint a demokrácia első és legfontosabb alapértéke a sajtó, a szólás, a gondolat, a lelkiismeret és a gyülekezés szabadsága. Ez vész el, válik semmivé akkor, ha a jogalkotók megpróbálják elnémítani a nekik nem tetsző véleményeket.
Figyelmeztető az elmúlt napok eseményei közül a köztársasági elnök hivatalának az a nyilatkozata is, amely szerint Sólyom László különös gonddal vizsgálná meg, aláírható lenne-e egy olyan törvénymódosítás, amely a napi politika szempontjai szerint szabályozná a gyülekezési jogot. Az államfő ezzel értésre adta: nem helyesli a kormánytöbbség ez irányú törekvéseit. Köztudomású, hogy az igazságügyi tárca azt fontolgatja: szabálysértéssé nyilvánítja, ha valaki a be nem jelentett tüntetések helyszínén akár egyszerű szemlélőként részt vesz. Nem tudni, hogy Gyurcsány Ferenc csak magának és a politikai pártok képviselőinek hirdette-e meg a szilenciumot. Avagy esetleg korlátot akar állítani a köztársasági elnök megszólalása elé is. Reméljük, erről nincs szó. S talán az idén a Kossuth- és az Állami Díjak odaítélése és átadása is zökkenőmentes lesz. Az Alkotmánybíróság még nem válaszolt Sólyom Lászlónak: miként értelmezendő az államfő kitüntetésadományozási joga. Mint a bírói testület elnöke, Bihari Mihály nemrégiben elmondta, az alkotmány erről csupán egyetlen mondatot tartalmaz. Eszerint a köztársasági elnök kitüntetéseket adományoz, és engedélyezi külföldi kitüntetések viselését, elfogadását. Törvény szól ugyanakkor arról, hogy az elismerésben részesülők listájának előterjesztésére és az államfői határozat ellenjegyzésére a miniszterelnök jogosult. A törvényből azonban – mint az AB elnöke hangsúlyozta – nem értelmezhető az alkotmány, hanem csak az alkotmány egyetlen mondata alapján ítélhető meg a törvény. Vagyis – tehetjük hozzá – nem biztos, hogy igaz Gyurcsánynak az a tavalyi álláspontja, hogy őt egyetértési, együttdöntési jog illeti meg.
A nemzeti ünnep méltóságát bizonyosan minden demokratikus erő fontosnak tekinti. Senki sem óhajt botrányt, tragédiákba torkolló balesetet vagy rendőrattakot. Mindebből a Gyurcsány-kormány eddigi működése alatt augusztus 20-án, szeptemberben és október 23-án bőven volt részünk. Az ugyanakkor nem követelhető meg, hogy bárki is a forradalom alapértékeivel ellentétes, a demokrácia lényegét megtagadó és meghazudtoló magatartást tanúsítson: ne merjen megszólalni, véleményt nyilvánítani. Nem ezt kívánta, és most sem ezt kívánja a magyar nemzet.
origo.hu
Meglepő fordulat a a Huszti ikrek ügyében, megszólalt a szakértő
