A multik zsokéja a nyakunkban

Tisztelt Nyulak! Egy nagy kísérlet nyulai vagyunk… – így kezdtem majd húsz éve, az első lakiteleki találkozón a beszédemet. A kezdés ma is időszerű, sőt!
Akkor a szocialistának nevezett társadalomkísérlet nyulai voltunk: hogyan bírja az ember, és mi lesz belőle, ha elveszik hitét, közösségeit, tulajdonát, alapvető emberi jogait? 1987 szeptemberének végén, amikor abban a bizonyos sátorban összejöttünk, már ellazultak a kísérletvezetők, a szocialista Mengelék. Hitük, ha volt egyáltalán, már elpárolgott. Ketrecünkre csupán fél szemmel ügyeltek; a másikkal azt lesték, mit lehet megkaparintani a közvagyonból, hogy a várható összeomlás után újra fölülre kerülhessenek. Ez – mint tudjuk – a rendszerváltónak nevezett értelmiség SZDSZ-es csoportjának árulása következtében fényesen sikerült nekik. Ismét a nyakunkon ülnek, és ismét idegen érdekek zsokéiként, és ismét Mengele doktor szellemi útmutatását követik.
A kísérleti téma most a következő: elhúzni a kísérleti Nyulak előtt a demokrácia, a szabadság, a nyugati jólét és hasonlók mézesmadzagját, összeugrasztani őket, majd a kilencvenes évek előtti szolgaságnál rettenetesebb állapotba lökni őket. Ha igen röviden akarjuk összefoglalni, akkor a hazátlanság, a nyomor és a gyűlölet bugyrába. Az Antall-kormány eszköztelenségét és naivitását kihasználva azonnal megkezdték Magyarország felszámolását. Másfél évtized alatt eljutottak oda, hogy az ország vagyonát elherdálták. Magyarország ma a legnincstelenebb állam Európában, s hozzá a legeladósodottabb. Itt a legmagasabb az adó, és itt a legkisebb az adó fejében járó viszontszolgáltatás. Olyan ideológiai baromságokkal oltják a népeket, amelyeknek a hamisságára Ausztriától Japánig minden ország rájött – a nyulak azért nyulak, hogy milliószám elhiggyék: „Az állam a legrosszabb tulajdonos.” Naná, ha ők gyakorolják a tulajdonjogokat!
Az olyan nemzetek, amelyeknek saját kormányuk van, erősítik államukat, hogy meg tudja védeni őket a globalizmus veszélyeitől. „Az öngondoskodás fejlesztése.” Az emberiség azért él családban és államban, mert emberekből áll. Az emberek abban különböznek az öngondoskodó áspiskígyóktól, hogy törődnek gyermekeikkel, betegeikkel, öregeikkel, sőt még azokkal is, akik saját hibájukból kerültek bajba. Intézményesen. Ezért adunk össze pénzt (adó), és tartunk fenn belőle hadsereget, erős nemzetgazdaságot, kormányt, iskolát, kórházat, közműveket, tudományt, köztájékoztatást stb. Új urainknak, a multiknak ez természetesen nem érdekük, ezért a magyar hadsereg mint nemzeti intézmény felszámoltatott: egyetlen feladata, hogy általa belemártódjunk antiterroristának álcázott globális bűnügyekbe. Nemzetgazdaságunk helyén a multik közterheket nem viselő cégei működnek, a közművek már eladva, a kórházak, az iskolák, az egyetemek most verődnek dobra. Tudósaink, orvosaink elköltöznek oda, ahol dolgozhatnak: munkájuk támogatása nálunk a legalacsonyabb az EU-ban. A kormány nem a mi érdekeinket szolgálja, hanem a multik zsokéja a nyakunkban. A köztájékoztatás célja, hogy félrevezessen bennünket saját helyzetünk felől, és gyűlöletet szítson. Nemzeti jelképeink, egyházaink támadása, népünk fasisztázása, elszakított rokonaink gondjainak, sőt létének eltitkolása Rákosi óta folyamatos, sőt egyre dühödtebb – elég utalni a december 5. előtti kormánykampányra. Ilyen, egyébként törvényellenes kormányzati viselkedés példátlan a világtörténelemben. De előzmény nélküli az is, hogy a nyúlketrec lakossága ezt zömmel elfogadta, sőt a bűnösöket újra megválasztotta.
Vagyis Mengeléink kísérlete nemcsak az ország anyagi felszámolásában eredményes, hanem a nép lelkének megsemmisítésében is. A bennszülöttek fosztogatóképző nélkül már azt sem merik kimondani, hogy ők magyar nyulak vó’nának: „jó értelemben vagyok magyar” – ilyeneket makognak, gyerekeiket, boltjaikat idegen nevekre keresztelik, a hazafias megnyilvánulásokat kerülik – ismét a világban egyedül.
A liberálisnak és baloldalinak álcázott felszámolóbiztosok szakadatlanul szítják a gyűlöletet. A külhoni magyarok, a vallás és a család ellen, a különböző ideológiákat követők között – és egyáltalán mindenütt. Gyűlöld a másként gondolkodót, más ízlésűt, a melletted dolgozót tekintsd ellenségednek, fúrd, hogy őt rúgják ki, ne tarts vele össze, mert elveszted a kenyered. A maihoz fogható ellenségeskedés nemzetet még nem szabdalt, amióta világ a világ.
Annak a kezében vagyunk, aki a testet és a lelket is képes pokolra vetni. Meg is teszi, ha nem ismerjük fel, és nyulak maradunk: nem kérjük tiszta szívvel az Egyetlennek a segítségét, aki elbír vele.

A szerző író