Kórházi ágyszámok: végső stádiumban

Nyilvánosságra hozták a kórházak aktív és krónikus ágyszámát, amely vagy mélységes tudatlanságról, hozzá nem értésről, vagy tudatos romboló szándékról tanúskodik. A koraszülötteket korszerűen ellátó intézményt bezárják, már hallani, hogy kik szeretnék privatizálni. Ha a Schöpf Merei Kórház magánkórházként fog működni, akkor azokat a babákat, akiknek a szülei nem tudnak fizetni, eltanácsolják? Mi lesz a szegény koraszülöttekkel? A Svábhegyi Országos Gyermekallergológiai és Pulmonológiai Intézetet teljes egészében, a Budai Gyermekkórház aktív ágyait megszüntetik, egész Buda és az agglomeráció számára marad a János-kórház 85 ágyas csecsemő- és gyermekosztálya! Számos specialitás a főváros területén csak a Heim Pál-kórházban lesz elérhető, a gyereket Budáról Pestre kell majd szállítani. Budakesziről pedig nem Budára, Vácra viheti fuldokló gyermekét a szülő. A Budai Gyermekkórház részére ugyanakkor száz krónikus ágyat biztosítanak, vajon milyen célból? Vagy a krónikus ágy OEP-térítését majd a szülőknek kell zsebből kiegészíteni?
A magyar egyetemi oktatás fellegvárát megostromolták, és úgy látszik, be is vették. A klinikákon, az egyes szakterületek csúcsintézményeiben – ahol betegellátás, egyetemi oktatás, posztgraduális képzés és tudományos kutatómunka folyik – olyan mértékű ágyszámcsökkentést hajtottak végre, ami elfogadhatatlan. A bőrklinika ágyszámát huszonháromban állapították meg. Ennyi ágy nem elegendő sem a klinikai feladatok, sem a sokat emlegetett progresszív betegellátás biztosítására. Arról a természetes igényről van szó, hogy a különleges, diagnosztikus és terápiás problémát jelentő eseteket a világon minden országban a klinikákra küldik, ahol a legmagasabb szakismerettel rendelkező orvosok dolgoznak. Aki azt hiszi, hogy a bőrgyógyászat csak pattanásokat jelent, az nagyon téved, vannak súlyos, sőt halálos bőrbetegségek is. Az egyetemen nemcsak magyar, hanem német és angol nyelvű oktatás is folyik; egymást érik a gyakorlati órák. Ez az ágylétszám egy időben még két medikuscsoport számára sem elegendő. Bármelyik szakmában az érvágás akkora, hogy biztosan elvérzik a magyar orvosképzés.
Az ágyszámcsökkentés számos osztályon olyan nagy mértékű, hogy működésképtelenné teszi az adott szakterületet. Tizenhárom ágyas urológia, tizenöt ágyas orr-fül-gége, húszágyas szülészet-nőgyógyászat, tízágyas sebészet (!), húszágyas reumatológia, tizenkét ágyas csecsemő- és gyermekgyógyászat nemcsak gazdaságtalan, működésképtelen is. Az orvoslétszám minden szakterületen – normatíva szerint – az ágyszámtól függ. (A reumatológia területén kilenc ágyra számítanak egy orvost.) A fenti ágyszám olyan kevés orvost engedélyez, amely mellett a betegellátás folyamatossága és az ügyelet nem oldható meg. A műtéteket általában három orvos végzi, egy tizenhárom ágyas urológiai osztályon vagy három orvos dolgozik megállás nélkül, vagy csak kettő, de akkor kampózni már a szomszédból kell hívni valakit. És ha az egyik orvos szabadságra megy vagy beteg lesz, akkor a másik éjjel-nappal dolgozni fog? Egy tizenöt ágyas gégészeti osztályon legfeljebb két orvos dolgozhat; ebben az esetben vagy felváltva ügyelnek, vagy a manuális társszakmák ügyeletesei: egy sebész vagy egy urológus fogja megoldani a gégészeti műtétek szövődményeit? A betegellátás három műszakos folyamatosságot igényel, az ügyeletet is szakorvosnak kell ellátni, a különböző szakmák képviselői nem tudják helyettesíteni egymást.
Minden szakterületen ismert a gazdaságos ágyszám, amit egy főorvos át tud tekinteni, és a hozzá tartozó orvosi létszám lehetővé teszi a biztonságos betegellátást és az orvosok szabadságolását is. (A reumatológia gazdaságos ágylétszáma ötven-hatvan ágy.) Az ügyeletekhez még megfelelő létszám esetén is gyakran külsősökre van szükség. Molnár Lajos szerint tizenkét-húsz ágyért külön főorvost, főnővért foglalkoztatni gazdaságos? Végiggondolta ezt valaki? Vagy ezek az osztálytöredékek – mint a betegek – eleve halálra vannak ítélve?
Az ellátási terület tekintetében is hajmeresztő, a betegek érdekeit semmibe vevő döntések születtek. Az ORFI 402 ágyon 1700 ezer lakost, a BIK (Budai Irgalmasrendi Kórház) 235 ágyon csak 12 579 lakost fog ellátni. Nem aránytalan ez? Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az ORFI az intézet kettéválása óta nem rendelkezik megfelelő fizioterápiás háttérrel. Az „egyenlő elbírálás” értelmében a katolikus Szent Ferenc és irgalmasrendi kórház, a református Bethesda-kórház ellátási területét korlátozták.
Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) teljes megszűnése szintén abszurd dolog. Csak azért, mert az intézet hatalmas, erdőövezeti ingatlanon fekszik, ki kell ebrudalni betegeit? A többi kórház nem rendelkezik azokkal a feltételekkel, amelyek az OPNI-ban adva vannak; számos osztályt majd drágán átalakítunk, hogy az OPNI telkét és ingatlanát elkótyavetyélhessük?
A betegellátás elképzelhetetlen az egyes szakmák együttműködése nélkül. Nem véletlenül alakultak ki a különböző szakmák társulásai. A belgyógyászati betegeknél rendkívül gyakran van szükség intenzív, sebészeti, nőgyógyászati, gégészeti stb. ellátásra. Ezért elfogadhatatlan, hogy egyes intézetekben egyszerűen eltörlik a meglévő és nélkülözhetetlen társosztályokat. Az Országos Traumatológiai Intézetben, ahol sok az idős, számos belbetegségben szenvedő, különböző törésekkel operált beteg, nem volna szükség belgyógyászatra? Micsoda pazarlás és micsoda szakszerűtlenség, hogy a Margit-kórházban a 140 ágyas belgyógyászat mellett a sebészetet, szülészet-nőgyógyászatot, ideggyógyászatot, a Szent Ferenc Kórházban a belgyógyászat mellett működő sebészetet és intenzív ellátást egyszerűen megszüntetik! Ha a belosztályon egy hipertóniás beteg agyvérzést vagy szívinfarktust kap, ha egy fekélyes beteg gyomra perforál, jöhet a mentő, és viheti. Majd talán Molnár Lajos azt is megmondja, hogy hová?
A változás április 1-jétől lép életbe, és ez sajnos nem áprilisi tréfa.

A szerző az orvostudomány kandidátusa