Az okos kabinet bátor és következetes nyugdíjreformja

A legenda szerint az okos lány úgy teljesítette Mátyás király lehetetlennek tűnő kívánságát, hogy az ajándékba vitt madár elrepült, amikor a király meg akarta nézni, hogy mit is hozott neki a lány. Így teljesült a feltétel: egyszerre kapott is ajándékot, meg nem is. Az okos kormány is ezt a példát követi a nyugdíjreform megvalósításával.
Múlt év szeptemberéig a munkában töltött évek alatt fizetett egészségügyi járulék a nyugdíj utáni évekre is biztosította a jogot az egészségügyi szolgáltatások igénybevételére. Ezt a jogot visszavonták azoktól, akik a nyugdíj mellett kereső tevékenységet végeznek, az ő bérükből is levonták a négy százalék biztosítási díjat. Az én esetemben ez havi 20 ezer forint elvonást jelent. A másik jogot, amely a nyugdíjat nem jövedelemnek, hanem a korábban befizetett járadékok visszapótlásának tekintette – és ezért nem terhelte még közvetve sem adóteher –, szintén visszavonták. Január elseje óta a nyugdíjak figyelembevételével a keresetek adózási sávja megemelkedik, ezért az egyéb jövedelmek után több adót kell fizetni. Ehhez járul még az év elején az egészségbiztosítás díjának további emelése, ami így együtt további 40 ezer forint elvonást jelent. Tudományos tevékenységem során szerzett minősítés hozadékaként (akadémiai doktori cím) rendszeres juttatásban részesülök, amelyet havi 10 ezer forinttal csökkent a legújabb rendezés. Április elseje után lép életbe az újabb jog- és jövedelemelvonás. Eddig az aktív évek alatt befizetett nyugdíjjárulékok végleges jogot biztosítottak az öregségi nyugdíjra, de ettől fogva a továbbdolgozókra ez már nem vonatkozik. Áprilistól kezdve már minden nyugdíj mellett kapott jövedelmet terhelni fogja a nyolc és fél százalékos nyugdíjjárulék, ami jövedelmemet további 40 ezer forinttal fogja csökkenteni. Ezt a negyvenezer forintot azonban a nyugdíj nagyvonalú emelése ellentételezi, hiszen havi 0,4 százalék, esetemben 400 forint növekedés fog járni ennek fejében. Nem kell tehát mást tennem, csupán 160 évig élni, és máris visszatérül az elvonás.
A három ütemben érkező jövedelemelvonás öszszességében 110 ezer forintra rúg havonta, vagyis a kormány reformcsomagja a negyvenévnyi közalkalmazotti munka alapján megállapított nyugdíjamat egészen a legutolsó fillérig visszaveszi. Az okos kormánynak így sikerül a hajdani okos lányt is túlszárnyalni az adok is nyugdíjat, meg nem is megvalósításával.
A továbbdolgozó nyugdíjasokat érő többszörös és ismételt elvonás oka a nyugdíjkassza növekvő deficitje, mert a csökkenő létszámú fiatal generáció és az Európában példátlanul alacsony foglalkoztatási arány miatt (ez valójában sokkal súlyosabb probléma, mint a hivatalosan nyilvántartott munkanélküliségi ráta) a most aktív népességtől levont nyugdíjjárulék már nem elegendő az aktuálisan fizetendő nyugdíjak kifizetéséhez. A megoldás érdekében röppentek fel tervek a nyugdíjkorhatár 65 évre való felemelésére. Felcsillan azonban egy jobb lehetőség is: tovább kell haladni a nyugdíjmegszüntetés most elkezdett útján. Efelé haladnak a nyugdíjreform további lépései: a jövő nyugdíjasai már lényegesen alacsonyabb javadalmazást kapnak és emellett a felpörgetett infláció, az égbeszökő gáz-, távfűtés- és villanyárak lehetetlenné teszik, hogy a nyugdíjból meg lehessen élni, és így mind többen kényszerülnek további munkavállalásra, és így a nyugdíj egésze, vagy nagy része elvonható. Marad persze még egy megoldandó probléma: a hetven-nyolcvanévesek nagy része már nincs abban a fizikai-szellemi állapotban, hogy teljes értékű munkát vállaljon és a munkaerőpiacon sincs jelentős kereslet irántuk. Így aztán az ő nyugdíjuk továbbra is súlyos terhet jelent a deficites nyugdíjkassza számára. A kormányzat azonban nemcsak okos, hanem bátor és következetes is: nekilátott az egészségügyi reformnak. A kórházbezárások, az ágyszámcsökkentések, a vizit- és dobozdíjak bevezetése ebben az irányban is ígéretes kezdetet jelentenek. A szent cél, a pénzügyi egyensúly érdekében nem ismer a kormány lehetetlent, és mindent megtesz azért, hogy megteremtse a felduzzadt államadósság után fizetendő horribilis kamatterhek fedezetét.

A szerző egyetemi magántanár (BME), Marseille díszdoktora