Spontán sztrájk: amivel a kormányfő nem számol

A pénzügyi körök rendkívüli mennyiségű pénzfelesleggel rendelkeznek, amely csak akkor termel profitot, ha sikerül valamely kormányra rásózniuk. A globalista körök emiatt állandó nyomás alatt tartják azokat a kormányokat, amelyek fogékonyak hitelek felvételére. A másik, amit el akarnak érni a célországokban, az a maximális profit, ami persze érdeket sért, pontosan azt az érdeket, amelynek alanyai megnyerik valamely párt számára a választásokat. A közjó az, ami sérül a profitmaximalizálással. Emiatt a politikusok a versenyképesség és a kis állam jelszava mögé rejtik a globalista köröket favorizáló szándékaikat. A pénzügyi körök kedvelik a szegény államot, mert nem igényel sok adót tőlük, másik törekvésük az, hogy piacosítsák az egészségügyet és a nyugdíjbiztosítást, mert az hatalmas profitot jelentene. Eladósítás; szegény állam (a jóléti szolgáltatások leépítése); privatizált kórházak, egészségügyi, valamint nyugdíjbiztosítók – ezt a három globalista és közjóellenes célt valósítja meg politikai pályafutása során a magyar kormányfő.
A balatonőszödi beszédből az is kiderült, hogy a leírtak nem feltételezések, hanem az ő tudatos elképzelései. A miniszterelnök elárulja, hogy tudatosan nem csináltak semmit, és a gazdasági csődöt „jótevők” segítségével kerülték el, ami magyarul azt jelenti, hogy 4000 milliárd (!) forintnak megfelelő hitelt vettek fel. A hitelek azonban nem voltak elegendők a hanyag gazdálkodás kompenzálására, hiszen közben a költségvetés hiánya (1000 milliárd évente) kolosszálisra, tízszázalékosra nőtt. Ez anynyira kapóra jön a szegény állam kialakítása szempontjából, hogy a tudatosság kétségtelenné válik. Először előidézték a költségvetési hiányt, majd az uniós háromszázalékos követelésre hivatkozva leépítik az egészségügyi és az oktatási rendszert, bevezetik a magánbiztosítási szisztémát. A tudatosságot az is mutatja, hogy a tervek már jóval a választások előtt készen voltak, és mint a Gyurcsány-beszédből kiderült, azt is tudták, hogy azok a közjót sértik, amiért nyilvánosságra kerülésük biztos választási vereséget eredményezne. Ez volt az oka a valóság letagadásának. A beszéd nyilvánosságra hozatala után egy közvélemény-kutatás kimutatta, hogy az emberek hetven százaléka elvárná a kormányfő lemondását. Ez minden bizonnyal azért nem történt meg, mert a miniszterelnök pontosan tudta, hogy a beszédben említett meghatározó médiaszemélyiségek titkos támogatására számíthat, ami bejött. Az első támadást tehát kivédték. A tömegmegmozdulások lehettek volna még olyan veszélyforrások, amelyek a kormány pozícióját megrendíthették volna. A miniszterelnök ezeket már előre jelezte, vélekedése logikus volt, hiszen ha a tüntetések békések, nem tudnak ártani neki, ha pedig eldurvulnak, egyszerűen szétvereti a rendőrséggel, és a cselédsajtó révén még kedvezően ki is jön a szorult helyzetből. Számítása tökéletesen bejött.
A miniszterelnök feltételezhetően számol a sztrájkok lehetőségével is. Kétségtelenül megnyugtató lehet számára, hogy a szakszervezeti vezetőkre biztosan számíthat, mert ők éppen annyira kívánják a sztrájkot, mint a kormány. Nagy részük eleve MSZP-elkötelezett, más részük jól megfizetve békességre vágyik pozíciójában. A szakszervezeti vezetők hozzáállását megérezte a közvélemény is, hiszen egy felmérésből kiderül, hogy legkevésbé bennük bíznak az emberek.
Az állam elszegényítésének folyamata, a jóléti szolgáltatások leépítése nagy tömegek érdekeit sérti, emiatt az általános elégedetlenség nagy. Továbbá az egészségügyi dolgozók, a tanárok, az energiaszektorban dolgozók, a MÁV-alkalmazottak csupa olyan sértett csoportok, amelyek nagy sztrájkpotenciállal rendelkeznek, és bármikor megbéníthatják az ország életét. Elég lehet egy kis civil szervezet felhívása, vagy még kirobbanhat egy szakszervezetektől független országos sztrájk is, ami ellen azonban már nem tud a kormányfő segítségére sietni sem a rendőrség, sem a pénz vezérelte baráti média. Egy út lesz csak: a lemondás és az előre hozott parlamenti választások kiírása.

A szerző globalizmuskutató, szakíró