Szégyen és botrány

Nem egészen érthető, hogy Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke miért szorul „védelemre” a magyar diplomácia részéről a vele kritikus sajtóval szemben akkor, amikor a jelek szerint ezt a védelmet ő maga nem igényli.
Az Európai Unió múlt hét csütörtökön kezdődött csúcskonferenciájára Brüsszelbe érkezett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök még az uniós vezetők tanácskozásának megkezdése előtt délután sajtókonferenciát tartott. A miniszterelnök a nyugati demokráciákban érvényes normáknak megfelelően lapunk kérdésére is válaszolt. Ez már a második, egymást követő esetben történt így. És ami pozitív, valamint „normális”, azt rögzíteni kell, mert – sajnos – rendhagyósága miatt lassan a dolgok normalitása lesz hírértékű.
Azonban még a szovjet hódoltság idejéből tudjuk, hogy a végeken a beosztottak félelemből és állásféltésből is nemegyszer túl akarnak teljesíteni. Ez történt Gyurcsány Ferenc második, pénteken 13 órára meghirdetett sajtókonferenciája előtt is.
A Magyar Köztársaság Európai Unió Mellett Működő Állandó Képviseletének a régi időkben is már a diplomácia terén dolgozó sajtósa, Mányik Júlia péntek délelőtt kör-sms-t küldött ki a magyar sajtó brüsszeli tudósítóinak. Értesítette őket, hogy a sajtótájékoztatón csúszásra lehet számítani. Fél tizenkettőkor a várható csúszás mértékére telefonon feltett kérdésre azt felelte, hogy „azért egyre érdemes megérkezni”. Egy újabb, 12.29-kor érkezett szöveges üzenete viszont azt jelezte, hogy a sajtótájékoztató időpontját 12.45-re hozták előre. Ami annyit jelentett, hogy aki a délután egyórás időpontra időzítette indulását, az lekéste a sajtókonferenciát, ha csak nem volt már a helyszínen, annak közelében – vagy nem kapott korábban értesítést az „előrecsúszásról”.
Az első kategóriába esett Barcs Endre, a Hír TV-nek az Európai Tanács épületében éppen ebédelő tudósítója, aki az sms-üzenet vétele után azonnal felsietett a magyar sajtóterembe. Mint mondta, Mányik Júlia látható meglepetésére. Az viszont Barcsot lepte meg, hogy – láss csodát! – 12 óra 36 perckor valamennyi, a helyszíntől még a legmesszebb lakó magyar tudósító már készen várta (a tévések felállított kamerákkal) a miniszterelnököt, aki pontban 12.45-kor meg is érkezett. A Magyar Nemzet tudósítója így Gyurcsány Ferenc sajtótájékoztatója helyett Angela Merkel német kancellár „nagy sajtótájékoztatójára” ment el.
A láthatóan ideges Mányik Júlia tőle szokatlan módon e sorok írójának számos sms-t küldött, amelyek közül az elsőben „aggódva” kérdezte, hogy „Nem jön?”.
Szégyenletes trükk.
Az is, hogy kiderült, az állandó képviselet sajtósának több sms-köre lehet. Erre utal az a tény, hogy – mint Barcs Endre elmondta – a Hír TV tudósítójának mobilja később pittyeg ugyanazzal a Mányik-üzenettel, mint a többi tudósítóé. Ez akkor derült ki nem is egyszer, amikor Barcs a kormányt nagyon szerető tudósítókkal kávézgatott. Viszont a Hír TV és a Magyar Nemzet tudósítójának a mobilja sem egyszerre kapja meg a képviselet sajtósának üzenetét. Lapunk tudósítójának mobiljára érkeznek a legkésőbb az üzenetek.
Szomorú, hogy ez az Ilf–Petrov-regénybe illő szánalmas gyakorlat – gyakorlat, mely miatt az Európai Parlament magyar néppárti delegációjának vezetője, Szájer József tavaly szeptemberben már tiltakozott a képviselet vezetőjénél. A jelek szerint mindhiába. Talán azért, mert tiltakozását nem tette nyilvánossá. Az emberjogi szervezetek régi tapasztalata, hogy a színfalak mögötti tiltakozásnak általában nincs foganatja.
De nem csak a követségi sajtós teljesít túl, és láthatóan feszült. Ideges Tabajdi Csaba, az Európai Parlament magyar szocialista delegációjának halmozottan hátrányos helyzetű vezetője is. Ami kiütközött rajta már az évente egyszer, a néppárti és a szocialista küldöttség által együtt rendezett vacsorán is, amelyre a brüsszeli sajtósokat hívják meg. A január második felében rendezett, lazának indult beszélgetésen Tabajdi a megterített ovális asztalnál – igaz, tőle nem szokatlan állapotában – vacsora közben folyamatosan szidalmazta a Magyar Nemzetet. Azt a lapot, amely az azt megelőző napon éppen Tabajdinak a német uniós elnökséget átvevő Merkel kancellár beszédére adott reagálásából többet idézett, mint Szájer nyilatkozatából. És amely lap két és fél éve egyetlen olyan tudósítást nem nyomtatott ki Brüsszelből, amely tényszerűségét a szocialisták kifogásolták volna. Ellentétben a közszolgálati és kereskedelmi médiával, amelyeknek legutóbb a budapesti rendőri brutalitásokról szóló „tudósításait” Balog Zoltán, az Országgyűlés emberjogi bizottságának fideszes vezetője is keményen bírálta. De a szocialisták eddig nem kifogásolták e lapban az európai parlamenti szocialista képviselőkkel megjelent interjúkat sem.
Tabajdi, a kipróbált volt moszkvai diplomata nyilván úgy érzi, eljött ismét az „összetartás” ideje. És az ötvenes éveké, amikor a másik járdán elhaladó osztályidegennek felvillantott „burzsoá” mosoly is elegendő okkal szolgált a keményebb rendteremtésre. Látható, hogy a szocialistákat mind hermetikusabban igyekeznek elszigetelni a jobboldali sajtótól, ami kontraproduktív. Például azért, mert a földjüket művelő dolgozók nem a Népszabadságból, hanem ebből a lapból tájékozódnak, és olvassák el, mit mondanak és tesznek a szocialista képviselők a mezőgazdaság ügyében Brüsszelben. Ha viszont a képviselők és a jobboldali média között falak emelkednek, e képviselők szava nem jelenhet meg akadálytalanul e médiában.
A történethez hozzátartozik még, hogy e lap tudósítója a csütörtöki sajtókonferencián Gyurcsány Ferenctől – második alkalommal, ezúttal személyesen – interjút kért a Magyar Nemzet számára. Az a tény, hogy a miniszterelnök mindeddig csak saját oldala médiumainak adott interjút, érthetetlen, és párját ritkítja a nyugati gyakorlatban. Sőt. Ha a megboldogult Khomeini ajatollah a szintén megboldogult balliberális Oriana Fallacinak az őket elválasztó, áthidalhatatlan ellentétek ellenére hajlandó volt interjút adni, talán remélni lehet, hogy Magyarország miniszterelnöke nem tartja áthidalhatatlan szakadéknak annak a Magyar Nemzetnek a kérdéseire kifejtenie véleményét, amelynek olvasói ugyan nem örülnek neki, de tudják, hogy ennek az országnak ő a miniszterelnöke. Mondanivalóját pedig elolvasnák – ellentétben azon televíziókkal, amelyekről elkapcsolnak, mihelyt meglátják Gyurcsány Ferenc újabb öninterjúja sugárzásának megkezdését.