Heuréka, köztársaság!

Napirenden az államforma megváltoztatása a brit korona alá tartozó Ausztráliában.

Azóta a Liberális Pártnak olyan vezetője lett a Nagy-Britanniában született Tony Abbott személyében, aki korábban az Ausztrálok az Alkotmányos Monarchiáért nevű szervezetet vezette, ma pedig az ország leginkább megosztó politikusaként magát Ausztráliát – és hallani sem akar a köztársasággá válásról. Róla ezt mondta David Morris: „Ő nem az a fajta ember, akivel párbeszédet lehet folytatni. A liberálisok elnöke ugyanis a megosztó politika híve, az 1999-es referendum előtt például egy rendkívül tisztességtelen és félrevezető köztársaság-ellenes kampánnyal zavarta össze az embereket.”

A Munkáspárt egy időre visszavett a tempóból, és jegelte a köztársaság ügyét. Két korábbi párt- és miniszterelnök, Julia Gillard és Kevin Rudd is azon az állásponton volt, hogy amíg II. Erzsébet a brit uralkodó, addig még csak beszélgetni sem érdemes az államforma megváltoztatásáról, vannak fontosabb dolgok is. Ebben hozott újdonságot a július utolsó hétvégéjén tartott munkáspárti országos kongresszus, amelyen a párt úgy döntött, ki akar dolgozni egy olyan tervezetet, amellyel elérhető a köztársasággá válás, és ha majd kormányra kerül, külön miniszteri posztot szentel ennek a kérdésnek. Bill Shorten jelenlegi pártelnök – aki 2014 elején még inkább a munkanélküliségre helyezte a hangsúlyt – kijelentette, hogy nem szabad várni a következő uralkodóig, hozzátéve: legkésőbb a következő évtized végére meg kell változtatni Ausztrália államformáját. Shorten véleményváltozása mögött az is állhat, hogy 2014 márciusáig az anyósa, Quentin Bryce volt a főkormányzó, és a pártelnök addig nem akart monarchiaellenes lépéseket tenni, amíg ő hivatalában volt.

Természetesen az ARM nemrég megválasztott új vezetője, Peter FitzSimons is hasonló véleményen van, azzal a különbséggel, hogy szerinte hamarabb is elérhető a köztársasággá válás. Az egykori válogatott rögbis – akit még Tony Abbott is trenírozott korábban – szerint mindkét pártban van támogatottsága az ügynek, de míg az általa „kicsit őrültnek” nevezett Abbott vezeti a jobboldali Liberális Pártot, addig esélyük sincs. A brit The Daily Telegraphnak nyilatkozó FitzSimons szerint az ausztrálok egyébként szeretik a királyi családot, de ő személy szerint jobban örülne, ha a hercegi pár csak turistaként érkezne az országba.

Három dologra van szükség ahhoz, hogy Ausztrália neki tudjon menni a folyamatnak – és mindháromhoz konszenzus kell. Először is meg kellene egyezni abban, hogy az új államformához vezető utat miképpen járják végig. George Mason jogászprofesszor a The Age című ausztrál lapban lefektetett egy szerinte üdvös menetrendet. Úgy véli, két választás között félúton kellene egy olyan nemzetgyűlést megválasztani, amely az akkori politikai erőviszonyokat tükrözi. Ez a nemzetgyűlés három különböző modellt alkotna, amelyekkel az új államforma szerint működhetne az ország. A következő országos választáson egyúttal népszavazást is tartanának, amelyen a választópolgár dönthetne: szeretne-e köztársaságban élni, és amennyiben igennel voksol, választhat a nemzetgyűlés által kidolgozott három modell közül. A legtöbb szavazatot kapó modellt pedig egy újabb népszavazáson legitimálnák. Mason professzor szerint ezzel a menetrenddel három, maximum négy év alatt végig lehetne vinni a folyamatot.

A második szükséges dolog benne foglaltatik az előzőben. Az 1999-es referendum nem csupán Tony Abbott jelenlegi miniszterelnök lelkes ellenkampánya miatt bukott el, hanem azért is, mert a republikánusok nem tudtak megegyezni abban, hogyan kerüljön ausztrál állampolgár az állam élére. Miközben a republikánusok az államfőválasztás mikéntjéről vitatkoztak, a monarchisták kerültek fölénybe, és a referendum elbukott. Ezt megelőzendő találta ki Mason a három modellt alkotó nemzetgyűlés ötletét, amellyel Peter FitzSimons ARM-elnök is egyetért. Ő egyébként minimalista modellben gondolkodik, amely a lehető legkevesebb változtatást eszközölné a jelenlegi rendszeren. FitzSimons úgy véli, az új államfőt nem elnöknek kellene nevezni, hanem továbbra is főkormányzónak – arról azonban nem nyilatkozott a Telegraphnak, hogy szerinte a népnek vagy a parlamentnek kellene megválasztania.

Van egy harmadik ügy is, amelyre röviden már utaltunk: a zászló kérdése. Az ország identitásának leképezése a nemzeti zászló, amelynek tükröznie kell, mit gondolnak magukról annak lakói. Felvetődött már, hogy a sportcsapatok mezeiről ismert zöld és sárga színvilág köszönne vissza róla, rajta egy kenguruval. Magyarországon élő ausztrál ismerősöm fel van háborodva, szerinte ez nagyjából olyan, mintha a magyar zászlóra rátennénk egy pulit vagy komondort. Valószínűleg a zászlóról is komoly vita, pályáztatás és akár népszavazás dönthet majd, ha odáig jut a köztársaság ügye. Mindenesetre valószínű, hogy az ausztrálok múltjában gyökerező szabadságvágy végül felszínre fog törni, így csak idő kérdése, hogy Ausztrália köztársasággá váljon, és a brit koronáról újabb ékkő essen le.