Legszívesebben ledarálnák, netán elégetnék tehát ama kifogásolt billentyűs zeneeszközt a mások üldözésében mindig kedvüket lelő szocialisták. Érdekes: ők szokták emlegetni ködös utalásaik során, hogy ahol könyveket égetnek el, ott előbb-utóbb embereket is fognak. Hát akkor a logika szabályai szerint nem ez a passzus illik a muzsika instrumentumainak megsemmisítőire is? Hisz mennyiben különb az, aki a zenei művek megszólaltató eszközeit likvidálná? Miért esne enyhébb megítélés alá az, aki kiirtaná a jegybank tételei közül még a nagy egészhez, összvolumenhez viszonyítva elhanyagolható ráfordításokat is? Nem volt elég, hogy az elmúlt időszakban rendszeresen nekimentek a belvárosi szoborállításoknak?
Még a lipótvárosi Columbo szobrot sem kímélték a fullánkjaiktól, ami akár burkolt antiszemitizmusként is felfogható, mivel egyszerűen nem voltak hajlandók tudomást venni Peter Falk magyar gyökereiről. A balliberális oldalon a rasszizmus nem vész el, csak átalakul. A Gyurcsány-párttal az élen rendkívül álságos módon, a megvédése ürügyén lecigányozták az év első magyar újszülöttjét, tehát elmondhatjuk: az utódpártnak és kapcsolt részeinek nemcsak a múltja sötét, hanem a jelene és a közeljövője is.
Mert lehet, hogy a Jobbik egyik országgyűlési képviselőjének minősíthetetlen volt a megjegyzése a kis jövevényről. Ám miért lenne szalonképesebb az a minden képzeletet alulmúló farizeus eljárás, ahogy vele karöltve kisebbségnek, romának nyilvánítottak egy tisztességes, törekvő családot pusztán egy fotó és egy latinos keresztnév alapján a megkérdezésük nélkül és ezzel pellengérre tették, feldúlva a nyugalmukat, megmérgezve a csodás csecsemő okozta boldogságot? Illyés Gyula örökbecsű meghatározása szerint magyar az, aki annak tartja magát. És ezt még a baloldali szélsőségeknek is kötelességük tudomásul venni és tiszteletben tartani.
A zenét, a képzőművészetet, a film- és színművészetet célkeresztbe teszik, a kultúrát lebecsülik, semmibe veszik, rasszista húrok pengetésével megtiporják az emberi jogokat. Nem túl biztató, haladónak pedig még radikális PC-elfogultsággal sem nevezhető negatív tulajdonságjegyzék ez, amit nemigen rakhatnak a kirakatba. Meg aztán milyen turizmus- és gazdaságfejlesztés lehetne ott, ahol ha rajtuk múlna, a liberálbaloldal mindent elkövetne a kulturális támogatások, s ezáltal az idegenforgalmi bevételek megcsappantásáért?
Mindezek miatt kiváltképp figyelemreméltó a Frankfurter Allgemeine Zeitung egyik cikke, amely azt vélelmezi, hogy a nacionalizmus miatt gyengülhet a magyar gazdaság a jövőben. És persze ugyanígy a Financial Times írása a szélsőjobb növekvő befolyásáról. Ne minősítsük rögtön rosszindulatú traktátumnak a megjelenteket. Ha ugyanis az egyre szélsőségesebbé váló hazai balliberális blokk miatt boronganak és aggódnak, akkor csak azt mondhatjuk: Bingo! Talált, elsüllyedt, mert igazuk van: a szélbal térnyerése komoly veszélyt jelentene a magyar gazdaságra.
Még szerencse, hogy megítélésünk ma már korántsem ily sötét festésű. A mérvadónak tartott Bloomberg hírügynökség dicséri, hősként jellemzi, az Economist is méltatja a magyar miniszterelnököt és kormányát, amiért pénzügyi katasztrófát hárítottak el a devizahitelek forintosításával. A nyugat-európai, amerikai cégek pedig már régóta pozitív véleménnyel vannak hazánkról – egyre nagyobb számban érkeznek hozzánk a tőkeerős befektetések. Aki magánemberként, turistaként jól érzi magát nálunk, szívesebben hozza ide a pénzét vállalkozóként is. Ezen semmilyen ultraliberális ellenpropaganda nem tud változtatni. Úgy tűnik, elmondhatjuk, amit Liza Minnelli énekelt Sally Bowlesként a Kabaré című filmben: minden apróság az oldalunkra áll.
