Ezután derült ki, hogy Radnai már a Magyar Narancs újságírónőjét, Csendes-Erdei Emesét is megfenyegette hasonlóval, miután utóbbi le akarta hozni a Magács László művészeti vezető és Radnai Márk kezdeményezésére készült interjút. Hiába, ez egy ilyen világ, itt jobb, ha az újságíró kétszer meggondolja még a megrendelésre született interjú közlését is.
Radnai darabját ezután bizonytalan időre le is tiltották az Átrium Film-Színházban, ami miatt még többen emelték fel a szavukat. No, nem azért, mert ezzel a döntéssel rengeteg stábtagot is büntettek, akik nem mondták sem egy idős embernek, sem egy nőnek, hogy eltörik a kezét. Nem, sokkal inkább azért, mert itt állítólag valakik tönkre akarják tenni egy fiatal rendező karrierjét néhány meggondolatlan mondat miatt. Nem ő teszi tönkre akkor, amikor másokat fizikai erőszakkal fenyeget, jóval inkább azok, akik ezt szóvá teszik. Meg hát amúgy is egy huszonéves, lánglelkű ifjoncról van szó, fiatalság, bolondság. Vagy ahogy Anger Zsolt írta a Színház.hu-n: „Huszonhét éves fejjel, forró haraggal írt levél ez, amelyet a felháborodás szült, és a valóságban, a Józan Ésszel felfogható határokon belül mind tudjuk, hogy ennek a fizikai megvalósulásának lehetősége túl van minden ésszel és értelemmel bíró világ határain.”
Érthető, nem? Radnai nyilván nem fogja egyesével eltörni Koltai Tamás ujjait, akkor meg mit kell ebből ekkora ügyet csinálni? Főleg, amikor valójában arról van szó, hogy van a fiatalos, progresszív Radnai, meg van az „agg” Koltai, aki mit sem érthet a forradalmi színházcsinálásból. Erről ír Anger, a Closer színésze, méghozzá így: „Itt volt a Koltai?! Nem is tudtuk. Mert nem érte csináljuk, nem azok vagyunk, akik reggel megveszik az ÉS-t és lihegve kinyitják a kritikánál. Van jobb dolgunk is, színházat csinálunk. ( ) Márkkal kinyitottuk a laptopot, hogy lássuk, mit ír az agg, de olyan falba ütköztünk, amelynél nevetve lecsuktuk a laptop tetejét, nevezetesen a félelmetes Koltai-cikkért be kell regisztrálni és 360 HUF-ot kell fizetni, hogy el tudjuk olvasni. Megállapítottuk, hogy ez nem veszélyezteti egy progresszív gondolkodású színtársulat független előadását, melyet az egyik legmenőbb budapesti magánszínházban játszunk.”
Gondolom, a 011 Alkotócsoport olyan progresszív, hogy már a színházi belépők árusításában sem hisz. Miként abban sem, hogy a kritikát elolvasni, esetleg megfogadni is érdemes, nem pedig fizikai erőszakkal fenyegetőzni miatta. Még akkor sem, ha a rendező biztos benne, hogy a gonosz színikritikusnak nincs igaza, amikor bírálatot fogalmaz meg. De ha Koltai Tamás valóban közölte is az Átrium művészeti vezetőjével, hogy „ezt a gyereket meg kellene tanítani rendezni”, abban sincs semmi, hiába nevezi ezt Anger drámai vétségnek. Hiszen Koltai szinte szóról szóra így fogalmazott kritikájában is (miközben a telefonhívást a közösségi médiában cáfolta).
Mindenesetre jó látni, hogy Anger Zsolt írásában többször is idézi a bárgyú és öncélú poénkodásban verhetetlen Family Guy rajzfilmsorozat főhősét, Peter Griffint. Legalább a színházcsinálás mellett erre jut idő, ha már kritikaolvasásra nem is.
