Mert most, hogy Orbán Viktor utasította Pintér Sándort a Zsidó Világkongresszusra reagáló, úgynevezett anticionista tüntetés megakadályozására, igazán örülhetne a balliberális oldal: megtörtént az oly régóta kívánt elhatárolódás a szélsőjobboldaltól. Megvolt az mondjuk már a múltkor is. Amikor híre ment, hogy Adj gázt! néven rendeznének a Nemzeti Érzelmű Motorosok felvonulást az Élet Menetének napjára, akkor a miniszterelnök a Parlamentben bejelentette: utasította a belügyminisztert, hogy minden törvényes eszközzel vessen véget a nyilvánvaló provokációnak. Erre mi volt a progresszió hazai képviselőinek reakciója? „Viktátor” önkényesen tilt be demonstrációkat. Agyrém.
Pedig ilyenkor lehetett volna összefogásról, zéró toleranciáról meg hasonlókról szónokolni, de nem: az antiszemitizmus emlegetése sokkal kifizetődőbb politikailag. Meg sokkal undorítóbb is, de az persze más kérdés.
Itt bújik ki a szög a zsákból: tényleg ez volt a balliberálisok legnagyobb baja az alaptörvény negyedik módosításával. Mert emlékezzünk csak: elmondták róla, hogy ez már tényleg az utolsó szög a demokrácia koporsójában, aztán most megint az a legnagyobb probléma vele, hogy ennek a változtatásnak köszönhetően csak így be lehet tiltani egy ilyen szélsőjobboldali tüntetést.
Miről fog így írni a Süddeutsche Zeitung? Hát hogy fog magyar flaszteron csattogó bakancsokról írni és/vagy forgatni Paul Lendvai? Hogy gárdázná össze hasábjait a Le Monde? És ami a legfontosabb: hogyan tudósíthatna ezen mérvadó orgánumok cikkeiről a hazai szaksajtó? Csak mert a balos kormányok alatt vígan masírozott fel és alá Budapesten a nemzetiszocialista internacionálé, remek fotók és nívódíjas tudósítások is készültek róluk.
De most döntött a bíróság: a rendőrség tiltása ellenére vonulhatnak a szélsőjobbosok. Majd meglátjuk, kinek, kiknek lesz ez érdeke.
