Ma, a vizitdíj délutánján, egészségünk alkonyán és az ingatlanadó előestéjén megengedhetetlen például, hogy az áfa ne legyen általános és fogyasztási, vagyis ne vonatkozzék valamennyi fogyasztott dologra. Különösen most, amikor kormányunk emberfeletti küzdelmet folytat olyan országos gondokkal, amelyek nélküle nem álltak volna elő.
Itt van például a levegő. Fogyasztja-e hajléktalan és villatulajdonos? Bizony igen, nálánál általánosabban nyeldekelt holmi nincsen kerek e világon. Benne van-e a tárgyi áfamentes dolgok körében? Nincsen bizony! És mi a helyzet az áfájával? Itt és most, a nagy és erős országért való áldozatvállalás kellős közepén, miközben kong a kincstár, már a miniszterelnök őszinteségi rohamainak kezelésére is alig telik. Fizeti valaki? Senki, kérem, senki. Mielőtt valaki otrombán megjegyezné, hogy már a levegőt is megadóztatnák, sietünk leszögezni, hogy nem, a levegőt nem, csak a fogyasztását. A levegő ingyen van körülöttünk, és ingyen is lesz mindaddig, amíg a kormány kitart, és emberfeletti küzdelmet folytat olyan országos gondokkal, amelyek nélküle nem álltak volna elő.
Az áfa kezdetben legyen tíz százalék. Ez nem sok, sőt jóval kevesebb az ablaküveg áfájánál. Persze ahhoz, hogy az áfát kiszámíthassuk, meg kell állapítanunk a levegő alapárát. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy csupán elméletileg, hiszen a levegő maga ingyen lesz ezután is, amíg a kormány kitart stb. Legyen tehát a levegő elméleti alapára köbméterenként egy forint. Amihez persze jöhet, s jönni fog kertvárosi, üdülőhelyi, hegyi, fenyves erdei, friss tavaszi szorzó: 1-től 10-ig. Csökkentés is lehetséges, mondjuk 0,9-es szorzó a fehérjetelep mellett. A nagyvárosok belterületén, továbbá a kis lakásokban szorongó nagycsaládosok és a légúti betegek számára nem lenne kedvezmény, hisz az ilyen helyeken sokkal sűrűbb az anyag, mint másutt, az asztmások, a tüdőbajosok pedig az átlagosnál mohóbban kapkodják a levegőt. Hogy mennyire, az remek jogviták alapja lehet, sőt a technikai fejlődés motorja, hiszen fel lehet találni és gyártani lehet az egyéni légforgalom-számlálót, a szuszométert. A találmány természetesen azonnal átadandó a legkevesebbet ígérő külföldi befektetőnek. Erre a kormány kötelezettséget vállal.
Summa summarum, évi és tüdőnkénti egymillió köbméteres levegőfogyasztást figyelembe véve százezer forint légáfa-fizetési kötelezettséggel számolhatunk. Természetesen úgy, hogy az állam nagyvonalúan és kapásból eláll a légforgalmi, a légbőlkapási és a széllelbélelési adó kivetésétől. Nos, a légáfa a tízmillió bennszülött szuszogóra vetítve ezermilliárdos bevételt jelent a kincstárnak. Évente! A szorzókkal a végösszeg felmehet átlagban négy-ötezer milliárdra! Ebből pedig végre igazán világméretű korrupciós ügyeket lehetne finanszírozni, hiszen a törvény egy szuszra rendelkezne az áfa-visszaigénylésről is. Az áfa-visszaigénylés szigorúan az őszödi újszocialista törvényesség talaján működne, a megfelelő körültekintéssel kiválogatott jogalanyok testére szabott jogi kiskapukkal. Az arra érdemesek (mondhatjuk úgy: a hálózat tagjai) a kiskapukon ki-be osonva szorgos hangyaként privatizálgatnák a kincstárból a többiek áfácskáját. Mindaddig, amíg a kormány kitart, és emberfeletti küzdelmet folytat olyan országos gondokkal, amelyek nélküle nem álltak volna elő.
A szerző író
origo.hu
Budapesten egyre nagyobb a veszély
