Az élet minősége Magyarországon

Az emberi életminőség javítása a modern társadalmak központi problémája. A társadalom alapvető céljának nem a mindenáron való gazdasági növekedésnek kellene lennie, hanem az emberek jólétének, mindennapi életének javítása. Az életminőség az emberek egyéni jólétét, bevonódását és elköteleződését, illetve az értelmes élet alapján megfogalmazható boldogságot jelenti. Egyik legfontosabb tényezője a szellemi és lelki egészség. A természeti tőke, a környezeti tényezők is alapvetően befolyásolják az élet minőségét, de nemcsak az anyagi környezet, hanem a szociális körülmények: a család, az emberek egymáshoz való viszonya (hogy az ember úgy érzi-e, megbecsülik, fontosnak számít, szükség van rá), a közerkölcs (tisztelik-e a törvényeket, betartják-e az emberek a szavukat, komolyan veszik-e az emberek véleményét), a hitélet és a hozzá kötődő emberi kapcsolatok mind környezetünkhöz tartoznak. Mindezek mellett meghatározó az oktatás és a tudományos kutatás szerepének a felismerése. A hazai helyzetkép vázlata: a magyar népesség egészségi állapotára és halálozási arányaira vonatkozó adatok sokkolók és romló tendenciát mutatnak. A magyar demográfiai viszonyok a civilizált világon belül a legrosszabbak. Fogyatkozik és öregszik a társadalom, terjed a drog és a deviancia, bomlik a család, a globalizációval szemben egyre védtelenebb a nemzet, már-már visszafordíthatatlanul elszennyeződik a környezet, lassul a gazdasági növekedés. Napjaink igazi válsága az emberben van. Minden további társadalmi, gazdasági morális zavar innen eredeztethető. Meghasadt az egységes világkép, hit és tudás elvált egymástól. A mikrotársadalom négy domináns típusát különböztetjük meg:
– A kiemelkedően intenzív társasági kapcsolatokkal és egyszersmind hasonlóan intenzív rokoni kapcsolatokkal is integrálódók a családi-rokoni és családon kívüli kapcsolati köröktől egyaránt jelentős mértékű szolidaritásra, támogatásra számíthatnak. A lakosság hatodára jellemző ez a nagyon erős mikrotársadalmi beágyazottság (16 százalék).
– Az erős társasági-egyesületi kapcsolatokkal integrálódókat a családi kapcsolatok, családtagok támogatása alig segíti, helyette széles társasági kapcsolatkörrel rendelkeznek. A családi segítséget nélkülözve, így alapvetően családon kívüli kapcsolatokkal biztosítja mikrotársadalmi integrációját a lakosság harmada (30 százalék).
– A kiemelkedő rokoni, szolidaritással formálódó integrációs típusban dominánsan a családi-rokoni kapcsolatokra épül a mikrotársadalmi integráció. Nem kiemelkedő, de számottevő a családon kívüli kapcsolatok szerepe is, ám dominánsan mégis a családi-rokoni háló a csoport integrálódásához. Ebbe az integrációs típusba is a lakosság mintegy hatoda sorolható (16 százalék).
– Gyengén integrálódó a lakosság több mint harmada (38 százalék). Ennél a csoportnál mind a családi, mind a családon kívüli integrációt elősegítő kötelékek intenzitása gyenge. Az izolálódás esélye ennél a típusnál a legnagyobb.
Az életminőség és a társadalmi tőke erősítésének lehetőségei: a családok belső erőforrásainak támogatása, az oktatás-nevelés keretén belül az együttműködési készségek és hatékony megbirkózási stratégiák erősítése és a társadalmi tőke mozgósítására alkalmas civil szervezetek, egyházak szerepének felismerése, támogatása. Az oktatásnak mint specifikus megelőzésnek lehet ebben a legnagyobb szerepe, a szocializáció legfontosabb közege pedig a család. Egy új szemléletű egészségfejlesztés legfontosabb eleme a személyiségfejlődés, amely képessé tesz az életöröm megtalálására, az életminőség javítására és a társas támogatás készségének fejlesztésére.
A polgári társadalmat ma éppúgy meg kell teremteni, új útra kell terelni, mint a többpártrendszerű demokráciát.

A szerző szociológus, PPKE Szociológia Intézet