Az elmúlt hetekben a nemzetközi tőzsdéken a kőolaj jegyzései az 50–60 dollár/hordós sávban ingadoztak. Az elemzők többsége a tavasz közeledtével az árak csökkenésével számolt. Az OPEC véleménye szerint a fent említett ársáv optimálisnak tekinthető mind kitermelői, mind felhasználói szempontból: az 50 dollár alatti jegyzések a kitermelők, a 60 dollár felettiek pedig a felhasználók érdekeit sértik. Ezt az idillikus képet zavarta meg az iráni urándúsítás körül újfent kiéleződő vita, valamint az Egyesült Államok Iránnal kapcsolatos, katonai megoldást előtérbe helyező forgatókönyvének nyilvánosságra kerülése.
Irán továbbra sem kíván felhagyni atomprogramjával, kockáztatva ezzel egy esetleges gazdasági szankciók bevezetését jelentő ENSZ BT-határozatot. Megjegyzendő, hogy az ilyen szankciók hatása inkább szimbolikus értelmű, mint valós fenyegetést jelentő. Kivétel ez alól az iráni eredetű olaj exportjának tilalma, illetve a termékek importjának korlátozása (Irán nettó termékimportőr). Ez azonban kijátszható, illetve az iráni olaj kiesése önmagában is árfelhajtó hatású.
Az iráni atom- és egyéb létesítmények amerikai bombázása az olaj árára beláthatatlan következményekkel járhat. A Perzsa-öbölben tartózkodó amerikai haditengerészeti egységek ugyan érzékeny csapásokat mérhetnek az iráni infrastruktúrára, de nem tudják megakadályozni a Hormuzi-szoros Irán általi lezárását. Az ezzel való fenyegetés ugyanis – bármiféle konkrét lépés vagy válaszcsapás nélkül is – a kőolajat szállító tartályhajók biztosítási díjainak megtöbbszöröződéséhez vezet, és már ez a tény önmagában drasztikusan korlátozhatja a szoros forgalmát. (A Közel-Keletről származó kőolaj oroszlánrésze a Hormuzi-szoroson halad keresztül). Mindezzel az Egyesült Államok vezetői is tisztában vannak. A tavalyi évben lefolytatott szimulációs hadgyakorlaton, ahol is éppen a Hormuzi-szoros Irán általi lezárása került terítékre, az „ellenséges erőket” irányító tengerészgyalogos tábornok olyan súlyos veszteséget okozott a haditengerészetnek, hogy a gyakorlatot meg kellett szakítani. Szakértők szerint egyszerűen lehetetlen a szoros hajóforgalmának biztonságát garantálni. Ebben az esetben viszont a fenyegetés önmagában is a tankhajóforgalom megszűnését jelenti. Mértékadó elemzői vélemények erre az esetre 100-150 dollár/hordós olajárral számolnak, annak minden következményével együtt.
Amerika viszont cselekvési kényszerben érzi magát. Az Irakban harcoló felkelők akcióinak hatékonysága aggasztóan növekszik: csak az előző harminc napban nyolc Black Hawk típusú helikoptert lőttek le vélhetőleg vállról indítható rakétával. Nem csökken az öngyilkos merényletek és a kapcsolódó áldozatok száma sem – utoljára már klórgázzal töltött teherautókat robbantottak, jelezve, hogy a támadók semmilyen eszköz bevetésétől nem riadnak vissza. Az Egyesült Államok véleménye szerint az egyre szervezettebb ellenállás gyökerei, utánpótlása Iránban keresendő.
A fokozódó feszültség ismét politikai töltetet adhat a kőolajpiaci szereplők viselkedésének. A globális kereslet és kínálat a már említett ársávban nagyjából egyensúlyban van, de egy kvázi háborús helyzet az ellátást azonnal borítja. Következésképpen a 2007. évre két alapvető forgatókönyvet lehet elképzelni. Az első, optimista esetben a feszültség enyhül, és az árak a közeljövőben az 50–60 dolláros ársávban fognak ingadozni. A második esetben a konfliktushelyzet élesedik emelkedő árak mellett, és szerencsétlen esetben fegyveres összetűzésbe torkollik, amelynek lehetséges következményei beláthatatlanok.
A szerző közgazdász
origo.hu
Ázsiai kamuprofilok tömegét vásárolta fel Magyar Péter
